A mopedkérdés megoldása - Simson SR2

Nem sok igazi vetélytársa volt a magyarországi utakon, és aki egyszer átült egy Simsonra a Bervájáról, az többet nem kért a magyar "megoldásból". A nálunk sokszor (tévesen) Simson Suhlnak hívott SR2-est Ocskay Zoltán mutatja be.

Aztán jöttek a változások, a feljegyzések szerint a 3001-es vázszámtól kapott a sárvédő oldalborítást, és ugyanekkor a váz hátsó részét megerősítették, a porlasztót borítólemezekkel takarták. A 65000-es vázszámtól erősebb első villával szerelték az SR1-eseket.

1957 elején érkeztek az első hírek a Simson moped új típusáról. Egy ideig párhuzamosan folyt a gyártás, miközben alaposan átalakították az egész üzemet, hogy lehetővé váljék a nagy sorozatú munka. Megszüntették a kerékpárgyártást, ami 60 éves hagyomány megszakadását jelentette, és jócskán meglepte a suhli bicikliüzembe látogató csepeli kerékpárgyári küldöttséget.

Ők azért mentek Suhlba, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek a kerékpárgyártás új technológiáját illetően, ehhez képest azt kellett hallaniuk, hogy a biciklizésnek vége, a jövő a mopedé, az ember annyira fejlett már, hogy a tekerést is motorra bízhatja.

A hazatérő küldöttség legott beszámolt a hallottakról a KGM illetékeseinek, és engedélyt kaptak, hogy megkezdjék egy segédmotoros kerékpár tervezését. Így indult a később Berva, illetve Panni néven ismertté váló 50-es moped, pontosabban törperobogó gyártásának előkészítése, és ez a magyarázata annak, miért éppen a Csepeli Kerékpárgyárban állították elő a Pannit. Mindenesetre Suhlban valóban beszüntették a kerékpárgyártást, Csepelen viszont nem, sőt amikor kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását, még a törperobogó-gyártást is elvitték onnan.

1957-re 100 ezer moped - főleg SR2 - átadását írta elő a terv a suhli gyár számára. Az SR2 már nem hasonlított kerékpárra. Moped volt a javából, mélyen borított sárvédőkkel, alacsonyabbra helyezett nyereggel, 23 colos kerekekkel, új, erősebb csomagtartóval. Újdonság volt az elektromos kürt is, amely abban az időben ritkaságnak számított a mopedeken. Ugyan a rugózás és a futómű konstrukciója nem változott, mégis az egész moped sokkal stabilabbá, jobban irányíthatóvá vált az alacsonyabb építésnek köszönhetően. Könnyebben lehetett indítani is, mint az elődöt, az SR2-t második fokozatban behúzott kuplunggal néhány pedálfordulattal üzembe helyezhette használója.

A módosított motorblokk az Rh50 II jelzés kapta, elődjétől a nagyobb sűrítésben (7:1) tért el, ami elegendő volt ahhoz, hogy az SR2 végsebessége 45 km/h legyen. A finn exportra készült gépeknél a kis lánckerekeket 25 fogúról 13 fogúra cserélték, így a moped nem lépte túl az ott a kategóriára engedélyezett 30 km/h sebességet. Változtattak a szívórendszeren és a kipufogó hangtompítóján, ezzel csendesedett az új Simson, és mert kissé megnőtt a fogyasztás, a tank befogadóképességét 4,5 literről 6 literre emelték.

Az NDK-beli vásárlók a gesztenyevörös vagy bézs fényezést választhattak 1050 márkájukért, a külföldi szállítmányok között volt színkombinációs is, ezüstszürke tankhoz zöld vagy kék kalapácslakk társult. Ezeken a luxuskivitelű változatokon a kerékagyak szinte mindig krómozottak voltak. 1957 nyarától alumínium teleagyakkal gyártották az SR2-est, majd hamarosan nyomó tekercsrugóval váltották fel az ülés gumielemét. Ez már az SR2E jelű modell jellegzetessége volt, amelyben az E az export szóra utal. Érdekes fordulat, mert korábban is bőven szállítottak SR2-eseket külföldre.

De nemcsak a teleagy és a jelzés változott, hanem a kuplung is, l0 mm-es helyett 12 mm-es lett a hátsó tengely, és hat csavarral levehető a lánckerék. Az első tekercsrugó hosszának növelésével nőtt a rugóút, a középállvány aluöntvényből készült, a motor teljesítménye 1,8 lóerőre nőtt (a sűrítés már 8,1). A benzintartály 6,3 literes lett, a hátsó kerék rugózását tekercsrugóra bízták. 1960 decemberétől kerek sebességmérő váltotta fel a korábbit.

1962-ben elkészült az egymilliomodik SR2, de az NDK-ban 1963-ban pangott a mopedpiac, nehé volt eladni az öregecske SR2E gépeket, pedig a több mint 1050 márkás árból csak 260-at kellett befizetni, a többit 24 hónap alatt lehetett törleszteni. A gyártási tempót felére csökkentették, 1964-ben pedig már megjelent a prototípusállapotot alig túllépő SR3-at követő SR4-1, a Spatz, illetve a nálunk jobban ismert duplanyerges testvértípusa, az SR4-2, a Star. Ez azonban már nem Mofa volt, hanem Mokick - a Motor és Kickstarter szavak nyomán -, mert indításához az öreges pedálozás helyett elég volt a filigrán berúgókarra kétszer-háromszor rátaposni.