Erővonal - Subaru Forester 2.5 XT

Hiába modellfrissített, formailag a Forester után továbbra sem fordul meg az utca népe. Utas- és csomagterétől sem ájul el az átlagautós. Hogy akkor mi a franc jó benne? Például a már 230 lóerős turbómotor. Naná, hogy boxer. Meg az összkerékhajtás. Ja, Subaru.

Korábban 210 lóerőt sajtoltak ki a legerősebb XT boxermotorjából, 6.3 mp alatt lőtt százra, már az is durva volt. Most 20-szal megfejelve 230 LE a maximális teljesítmény 5600-as fordulaton, ennél is fontosabb a 320 Nm 3600-on. Gyorsulás: 6 mp, kevésbé lényeges végsebesség: 221 km/h. Elképesztő.

A Mitsubishi Outlander Turbo ehhez képest kis túlzással sehol nincs, két liter, soros négyhengeres, 202 LE, 303 Nm, 7.7 mp, 220 km/h. Pedig ő is bitang. Iszonyat jól megy. Kiváltképp egyenesben, ahogy a Forester is. Mert a magas építésnek "hála" kanyarvadászatra egyik sem való, arra ott az STi meg az Evo.

Az Outlander valamivel olcsóbb. Meg nagyobb. Hangyányit tán jobban is néz ki. Mert a Forester finoman szólva is elég egyszerű. Eufemizálva: letisztult. Szemből ezekkel a jókora, buta lámpatestekkel felettébb groteszk, még jó, hogy ott az a púp a motorháztetőn, az vonzza a tekintetet, gyönyörködtet, s ígér.

Oldalról, hátulról "semmiextrakombis" a kép, a kerekek 17-esek, a gumik peresek, pazar ellentmondásban az emelt hasmagassággal. Hogy a tetősín fekete, a tükörház meg krómos, ráadásul intergrált irányjelzős, ez is fura kettősség. Elöl is, hátul is van némi króm - már ezen a változaton.

Hiszen létezik polgáribb Forester is szívómotorral (2.0X, változó szelepvezérlés, 158 LE) 6,8 millió forinttól, s hogy fölfelé is elnézzünk, a Turbo High automata váltós (Prodrive féle Sportshift) modell már 10,8 milliót kóstál. Ezért a pénzért már olyanokat is kapunk, mint DVD-alapú, érintőképernyős navigációs rendszer, bőrkárpit, elektromosan állítható panorámás tetőablak, stb.

Tesztautónk 9 millió forintos. Bőségesen fölextrázva. Jár például a tempomat, a visszagurulást gátló elektronika, a xenon, a metálfény, az ülésfűtés, az automata klíma, a CD-táras, héthangszórós, barátian szóló hifi, a Momo bőrkormány, elektromos ablakok, tükrök, miegymás.

Kényelmes, tágas a Forester. A csomagtartó nem nagy, de könnyen komoly teret nyerhetünk az ülések ledöntésével. Szigorúan balegy: a Momo-féle multikormány csak magasságában állítható, ennél nagyobb baj, hogy pillekönnyű. Nem ad elég visszajelzést. A kuplung bezzeg ultrabrutál. Városi dugóban vicces. A váltó nem rossz, de egyrészt nagyon oda kell rá figyelni, megtanulni, és szeretettel, ám határozottan bánni vele, másrészt megtoldhatták volna a fokozatok számát eggyel, szerintem. Nem forogna annyit a motor nagy sebességnél, és hát nem könnyű nem nagy sebességgel közlekedni. Fogyasztásilag sem mindegy.

Az ülés, a beállítható pozíció nálam jó közepes, de abból a szemszögből, amit motorilag tud az XT. Ha csak szabadidőautózunk, nem kell, hogy tartson és öleljen. A fékkel sem voltam maradéktalanul elégedett, taposós, kicsit kevésnek is tűnik.

És a legfájóbb, az a hang. A boxer. Hogy nincs. Hogy meg kell felelni mindenféle normáknak, zajemissziósnak is. Szóval nem bugyborékol, csak ippeg. A kipufogó sem zenél. A fújtatás, a turbó fütyülése nyújt némi vigaszt. Haladósan pedig a szélzaj dominál. Merem remélni, hogy aki Forestert (vagy más mai Subarut) vesz, számol olyan pluszköltségekkel is, mint vadítás. Érzelmileg, akusztikailag. Muszáj.

Mindezzel együtt nagy királyság vezetni ezt a 230 lóerős dobozt. Ismétlem: hat (6) másodperc alatt gyorsul százra. Ezt kevesen tudják. Azt meg még kevesebben, hogy nem csak száraz aszfalton, de vizesen, latyakoson, aztán murván is, mindenhol. Az egekig magasztalt szimmetrikus összkerékhajtásról a hátsó önzáró diffijével tessék a klubosok értő és érthetően elfogult írásából okosodni.

És akkor a futóműről: nem, tényleg nem sportos, gyors tekergőzésre tervezték a Forestert. Bólintgat, billeg, hiába például a boxermotor alacsony beszerelhetőségéből adódó földközelibb súlypont, a stabilitás. De nem győzöm hangsúlyozni: ez akkor jön ki, ha az ember kanyarban is úgy próbál menni, mint az egyenesben. Háát, inkább ne... Cserébe' nem túl kemény, és biztonságos. És még csapatni is lehet vele, tehát nincs miért fikázni.

Végezetül arról, hogy a gyárilag megadott 10,7 literes átlagfogyasztás nyilván álom, de egy 12-13 körülit el tudok képzelni (tesztátlag: 15). Hogy a boxer sokat zabál, mondja mindenki. Mindenki, aki nem subarus (vagy porschés). Akinek meg ilyen kocsija van, hogy a hengerek egymással szemben figyelnek (létezik ennél egyszerűbb "meghatározás"), nos, ő meg számtalan érvvel válaszolhat.

Semmi köze ehhez, de a keret nélküli ablakoktól szimplán fényes jókedve támad az autóbuzinak. Az olyan apróságok meg, mint parkolófény-kapcsolás a kormányoszlopon, fűthető ablaktörlőlapát, stb., ezek is csak konzerválják a pozitív életérzést. Az egyszerű beltér meg funkcionális és praktikus, s most, hogy már két napszemüvegem is van, a duplatok is uralkodó.

Kántor István