Nézze meg videón is az új Puntót!
A múlt év vége felé az e-mail fiókom kétféle spammel volt tele. Az egyikben bizonygatták, hogy férfiasságom kicsi, vagy ha nem is, akkor biztos, hogy nem vagyok eléggé potens, a másikban pedig folyamatosan replika órákat akartak rám sózni. Tudják, ezek azok az órák, amelyek megtévesztésig hasonlítanak valamely prémium óragyártó modelljeire, de valójában csak távol-keleti hamisítványok, alig töredékáráért az eredetinek. Bár a hasonlóság nem a véletlen műve, a Grande Punto nem replika, hanem nagyon is eredeti...
A nagy arcjáték
Nos, a Grande Punto legnagyobb durranása - a vásárló szemszögéből - az "arca", amelyet alig lemaradva követ a mérete. Szóval vessünk egy pillantást rá elölről! Ezeket a vonalakat láthattuk már az olasz sportautó-elit kiemelkedő személyisége, a Maserati modelljeinek elején is, de nekem néha még egy-egy Aston Martin is eszembe jut róla. Kétségkívül kellemes asszociációk, jót tett a "kis" Puntónak, hogy a Maserati génjeit belekeverték a megjelenésébe. Erre szoktam egyébként csípőből azt mondani, hogy tessék csak megnézni, szép autót kizárólag az olaszok tudnak építeni. Mondanám most is, de aztán eszembe jut a most kifutó, illetve még gyártásban maradó, nevezzük úgy, az "előző" Punto. Hát... Na, akkor legyen 1:1. Ez szép, az meg csúnya.
Génkezelt
De a Grandénak nem csak az arca sikerült jól. Jók az arányai is, meg amit már korábban említettem, szépen meg is nőtt. Nem tudom, mennyire legális Itáliában a növekedési hormonnal történő kezelés, de az biztos, hogy a Grande nem menne át a doppingteszten. Akkorára nőtt, mint az idei év autója, a Clio, azaz bőven feszegeti a kategória - íratlan - határait. Ha ez az autó tíz évvel ezelőtt mutatkozik be, akkor Bravo/Brava lenne a neve, de mivel nem '96-ot írunk, ezért ez egy "kisautó". Szép példája ez a gyárak kínkeserves küzdelmének, hogy újat mutassanak.
Tetszetős arányok, dinamikus forma. Kicsit közhelyes, de igaz. Helyes kis űrtojás. Kifejezetten tetszettek a tükrei, amelyek nem hagyományos módon vannak rögzítve a karosszériához. Azon túl, hogy szépek, még látni is lehet bennük! Két szélsőség, amelyet kevesen tudnak így egyesíteni. Ha már a tükör környékén járok, érdemes megemlíteni a vaskos A oszlopot és az aljába vágott kis kitekintő ablakot. Az oszlop olyan széles, hogy komoly holtteret hagy, a kis ablakról viszont érdemben nem tudok nyilatkozni, nem izgatott fel annyira, hogy rákoncentráljak.
Igazak a hírek. A Grande valóban "Nagy". Négy felnőtt is elfér benne. Remélem figyelték, hogy kihagytam a jelzőket. Maradjunk annyiban, hogy elférnek. Viszont az tény, hogy kisautóhoz mérten kifejezetten tágas. Más megközelítésben: egy kezdő, kis család egészen kellemesen elfér benne, inkluzíve a gyerek összes felfújható krokodiljával, dinoszauruszaival és a komplett Barbi konyhával. Nem rossz!
Belül az anyagválasztás kicsit visszás. Csúf, kopogós és kellemetlen érzetű műanyag került az ajtóra - ráadásul nem is kevés -, s jutott ugyanebből a műszerfalra és a vezető környezetébe is. Nem jó.
Kicsit had' értetlenkedjem: miért is van ez így? Tényleg ennyire drága lenne a textil, vagy a picit jobb érzetű plasztik? Ön, Kedves Olvasó, szereti a sztéket műanyag evőeszközzel enni?
A kormány egy finom, szaftos, nagy húsdarab - nekem. Szerintem etalon. Kellő méretű, férfiasan vaskos, sportos bütykökkel és dögös dizájnnal. Ráadásul simán sikerült kényelmesen beállítanom magamnak a vezetési pozíciót. Valamit megint megtanultak az olasz mérnökök, mert míg a Stilóban a kormánylégzsák fedele jó pár millimétert kiállt a kormány síkjából - és ezzel folyamatosan valamimet mindig megakasztotta a forgatása közben -, a Puntóé tökéletesen illeszkedik. Ezt az értékes tudományt mellesleg nem ártana átadni a hazai út- és csatornafedél építőknek. Az ülések anyaga nejlonos, a biztonsági övek magassága nem állítható. Ej-ej... Oldja a komorságot a belső dekorbetét és az ülések harmonizáló, vidám színe.