A Kacsák és a Zebihal - Citroën C3 1.6 HDi Exclusive

A Citroën évek óta nosztalgiázik. Így volt ez a C4, legutóbb a C6 és annak idején a C3 bemutatásakor is. Csak a legfiatalabbak és a békebeli technika iránt nem lelkesedők nem tudták belelátni a C3-ba a valamikori 2CV (ejtsd: dösövu), avagy közkeletűbb nevén a Kacsa vonalvezetését.

Fotók a megújult Citroën C3-ról

Határozottan jók voltak - kissé szűkös helykínálatuk ellenére - tesztautónk plüss kárpitozású ülései, amelyek kellő oldaltartást adtak, és annak dacára, hogy a világos huzaton a legapróbb szöszök és koszfoltok is meglátszódnak, kellemesen melegnek bizonyulak a téli hidegben. Minden bizonnyal nyáron is hasonló érzetet produkálnak, ám ebbe most, a fagyos februárban talán jobb nem belegondolni.

A hidegről viszont mindig meg kell jegyeznem, hogy a bőrbevonatú kormány kiváló ötlet, a váltó közepére biggyesztett krómdísz pedig továbbra is süti az ember tenyerét, hidegben-melegben. Tulajdonképpen bárhogyan nézegettem, nyomogattam, húzgáltam és bizgettem, a C3-ban mindent teljesen korrektül összeraktak, ami khm, finoman szólva nem is rossz teljesítmény a franciáktól. Két részlet felett azonban nem tudtam napirendre térni, és mondjuk ki, ezek határozottan bosszantottak a tesztút első pillanatától az utolsóig.

Az egyik ilyen részlet, hogy iszonyatosan kicsire sikerült a lábtér, amelyre még jobban felhívja a figyelmet a kuplung melletti perem, amibe szabályosan beleakad a vezető lába, miközben felengedi a pedált. Próbálgattam eleget, nem az én lábam a kacsa, akarom mondani, kacska, az a perem tényleg útban van.

A másik, és közlekedésbiztonsági szempontból talán a veszélyesebb részlet az A oszlop, amelyről már egy ideje tudjuk, hogy a mai autókban az utascella védelmében túlságosan széles, a C3-ban viszont a formaterv tovább rontja a helyzetet. Ez egyébként egy jellemző húzás, és nem csupán a franciák követik el, de az olaszok is gyakran alávetik magukat és észérveiket - ha vannak egyáltalán - a formaterv diktálta szenvedélynek. Persze az eredményben mi gyönyörködni szoktunk, de felettébb bosszantó, ha akár egy egész autót is képes kitakarni látóterünkből az az oszlop, és emiatt megkapjuk a "női vezető" billogot.

Na igen, ezzel kissé beskatulyáztam a kocsit, de ez az igazság. A C3-at főként a hölgyek kedvelik, és ha kicsivel több babám lett volna (annál az egy darabnál), mint amennyi plüssmackót dédelgettem gyerekkoromban (helyettük a szomszéd fiúval vertük a blattot az autós kártyával), akkor most azt mondanám, hogy a C3 egyszerűen tündibündi. Sőt, talán azt is mondanám, hogy imádnivaló, meg édesen gömbölyded. Valójában ilyen is, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy minden hölgynek ez jön be. A C3 viszont rendkívül népszerű, és amennyire korábban nem tudtam komolyan venni, leszámítva a fenti két ergonómiai bakit, azt kell mondjam, hogy ha kisautót keresnék, nem zárnám ki egyből a jelöltek közül.

Erről a meggyőzőerőről azt hiszem kizárólag az autó motorja tehet, és már azt is teljesen biztosan tudom, hogy kisautót kizárólag 1,4-es, de inkább 1,6-os HDi-vel vennék. Tesztautónk ez utóbbit kapta, és soha rosszabb választást! Lelkesedésem egyik oka a fogyasztás, mert ez igen fényesre sikeredett, és főleg akkor kezdtem szeretni a kis kocsit, amikor lassan, de határozottan elindult lefelé a fogyasztásmérő.

