Kicsi, de játékos - Citroën C2 1.6i-16V VTS

Némi külső-belső cicoma, hangolás, plusz 13 lóerő, a kényelmes, inkább nőies SensoDrive automata helyett pedig harcos-karcos, manuális váltó. Ennyi kellett, hogy a Citroën C2-ből pöpec kis utcai versenyző legyen. Nézzen róla csendkirályos videót is!

Kifejezetten vártam, akartam ezt a kisautót a (hozzá képest) nagy motorral, kézi kapcsolású sebességváltóval a terepjárók, hodályok, dízelek, automaták után. Bár általában éppen erősen havazott, ergó rendesen csúszott az út, de akkor is. Gondoltam, sportolok vele egy kicsit, felrázom magam a tunyaságból, itt az ideje.

A 2003 őszén bemutatott városi C2-ről, külsejéről, belsejéről, méreteiről már mindent tudunk, ezekre nem is pazarolnám a szót. Így, VTS-ként a magamfajtának is egész rendben van a megjelenése, izgalmasnak látszik. A mindösszesen 3,6 méteres hosszhoz a 2,3 méteres tengelytáv kvázi terjedelmes, ennél kézzelfoghatóbb a négy "sarokba" kitolt kerék, a minimális túlnyúlás, a dög.

A vadócabb lökhárító, a szoknya, a króm kipufogóvég, a kurta szárny és a 16-os könnyűfék felniken feszülő peres gumik a "pirosesses" VTS-felirattal csalogatnak, aranyos, bumfordi, gömböc kisautóból sportgolyót rittyentenek. A sziluett szinte egy ajtóból és egy, bocs, két kerékből áll, még a B oszlop utáni "törés" is kölcsönöz valami extra dinamizmust. Vagy leglábbis annak a látszatát.

De szerencsére nem csak látszatát. Még hamar letudom, hogy a belső fiatalos, szerethető és a lehetőségekhez képest praktikus is, elöl kényelmes, hátul megjárja. Az, aki hosszabb távra behajtogatja magát. Ám erre a gyakorlatban ritkán kerül sor. Ha mégis muszáj, a harmadik és negyedik széket külön-külön arrébb tologathatjuk - a "csomagtér" rovására. Annak ajtaja ugye két részben nyílik, kvázi haszontalanul, koszolósan - látványilag jó. Mindegy, ha szállítani kő valamit, valami nagyot, végül is megoldható.

sok szép kép > csendkirályos videó

Most már aztán szigorúan balegyben, csak én, senki, semmi más. Kacatjaim elszórva, tárolva, zéró zavaró tényező. Az ülés, az üléspozíció remek (átlagos magassághoz), meglepően az, tartásra is, a kormány négy irányban állítható, bőrös, kellemes fogású, csöppet lehetne tán kisebb. A digitális műszerfalat én nem szeretem, de az nem számít, lényeg, hogy informatív, könnyen olvasható, a fordulatszámmérő fehérjében, körívében mászkáló piros mutató vicces.

Az ajtókon a színes, átlátszó "izé", behúzó is az, a középkonzol meg a miegymás sötét műanyagjának ezüstös fémje, fémszerűsége üdítő. Alu még a váltógomb (jó hideg így télidőben), a pedálok ugyancsak. Hogy az elektromos ablakemelő kapcsolói nem az ajtón, hanem középen, a váltó mellett "nyertek" elhelyezést? Emlékszem, a régi Swift kézifék mögötti gombjaira, na az volt igazán hülye, lehetetlen. Gyerekjáték, szülőbosszantó.

Csapjunk végre a lovak közé! A számos egyéb PSA-modellből ismerős ötgangos, bőrszknyás váltó olyan, amilyen, járhatna rövidebb utakon, lehetne kisebb a kar, pontosabb, de nem rossz. A kormány szervorásegítésén is csiszolhatnának, nem a legközvetlenebb. Ezeken kívül a kipufogóhang, illetve annak hiánya ad okot zsörtölődésre, mivel csak alapjáraton hallatja hangját, finoman. Följebb lehet, hogy szól, de mindent elnyom a motor bőgése, még a szélzajt is.

Brutálisan ordít a négyhengeres, 16 szelepes, 1.6-os, 122 (vagy 125?) lóerős erőforrás! Maximális teljesítményét 6500-as fordulaton adja le, 143 Nm-es nyomatékcsúcsát meg valamivel 4000 alatt. Azaz tempós haladáshoz, élményszerzéshez pörgetni, taposni kell, de szereti, kívánja, meg is hálálja. De tényleg baromi hangos! Nekem bejön, de sokakat nyilván elrémiszt...

Ami a számokhoz, a motor karakterisztikájához viszonyítva még döbbenetes, az az, hogy egészen alacsony fordulatól is el-elindul, 50-nél bírja az ötödiket, nem kelletlen, nem erőtlen. Komolyan mondom, ilyet utoljára a már megannyiszor citált régi Swiftben éreztem, csak a C2 jóval izmosabb. Hogy "nyugdíjasan" is el lehet vele egerészni, külön piros pont, de fiatalodjunk vissza, ne kíméljük! ESP kikapcs (nyálkás úton mondjuk nélküle eszetlenül epörögnek az első kerekek), tő, egy ideig csak tisztességes gyorsítás, 5000-től bezzeg sportolás, derekas, és ismétlem, motorhangilag üvöltő tépés. Bár nem túl könnyű, majd' 1,1 tonnás a kocsi, a 8.3-as százas sprint remek, aztán kábé 160-ig még van szufla, onnan elvileg még 200 fölé is kergethető, de már ne várjunk csodát.