Új leosztás - Toyota RAV4 X 2.2 D-4D

Engedjenek meg egy találós kérdést. Hogyan lehet az, hogy az egyhetes teszt elteltével, miután ezer kilométert tettünk az órába, az autó többet ér? Semmi avulás, amortizáció? Időcsapdába kerültünk? Mi lehet a megoldás? A cikk végére kiderül.

Hogyan ír az új RAV4 X-ről az a jóember, akinek családjában kizárólag Toyota személygépjárművek szolgálnak? (Szám szerint négy.) Elfogultsággal. Márkameleg attitűddel. Szemellenzősen. Éppen ezért visszautasítja a tesztautót, mondván, vigye el egy objektív szemléletű, józan kolléga, írjon ő róla. De mielőtt emelné a telefont, megszólal a kisördög: "Ne légy hülye! Ezt hagynád ki?" Hát nem. Majd hülye lesz. Innentől kezdve nincs visszaút, húszra lapot kértünk, a lovak közé dobtuk a gyeplőt, stb.

Csak le kell írni a tényeket, akkor nem lesz gond. Bevezetésképp itt a családi vonal. A Carina E, amely bőven túl van háromszázezren mindenféle javítás nélkül. A nyolcéves Corolla, amelynek most purcant ki az első akksija - százezer kilométer után. A Yaris, amely a gyári adatnál egy literrel kevesebbet fogyaszt városban - nem kímélő üzemmódban. A másik Corolla - ez csak megy, ennyi.

Szóval, ezzel az előélettel azt vártam a RAV4 X-től, a hipermodern dízelmotoros (177 LE, 400 Nm, 9,3 s, 200 km/h) csúcsváltozattól, hogy minimum kiürülnek a nyálzacskóim, egy hét a mennyországban, ilyenek. Ehhez képest semmi különös. Beülünk, megyünk, semmi. Valahogy nem jön az az érzés, ami a Toyotákban éri a halandót, amit úgy tudnék egy szóval leírni, hogy patent. Anyaöl. Húsz év múlva is autó. Mi lesz így velem egy hétig? Majd kiderül...

Ha van egy ilyen autónk egy hétre, akkor mondjuk pakoljuk bele az asszonyt, sok CD-t, horgászbotot, oszt menjünk le a Balatonra. Az intelligens nyitó- és indító jeladóját elég a zsebünkben tartani, nyithatjuk az ajtót. Üljünk be a bőrözött ülésre, állítsuk be a saját magasságunkhoz a fényre sötétedő belső és az elektromosan behajtható külső tükröket, az elektromos mozgatású ülést és a négy irányban állítható bőrözött kormányt, az ülésfűtést most kihagyhatjuk, ellenben az elektromos deréktámaszt mindenképpen pumpáljuk a kellő mértékűre.

A motorindító gombot megnyomva (ACC, ON) életre kel a műszerfal, ekkor tárazzunk be hat CD-t az MP3-at és WMA-t is fogadó lejátszóba. Nyomjuk ki a kuplungot, ha így bökünk az Engine Start-ra, a motor is beindul. Tényleg elég bökni, nem kell nyomva tartani a beröffenésig. Vegyük ki a napszemüvegünket a tükör fölötti tartóból, állítsuk be a kétzónás automata klímát 22,5 fokra. (Ne többre.) Jobbunkkal támaszkodjunk a dupla rekeszes, párnázott könyöklőboxra, így éppen a kezünk ügyébe esik a bőr és (igazi) fém váltókar. Ez akkor van üresben, amikor olyan, mintha elöl lenne valamelyik sebességben. Először fura, aztán egy perc múlva megértjük, miért ilyen: mert kényelmes.

