Egészpályás letámadás - Suzuki SX4 1.6 4WD GS

A Suzuki az SX4-gyel ismét arra a terepre merészkedett, amelyen eddig inkább csak csúszkált. A megcélzott alsó középkategóriában régebben indított versenyzői nem taroltak a sikerlistákon. Bár azoknak is volt összkerekes változatuk, az új modellnél komolyabb összhangban van a hajtás az egyéb tulajdonságokkal.

Általános iskolás koromban még nagy szám volt, ha valaki Adidas cipővel a lábán jelent meg a suliban. Azok a srácok, akik cipőipari területen széleskörű ismeretekkel rendelkeztek, előttünk, egyszerű halandók előtt varázsszóként ejtették ki: Martens bakancs. Elmondásuk szerint ez egy szuper lábbeli, kemény, vagány fickóknak való, kint ez a menő. A jól értesültek aztán műszaki csemegékkel is szolgáltak. Ők azt is tudni vélték, hogy az amerikai kommandósok, például Schwarzenegger vagy Stallone bevetésen olyan Martenst viselnek, aminek a talpát tapadókorongok borítják, hogy segítségükkel fel lehessen mászni, mondjuk egy falon. Az alámondásos videófilmek korában ez szakszerűen hangzott, és hittük, hogy a falon kötél nélkül, csupán a bakancs talpával kapaszkodó fenegyerek nem kitalálás.

A tapadókorongos kommandósbakancsénál átgondoltabb koncepcióval indították útjára Suzukiék az SX4-et. Nem egyszerűen bevezettek egy alsó-közép méretű autót, amely összkerekesként is rendelhető, hanem olyan, alapállásban a szabadidőautó-divatnak megfelelő tulajdonságokkal rendelkező modellt fejlesztettek, amely négykerék-meghajtással az egyik legsokoldalúbb modellé válhat a hazai kínálatban. A hagyományos hajtású SX4 pőresége mindjárt kiderül, mihelyst egy 4WD változat mellé kell állnia, rögtön ordítani fog a többlettudással járó külső kiegészítők után. Igazat adok neki. A városban autózva más SX4-eseket is láttam, mind kétkerekes volt, és bevallom, nekem nem tűntek fel mindjárt, mint ahogy azt egy vadonatúj géptől várnám. Meglehetősen beleolvadtak az utcai forgatagba.

Bezzeg az egyetlen 4WD tesó! Egy építőipari cégé volt, és rögtön magára vonta a figyelmemet. Más kocsikból pedig leplezetlenül megbámulták a tesztautót - az újdonságot, feltűnő külsővel. Az SX4 ugyanis ezzel a hajtással kap egy optikai csomagot is mutatós oldalsó műanyagbetétek képében, valamint messziről alsó védelemnek tűnő, közelről nézve láthatóan gyengécske műanyagból készült, ezüstös-szürkésre fújt utánzatot. Ez elöl-hátul megvan, szépnek szép, de nem véd semmit, sőt ezt magát sem védi semmi... Az ajtókra és a kerékívek kicombosodására illesztett fekete betétek már inkább szolgálják a védelmet, elsősorban a fényezést, ezenkívül egy földutas menet után megszámolhatjuk rajtuk, hány ág lógott be az út menti bokrokból. Van még tetősín, ami igenis dob az autó megjelenésén, nem csak gyakorlati haszna van. Széria a 16-os alufelni, amely mérete ellenére még családot is alapíthatna a kerékdobban, akkora helye van. Ezek a külső jegyek és a 4x4 jelölés az ötödik ajtón különböztetik meg a 4WD változatokat a hagyományos kétkerekesektől. Nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy a Suzuki fejlesztői imádják az összkerékhajtást, és most végre csinálhattak egy hozzáillő autót ebben a szegmensben, viszont elérhetővé tették 2WD változatban is, hiszen a piac ezt megköveteli.

