Megvan, Samsonite! - Lexus GS 450h menetpróba

Ülünk a sajtótájékoztatón, már vezettük a kocsit. Egy 15 milliós luxusautóról van szó, egy 345 lóerős hibrid sportlimuzinról. Amelynek akkora a csomagtartója, mint egy Yarisé. Hehe, ezt biztos nem említik meg... De. De még hogy! Okos, nagyon okos ez a Lexus, kalap le.

Csücsülünk a repülőn Bécsből Malaga felé. Nemrég tudtam meg, hogy a GS 450h benzinmotorja nem nyolchengeres, "csak" V6-os. Az új, RX-féle 3,5 literes. De állítólag így is jobban megy a GS 430-nál, hűha. Újabb teljesítményhibrid a javából, még egy kiváló sportlimuzin a Lexustól.

Pedig már a GS 300 is lenyűgözött. A 430 még rátett egy lapáttal - közte két henger, némi lóerő-, nyomaték- és hangkülönbség. És emlékszem, olvastam, hogy lesz belőle hibrid, mint az RX-ből, s úgy rémlett, hogy a benzinmotor V8-as lesz. De nem, bocs, összekevertem az LS csúcslimuzinnal. Az LS 600h is csupa leg lesz, az tuti.

Egy kolléga lelkesen püföli a billentyűzetet már "odafelé" a gépen, humorizálunk, hogy a sajtóanyag alapján már előre beszámol a vezetési élményeiről, hogy 250-ig folyamatos a gyorsulás, blabla - vigyázzanak vele, nagy kókler... Megérkezés, "kulcs" a kézben, és tessék. A GS 450h kívülről csak annyiban különbözik a 300-astól vagy a 430-astól, hogy 18-as alukerekei újonnan tervezettek, van egy kis hátsó szárny és felirat a küszöbön, no meg hátul.

Különben a már ismert, jó hosszú (4835 mm), széles (1820 m), lapos (1430 mm) kasztni komoly tengelytávval (2850 mm). Mellé derekas önsúly (1865-1930 kg). Konzervatívan is sportos, lendületes vonalvezetés, nemesi, technikát és értéket sugalló, már-már műtárgyi. Szépséges. Bent is. Minden létező extrával teletömködve, sőt. Olyanok, mint bőr, Mark Levinson csúcshifi, -klíma, légzsákarzenál szóra sem érdemesek, a VDIM cucc magában foglal minden hárombetűs biztonsági kütyüt, az ülések nem csak fűthetőek, de szellőzősek is, a hátul kamerás radar meg nem pusztán a parkolásban segít, de követési távolságot is tart.

A 15 milliós árért nyilván nem kapunk meg mindent, de az "alapfelszereltség" is bőséges. Ja, állítható a futómű, a váltó, fordulatszámmérő nincs, helyette teljesítménymutató van. Elöl fejedelmi a helykínálat, hátul sem szorongós. A csomagteres micsodáról pedig akkor most rántsuk le a leplet: Jim Carrey, agyament színművész barátunk a Dumb és Dumberben ugye nem túl okos, sokkal inkább pánostoba. Mikor elfelejti, hogy is hívják az imádott vöröskét, és rápillant a bőrönd márkajelzésére, üdvözült vigyorral felkiált: Megvan, Samsonite! Naná, hogy mellélő, de azért elég mókás ez a jelenet (is), nem is hiszem, hogy volna, ki nem látta, s nem emlékszik.

És a Lexus, már tudatosan, de szintén a Samsonite-ban lelt megoldásra, ugyanis a cég által külön a GS 450h poggyászterébe formált táskáit kínálja extraként. És úgy jól ki lehet használni minden egyes litert, centit, zeget és zugot. Különben az egyszeri tesztelők úgy járnak, hogy összes holmijuk nem fér el a csomagtartóban, s hátsó ülésre is szórnak belőle. Na, mindegy.

Megyünk. Andalgunk Andalúziában, langymeleg van, fújdogál a szellő, le a tengerpartra, s fel a kanyargós hegyi utakra, sztráda, közút, város, dugó, van minden, meg aztán elnézünk Gibraltárra is, kár, hogy nem jut rá több idő. Azért kultúrálódunk is egy mijasi (ejtsd: mihászi) arénában, jó, hogy nem öldökölnek épp, meg bormúzeumban is okulunk, aha, borvidék, Pedro Ximenez (ejtsd: Himénesz), mint a Tokaji.

A luxusszállodával együtt mindez pont olyan, mint a GS 450h. Nyugodtan érdekes, tetszetős, finom. Vele úgy 230-cal száguldani is az. Többet nem nyomtam neki, de még bőven bírta volna. Baromi erős. És csendes. Indít, gomb benyom, és annyi. Süketszoba. Padlógázra persze a selymes járású benzinmotor is belép, amúgy a városi szüttyögés, forgalomban araszolás csak villanyosan is kivitelezhető. Spórolva energiával, nem szennyezve a környezetet (NOx és HC-kibocsátása 0,01 g/km).

Nem is erőltetem a sportolást. Kipróbálom, hogy forszírozva eldobja-e a fenekét, de csak megmozdítja, majd azonnal visszateszi az ívre. Pedig önzáró difit is kapott a hátsó tengelyére, de a vigyázó elektronika teljesen nem mellőzhető. A gyorsulás állandó, nincs rángatás, nyöszörgés, nyüszögés, erőlködés. Tényleg embertelen a rugalmasság. A váltóhoz meg tényleg csak akkor nyúlkáljunk, ha az autó jellegével ellentétben mégis kanyarvadásznánk és kell a motorfék. A megengedett autópályatempó érzetre kvázi álló, 180-200 az a sebesség, amit kellemesen, biztonságosan tartana a sofőr, ha lenne hol.

Nesztelen suhanás, egy kis menetzaj (szél, gumi), direkt keresem a felfestéseket, mókás. Uralkodik a V8-benzin hangja és kraftja, döbbenet a dízelpóver, de ez a hibridtechnológia maga a csoda. Ha a párszáz kilométeres tesztút alatt a gyári átlagot megközelíteni nem is tudtuk, de a 11-12 liter sem sok egy ekkora, ilyen gyors és ilyen nagyvonalú vastól.

A fékerő is brutál, a kormánynak a rásegítését szokni kell. A futómű baráti. Tökéletes a tökély. Huszonegyedik a század. A sajtótájékoztatón még elhangzott, hogy jól fogy a Lexus már nem csak Amerikában, de Európában is, a hibridek is egyre népszerűbbek, még jó. Várjuk az LS 600h-t. Meg, hogy még több modellnek legyen hibrid változata. Dízelhibrid? Már tesztelik, mások is.

Kántor István

/auto/ujdonsag/20060413ujabb.html/auto/ujdonsag/20050324luxus.html