Az már nem annyira, hogy egyből kettőbe hosszú az út. De csak kicsit. A kuplungpedál útja is hosszú, és elég keményen kell nyomni. (Amikor visszaültem a pór Yarisba, az első váltásnál majdnem áttapostam a lemezt, úgy elszoktam tőle.) Cserébe nincs túl mélyen a gázpedál a fékhez képest. Amúgy a hatsebességes váltó elég pontos, csak kissé érdesen mozog. Az egyes gyorsan leforog, aztán jöhet az élvezet kettesben, aztán hármasban, aztán...

fotók > X-teszt > benzines teszt > menetpróba > videó a benzinesről

Aztán fékezzünk, mert nem a németeknél vagyunk. 1700-nál úgy megindul az 1,6 tonna, mint a 424-es. Kétezertől meg még rá is tesz a nyomatékfelelős, és ötezerig is lehet menni, csak kicsit gyengül el. Miután ezt tudjuk, annak tudatában vezethetünk, hogy elég nekünk a 2000 és 3000 közötti tartományban vigéckednünk, bőven van kakaó. Mintha nem az alacsony emissziót jelölné a sárvédőn szerénykedő zöld D betű...

Szóval megyünk. 1500-1700 a lendületi határ, városban ez inkább harmadikat jelent. Persze elmegy negyedikben is, de akkor a kevésbé nyomatékos tartományban cirkálunk. Ha az M0-ról letérünk az M7-re, feltehetjük hatodikba is, ettől fogva ki se ugrasszuk onnan a kart, csak nyomjuk a gázt. Meg a féket néha. Vigyázzunk, ugyanis észre sem vesszük a 160-180-at, akkora a csönd, még gyorsításkor is. Illetve a motor kussol, a szél nem, mert már kilencven fölött beköszön, sustorgásból von körénk aurát. De nem vészes. Említett sebességeknél vígan lehet beszélgetni.

Sőt, meglódulni is lehet, hatodikban, persze nem úgy, mint lejjebb, de azért eléggé lenyűgöző az a határozott tolás a hátunkon, amit ekkor érzünk. Na, a 71-esig tart a móka, aztán pöfögünk északnak. Nyissuk ki ekkor az elektromos napfénytetőt, huzat egy szál se. Maximum 90-100-zal, előzzünk, lakott területen ötven, tábla után újra gyorsítás, három-négy másodperc, és újra 90-100, szép az élet. Kanyarban kanyarogjunk, a feszes futómű szépen tart minket az úton, persze van mindenféle menetbeavatkozó rendszer, de itt nem kell. Mintha sínen mennénk, minimális a dőlés, a kormányzás erőigénye éppen jó. Mondom, szép az élet.

Az X-et onnan (is) lehet felismerni, hogy nincs "puttonya"

Ha a Balatonon rossz az idő, menjünk kirándulni. Veszprém, Sümeg, Szigliget - szebbnél szebb helyek. Kanyargós, emelkedős-lejtős országutak. Olyan kezes a jószág, hogy elégedetten csettintgethetünk. Az esőérzékelő teszi a dolgát, a szürkületérzékelőre most nincs szükség. (Máskor van?) Nagyvázsonyból rossz irányba indulunk. Megfordulni lehetetlen a forgalom miatt, így az első bekötőúton jobbra fel, amíg ki nem szélesedik. Hohó, meredek földút, sár, vizes fű, másodikban hasítunk, a széles kerekek eltáncolnak, a nyári gumik nem ide valók. De dolgozik az Integrált Aktív Hajtási Rendszer, némi menetstabilizáló-csipogás vegyül a motorzajba, és minden megy, mint a karikacsapás.

Az összkerékhajtás 40 km/h-ig zárható. Az első helyen, ahol a csapás kiszélesedik, megfordulás, vissza le, stabilan. Somogybabod túlzás lenne, de azért szép volt ez is. A sümegi várba meredek út visz fel. Hm... Persze, vicc az egész, mert ráhajtani tilos, de a vár-taxi szerepét ellátó Micsu L300 4WD helyét átvehetné a RAV4 X is, a parkolóból luxusautó vinné föl a lustákat és az időseket. Mondjuk elég magas viteldíjat kellene felszámítani, hogy kb. hatvan év alatt kitermelje az árát... Hoppá, majdnem elszóltam magam!