honi tesztképek > külföldi próbafotók

Az SX4 formatervébe a Giorgio Giugiaro nevével fémjelzett Italdesign is beleszólt. Talán éppen ezért a hobbiterepjáróra hajazó forma egyedi vonásokat kapott: oldalról úgy tűnik fel az orr-rész hangsúlyos domborúsága, akár egy fémbetétes bakancs orra. Úgy is mondhatnánk, bumpszli. Mivel a hátsó túlnyúlás minimális, a tekintet önkéntelenül is az autó elejére siklik, konstatálva, hogy az elülső túlnyúlás viszont sokkal nagyobb - az autó szinte lógatja az orrát. Pedig nincs miért. Hátrafelé vándorolva ugyanis a tekintet felfedez egy rafinált formai elemet: a motorháztető domborulata markáns dupla töréssel megy át az övvonalba, helyet adva az A-oszlopban egy nem haszontalan ablaknak. Ezt azért hangsúlyozom, mert sok autóban az ilyen ablakocska nem tölti be szerepét a kilátás javításában, lévén túl kicsi, az oszlop meg túl testes. Az SX4 ablaka elég nagy, alja nem egyenes, hanem tompaszög formában mélyített, még nagyobb kilátást nyújtva. A jobbkezes utcák és a gyalogosok a zebrán jól láthatók, a bal oszlopnál már nem ilyen rózsás a helyzet, de még mindig jobb az átlagosnál.

A kasztni masszívságát sehol sem adják ingyen, és a tervezők nagy hangsúlyt helyeztek a hossz-és keresztirányú merevségre. A hátsó oldalsó ablakocskák és vaskos oszlopok vajmi keveset segítenek a kilátásban, errefelé fokozottabban kell figyelni. Szerencsére a sofőr akkora külső tükrökbe nézhet, amekkorák egy kishaszonjárműnek is becsületére válnának. Nem osztottak, holtterük mégis csekély. Folytatva a szemlélődést hátrafelé, feltűnik, hogy a hátsó ajtók mennyivel rövidebbek az elsőknél. Ez munkásabb beülést fog jelenteni. Az autó fara tetszetős, egyszerű, sarokra helyezett lámpákkal, amikben nincs semmi rendkívüli, mondhatnám, egyenlámpák, mégis tetszenek. Nem ultraegyediek, de a vaskos lökhárítóval együtt felismerhetővé teszik az SX4-et. Oldalról szembetűnőek a hatalmas kerékjárati ívek ölelte nagy kerekek, amelyek aránytalanul nagyok az összmérethez képest. Elölről nézve ravasz, nem éppen szelíd "vágottszeműt" látni, a motorháztetőbe nyomott két ívvel körítve szigorú tekintetet tol maga előtt a Suzuki. (Ezt is megértük.)

Beülve tágas hely fogad elöl. 183 centimhez igazítok mindent, bár a kormányt csak fel-le állíthatom, és az ülésmagasság-állítás (vezető) itt is csak billentést jelent, így akár le is csúszhatnék róla, viszont még a legmagasabb helyzetében is nőhetnék vagy öt centit. Minden irányban sok a hely, a lábtér magas. Az ülés kényelmes, szellőző borítás és ülésfűtés növeli komfortját, oldalsó párnái elég kemények. A bőrözött kormány megfelelő méretű, vastag, jó fogású, tíz óra tíz percnél kis párnákkal. Mindenhonnan a Swift beltere köszön vissza. Sötét- és világosszürke, kemény műanyagok uralkodnak, az ajtón kis szövet, a középkonzolon fémutánzatú betétek emelik az esztétikumot. A kapcsolók és gombok jól elérhetők, gyorsan megtanulhatók, finoman kapcsolhatók.

De mi a helyzet hátul? Kiszállva két dolgot veszek észre: a széles küszöb összekoszolta a nadrágomat, az autó meg magas, az ülésből alig tudom a lábam a földre tenni. Pékek vagy ne utazzanak benne rossz időben, vagy előtte gyakoroljanak. Az ajtó azonban kárpótol, finom dobbanással csukódik, szinte érezni a szigetelőcsíkok egymásra simulását. A hátsó ajtó pigmeus akrobatáknak való, rövid, és szűk bejárást enged. Itt már nem lehet úgy terpeszkedni, bár két magas ember lábbal-fejjel együtt szépen elfér. Az autóban négy utasnak fejenként egy pohártartó és két hangszóró jut, másik három pohártartón pedig majd összevesznek. Az ajtózsebekbe csak kis térkép fér, a kesztyűtartóba nagy is. A kacatok elhelyezésére szolgál még egy kis fiók az anyós alatt, zsebek az ülések hátán, és egy rekesz a középkonzolon. Ha nagyobb holmit, például egy 270 literes, csomagtér alakú akváriumot akarunk szállítani, az épp befér hátra. A puttony egyenletes falú, és ránézésre öblösebb, mint papíron. A hátsó ülés lapja és támlája 60:40 arányban osztott, egy mozdulattal a támla (625 l), két fogással az egész ülés előrehajtható (1045 l).