Az én paradicsom - Mazda MX-5 1.8 Challenge

Az utolsó pillanatig izzadva kerestem, hátha találok benne valamit. Valami kritizálhatót, de legalábbis megingatót. Nem sikerült.

De tovább. Megmaradt a ponyvatető, ezzel sem lett nehezebb a kocsi, a nyitás vagy a csukás meg három apró mozdulat, legföljebb három szekundum. Aztán: versenyautós üléspozíció, egyszerűen formás, tartós ülések. Háromküllős, példás fogású sportkormány, csöpp, rövid utakat pontosan bejárkáló váltókar, zseniális. Komolyabb helykínálat, praktikum. Pohártartós, volánról vezérelhető hifis (Challenge). Tárolórekeszek középen-hátul és az ülések mögött. Ja, csomagtartó is van, ha nem is méretes. Biztonságos, oldallégzsákos. Megerősített védelmes.

képek > videó

A színrefújt műanyag dekorelemekkel sincs semmi baj, az ergonómia is ötös. Tán az elektromos ablakmozgatás logikátlanságába lehetne belekötni, de minek. A legelvetemültebb fikagép még például azzal példálózna negatíve, hogy az ajtóba integrált pohártartó nyomja a térdét nekije, úristen, rakja két centivel arrébb a lábát, és soha se nem legyen nagyobb baja az ő kis életében. Emlékezzünk még meg a műszerek nyugtában hatórás állásáról, sportos, jó.

És amellett, hogy az én szörnyű mélynövésemnek paradicsomi az MX-5, magasabb kollégák sem panaszkodtak arra, hogy leszakítaná fejüket a menetszél. Van amúgy szélfogó a fejtámlák között. Szóval magasabbak, testesebbek sem maradnak ki a játékból. Persze aki limuzinhoz szokott, szűknek fogja találni a Mazda-roadster belterét.

A külső RX-8-as domborítása, a szemnek is oly' tetszetős, arányos forma szinte már említésre sem méltó. Haha, mintha egy ilyen autó, ilyen ékszer vásárlásakor ne ez, ne a szubjektum, ne az első benyomás lenne a legfontosabb... A hunyori szemek, a masszív far, hogy ilyen alacsony - mind-mind garantálják a jókedvet, abból meg sosem sok.

És megyünk, haladunk, driftelni is próbálunk a gumik miatt szigorúan keveset, biztonságilag meg a lehető legjobb helyen, zárt pályán, a Hungaroringen. Bekapcsolva hagyott felügyeleti szervekkel kizárt, de DSC off, kis csóválás, és kilincs előre, kontrollált csúszás keresztbe, mondom, hogy szép az élet. Semmi oldaldőlés, közvetlen a kormány, kiváló a fék.

Ha viszont nem annyira látványosan, inkább gyorsan közlekednénk az MX-5-tel, keresve sem találhatunk jobb partnert (ennyi pénzért). Semleges, kiszámítható, precíz, feszes. És ez a feszes hangolás nem egy azzal, hogy a trágya magyar utakon a halálba rázna, pattogna, nem.

A motor és a kipufogó ontotta hang meg nem zaj, hanem hallgatható zene, kiváltképp 4000-es fordulattól. És pörög, még mindig pörög, 6500, elvált, tapos, úgy 160-ig folyamatos, folyamatosan jó a gyorsulás. Előzéshez persze vissza-vissza kell váltani, de ez csak azoknak bosszúság, akik sokallják a 9-10 literes fogyasztást. A 7,3-as gyári átlag is megkísérelhető, csak semmi értelme. Családapáknak javasolnánk a Mazda számos egyéb kiváló modelljét, ha már.

Kövezzenek meg, vádoljon, aki akar, ez az autó isten. Eddig sem bírtam nem lengetni nem létező zászlajam, ezután sem lesz másképp. És ne rakjanak bele dízelt, nem érdekel a keménytetős (bocsé, mégis), de ha lesz turbós, na vele azért még randevúznék egyet.

Kántor István