Sztrádán persze a metálzene és a rövid fokozatok miatt nem feltétlen partner a VTS, de kárpótol azzal, ahogy nagyobbakat, sokkal nagyobbakat is meg lehet vele tréfálni. Meg aztán tekerjük csutkára a CD-s rádiót, sikítsunk, kiabáljunk együtt, jó is az. Javasolt még a jelbeszéd, a szavak nélkül is megértés, a bólogatás, a szemkontakt, de a vállak összeérése eleve kommunikatív.
Pályáról le, kanyarvadászatra fel, hívnak a szerpentinek, a kigyorsítós, rövid féktávós, húzós, kiadós szakaszok. Jó! Határozottan lassul, nem billeg - hogy picit ideges, dobálja a fenekét? Ja. Ésszel kéretik játszani, két kézzel markolni a volánt, gázt neki, és befordul, a gumik fognak, minden rendben. Az ölég magas fordulatra a műszerfalon sárgán felvillanó lámpa figyelmeztet, váltásra már piros.
Nehezebb lábbal 10-11 fölött eszik, nyugodtabban 8-9 literrel is beéri. Naná, hogy több ez annál, mit egy átlagos kisautó benyakal, de a C2 VTS nem átlagos, egyáltalán nem az. Ha pedig konkurens után nézünk, azt láthatjuk, hogy 4 millió forintért (akciósan 3,7-ért) ennyit senki nem tud adni. Igazából mindegyik hasonló jellegű kis bombázó valamivel nagyobb, drágább is. Egy Ford Fiesta ST kétliteres, 150 lovas szívómotorral 4,4 millió, a Mitsubishi Colt CZT 1.5-ös, turbós, szintén 150 lóerős, ára 4,5 millió, a Seat Ibiza FR 1.8-as is 150 lóerős 5 millióért, a már említett Renault Clio Sport és Peugeot 206 RC kétliteres erőforrásokkal, 180 LE körüli teljesítménnyel ugyancsak 5 millió.
Ha meg picit lefelé tekintünk (erőben), a már öregecske Toyota Yaris TS 1.5-öse 106 lóerővel 3,4 millió, a Nissan Micra vadiúj, 160 SR változata 1.6-os, 110 lovas motorral 3,3, a Mini Cooper 1.6-os, 115 lóerős 5 millió forint. Amit rengetegen felettébb várunk, az a Suzuki Swift Sport - meglátjuk, milyen lesz és mennyibe fog kerülni.
sok szép kép > csendkirályos videó
Nem volt még szó a SensoDrive robotváltós VTR Plus és a tesztelt, manuális VTS közti különbségekről: árban 300 ezer forint (ennyivel olcsóbb a nőies modell), élményben, gyorsaságban ég és föld (plusz lóerők, meg hát a váltó). Nálam feltétlen a VTS a nyerő. Amely a már soroltakon túl (és a sima C2 felszereltsége mellett) ABS-es elektronikus fékerő-elosztóval és vészfékezés-rásegítővel, hátul is ugye tárcsa a fék, van menetstabilizáló, elektromos cuccok, esőérzékelős ablaktörlő, miegymás, légzsákok, fedélzeti számítógép, automata klíma, CD-s rádió, satöbbi, már érintettem korábban. Gazdag a kicsike, az biztos.
Hogy pattog, ráz, kicsit zireg-zörög? Ez ilyen műfaj. Jó, minőségi úton hatalmas élmény, Magyarországon javarészt kompromisszumos. És, hogy mit mond egy 75 lóerős, automata C2 VTR-ről egy maláj kolléga? Annyi szubjektumot még engedjenek meg, hogy épp visszaadtam az importőrnek a kocsit, amikor is volt szerencsém elnyaralgatni 10 ezer kilométerrel odébb, trópus, abszolút más világ, európai márkák csak elvétve, mindenki automatát vezet, uncsin, autóbuzinak nevetségesen.
És az egyik helyi orgánum, az Asian Auto hasábjain a főszerkesztő bácsi úgy fogalmaz, hogy a VTR fürge, a C2 dizájnja szenzációs, kár, hogy háromszor annyiért kínálják, mint egy osztálytárs Protont (echte maláj termék). De a fülecskés SensoDrive gyors, az egész kocsi úgy, ahogy van, hajtásláncával, megjelenésével: full of fun. És négy felnőtt kényelmesen elfér benne... Na ja. Egy másik, külön cikkben további malajziai tapasztalatokat osztanók meg az érdeklődőkkel két helyi autócsodát, egy motort is kipróbálva, összközlekedésileg is mesélve, meg amúgy is, az országról, a látni- és tudnivalókról.
C2-es zárás magyarul: a Citroën az ő VTS-ével kitűnő választás az őszinte autózás szerelmeseinek, aki nem durván sok pénzekért nem kevésre vágyódik, üljön bele, próbálja ki - bele fog szeretni! Höhö, legfeljebb aztán kipufogócsere, rendszer, egyebek, és hajrá. Éljen a rali és a gokart!