Amikor ugyanis Koncz kollégától megkaptam a C3-at, még csaknem 6 litert mutatott a kijelző, ám két nap városi közlekedés után sikerült a számot 5,3 literre mérsékelni. Amellett, hogy most már senki le nem mossa Dávidról, hogy tiporja a tesztautókat (pedig egyébként nem is - annyira), rólam meg nem biztos, hogy le lehet vakarni a kímélő jelzőt. Ha mosópor volnék, még örülnék is neki, így azonban nem habozok kijelenteni: kérem én rendeltetésszerűen használom az autókat.

Ebbe belefér az egészséges kigyorsítás, és szinte kötelezően betartom a motornak tetsző fordulatszámtartományokat a fokozatokon belül. Erre egyébént ajánlatos odafigyelni, mert amellett, hogy a túl alacsony fordulat árt a motornak, a fogyaszást is növeli egy magasabb fokozatban való kigyorsítás, hiszen ilyenkor a motor rosszabb hatásfokkal dolgozik.

Mivel én autóval az időm túlnyomó részét a városban töltöm, nagyon tetszett ez a fogyasztási adat, a motor viselkedése meg pláne. Pont ott harap, ahol kell, kb. 2500 tájékán indul meg, és pörög, pörög, és szerintem annak is bejönne a viselkedése, aki alapvetően a benzines erőforrásokat kedveli. Na de nem mindegy, hogy benzin, vagy dízel, mert alig merem elképzelni, hogy mennyibe fog kerülni nyáron az üzemanyag. És akkor pedig pláne nem lesz mindegy, hogy 5 körül fogyaszt gázolajból, vagy valahol 7 körül benzinből az autó.

Ennyit a tudomány és technika világából, jöjjenek a zárak, vagyis az árak. Nos, ezek nem alacsonyak. Mint említettem tesztautónkat alaposan kistafírungozták, pontosabban ennyi mindent tartalmaz az Exclusive csomag. A teljes felszereltségi lista egyébként itt megtekinthető, összehasonlítható szerintem parádés összeállítás, én talán még egy napfénytetővel toldanám meg, ha a saját választásomról volna szó, ám én megrögzött ég- és napfényimádó vagyok, ne is figyeljenek rám.

A Citroen az extrával teletömött C3-ért a februári akcióban 3 690 000 forintot kér, amelyben benne foglaltatik 450 000 forintnyi regisztrációs adó. Akción kívül a végösszeg 650 000 forinttal többre jön ki, vagyis 4 340 000 forinttól kell megválni egy kiválóan felszerelt C3 kedvéért. Ez egyáltalán nem kevés pénz, sőt, nagyon sok, ha azt vesszük, hogy egy kisautóról van szó.

A versenytársak közül szóbajöhet pusztán méreténél és jellegénél fogva a hajszálnyival kultúráltabb Renault Clio Campus, ám ehhez már csak az 1,5 dCi 68 lóerős változatát lehet rendelni, az erősebb motorok mind az új Clióhoz járnak. A limitált Clio Campus jóval szerényebb alapfelszereltséggel egyébként még így is több mint egy millióval olcsóbb a C3-nál.

A négymilliós árszintet - a francia kínálatnál maradva - a Peugeot-nál sikerült produkálni, egy 206 1,6 HDi Premium modellel, vagyis kijelenthetjük, hogy a felextrázott C3 áránál van. Hogy a kedves vásárló hol van, amikor ezt az összeget kiadja egy kisautóért, azt nem lehet tudni, ám ez egy másik vita, amely arról szól, hogy inkább a kicsi, jól felszerelt, vagy a nagyobb, de kevésbé felszerelt autót érdemes választani, közel azonos áron.

Ja, és hogy miért ebihal? Egyszerű. Gondolom a kacsára mindenki rájött, ha máshonnan nem, akkor a bevezetőből. Nos, a C3 szerintem inkább ebihalra hasonlít, gömbölyű formáinak és virgonc viselkedésének köszönhetően. Én szeretem az ebihalat, szerintem aranyos. És Önök, tudnák szeretni a C3-at?

Smidt Éva