Luxusdömper - Audi Q7 3.0 TDI quattro tiptronic

Három és fél éve stabil párkapcsolatban élek, így az Audi Q7 micsodahosszabbító hatása nálam kevésbé jött be. Azért ha lenne felesleges húszmillám, bizisten betolnám a garázsba, csak úgy, mert miért ne. Az első ingolstadti SUV-ot háromliteres dízellel teszteltük.

Nem könnyű elkezdeni egy ilyen írást. Nem arról van szó, hogy nincs ötlet, vagy hogy a tesztalany semmilyensége egyfajta kezdeti nehézséget indukálna, éppen ellenkezőleg. Az Audi Q7-ről jelzők, tőmondatok sokasága tolul azonnal az ember fejébe, ezek azonban többnyire mind olyan közhelyesek, hogy vállalhatatlan a lepötyögésük. Mire gondolok? Hát például hatalmas, drabális, ijesztő, satöbbi. Na ugye, hogy ezeket kár erőltetni.

Valahogy mégis bele kellene vágni ebbe az egészbe, úgyhogy egy huszáros linkeléssel ezennel beszúrnám a márciusi, hivatalos premier után íródott cikket. Úgy hozta az élet, hogy én voltam a menetpróbán, majd az importőr által alánk tolt tesztautó is nekem lett kiutalva, így hát ami a külsőt illeti, engedtessék meg nekem, hogy ne ismételjem magam. Itten leírtam minden fontosat, ami a Q7-ről első pillantásra eszembe jutott, kopaszokért, szigorúságért, kombis-kupéságos mondatokért tessék hát visszakattintani. Vagy ne, hiszen a szemből/hátul/oldalnézetről valószínűleg úgyis mindenkinek különvéleménye vagyon. Szerintem kis dinoszaurusz.

A Q7 az Audi első eszjúvíja, ha úgy tetszik, hobbiterepjárója, még tovább ragozva micsodahosszabbítója, dömpere. Jó közelítéssel akkora, mint egy tank, hossza több mint öt, szélessége néhány milliméter híján két méter. Nagy szerencse, hogy több mint három és fél éve stabil párkapcsolatban élek, többedszer bizonyosodott ugyanis be, hogy az ilyen masszív vasak nagy hatással vannak a szebbik nemre. A külsőmet illetően nincsenek illúzióim, annyira vagyok Brad Pittől, mint Kékestető a Mount Everesttől, a három nap alatt mégis annyian akartak - legalábbis szemkontaktusilag - kikezdeni velem, mint rendesen hónapok alatt. Még jó, hogy anya elől eddig ezt sikerült jól eltitkolni.

Az előző bekezdésben álló tételt mellesleg ő is igazolta, kettőnk közül ő kattant rá jobban a Q7-re, nyilván hatalmassága és állatiassága miatt. Igazságtalan lenne azonban, ha az imádattal csak a hölgyeket vádolnám meg, a tapasztaltak szerint egy parkolóban felejtett Q7-es körül percek alatt akkora csoportosulás alakul ki, hogy ahhoz képest a Mona Lisa előtti louvre-os tolongás - kis túlzással - kábé semmi. A nézelődők egyébként hajlamosak túlbecsülni a Q7 árát, csak úgy repkedtek a 25-30 milliók, a pontos összegről majd lapozás után akad hiteles tájékoztatás. Ja, egy foglalkozását tekintve látszólag "hivatalos munkanélküli" figura egyébként páromtól meg is akarta venni az autót, 25 misit ajánlott ő is, de szerintem csak be akart csajozni. Szánalmas.

tesztfotók > képek a bemutatóról

A Q7-tulajokról zavaros kép él a kívülállókban. Ha ez a kívülálló rendőr, első gondolata, hogy hohó, egy gengszter, nézzünk csak rá a körmére. Fotóztam az (amúgy fekete, színileg feltétlen gengszteres) autót, épp a belső képek készültek, a mozdulatlan kocsi mellett pedig - néhány perces eltéréssel - két rendőrautó is leparkolt. Rövid nézelődést követően mindkettő intézkedés nélkül távozott, ártatlan arcomat és a nyakamban lógó fényképezőgépet látva nyilván kitalálva, hogy mégse akarom álarcban kirabolni az első utamba eső bankot.

Amennyiben a kívülálló szerencsétlen sorsú Fedél nélkül-árus vagy bevásárlókocsi-vadász, első gondolata, hogy hohó, egy gazdag, nála biztos lehet próbálkozni. Szó ne érje a ház elejét, szoktam én adni néha, de azt azért nem győzöm, ha egy városi út alatt tízen próbálnak lelejmolni. Meg azt se, ha a hipermarketben szerzett "szajré" bepakolása után négyen is rohannak, csak hogy visszatolhassák a kocsimat, az igazságosság jegyében inkább megcsináltam a feladatot magam.

A zavarosság a többi autós viselkedésén is tetten érhető, akad, aki úgy bámul, hogy a szeme is majd' kiesik közben, de vannak rengetegen, akiknek pillantásából csak úgy sugárzik a "villantósok" iránti ellenszenv. Ezzel együtt a Q7-essel élmény közlekedni városban, országúton egyaránt, a neki járó, úgymond tiszteletet mindenkitől megkapja: menekül előle, ki merre lát. Így van ez jól.