Nevezték már bumfordinak, csúnyának, miegymásnak, de összehasonlítva a többi négyajtóssal, ennek igenis van sármja. Bazinagy, durcás, de roppant kifejező orr, páncélautós oldalnézet, csinos-speedes-spoileres fenék. Egyedül a 15-ös gumi röhej, azon viszont lehet segíteni. De csüccs, kezdjük belül. Szokásos kis-, vagyis inkább olcsóautós. Szép-szép, csak fogni ne kelljen. Amúgy finoman hajlik, összeér, mondhatnám dizájnos, és még csak nem is zörög. Órák vannak, mutatók mutatnak. Bár kisebb nem lesz a károsanyag-kibocsátása, fő a természetesség alapon, zölden merednek a számok a vörös pöckök előtt.
Kedves már vagy leendő Aveo-tulajdonosok! Ha savanyú a szőlő, miért futotta a szomszédnak Cadillac BLS-re (nyugi, egész életében fizetni fogja), tessék megmutatni neki, hogy ugyanaz a rádió, de legalábbis ugyanaz a kezelőpanel van benne, mint a miénkben. Röhögve vághatjuk a fejéhez, tudjuk, hogy koreai vacak, de mi legalább nem adtunk érte 8 millát, és a számok sem fakultak ki zöldből fehérré...
Hogy hátul milyen? Be-beülök magam mögé, de ugye az a 10 másodperc nem mond semmit. Hogy objektív legyek, felajánlottam a szintén benzingőzös haveroknak, hogy akár ciki, akár nem, márpedig most kocsival megyünk motort nézni és kész. Úgy is lett... Cirka 40 perc után volt már sírás-rívás, és kérdésözön (messze vagyunk még, Törpapa), de odaértünk, Budáról egész Veresegyházáig. Ki-ki kihajtogatta magát, majd feledve a transzportot, motorozni kezdett. Végül megegyeztünk, hátul gyereknek jó lenni, szigorúan ketten (akkor a chipset is csak felezni kell), hárman már kissé szűkös.
Nem úgy a csomagtartó. Nincs az a mennyiségű bukósisak és protektoros dzseki, ami ne férne bele. Szerintem chipsből is vagonnyit, de minimum 400 liternyit lehet bespájzolni, Euro Disneylandig valószínűleg kitart.
További észrevételek? Kicsit magas a szék elöl, de szokható. Kicsit nehéz a kormány, de legalább nem túl precíz, szintén szokható. Kicsit kemények a pedálok és a kapcsolók, de szokható. Kicsit izzadós a huzat, de szokható. És érzésre egy kicsit kevés a légkondi teljesítménye, de álljunk árnyékba, azaz szokható. Csak az elkényeztetés mondatja velem, hogy hiányzott az elektromos tükör, az automata ablak és az ülés magasságállítása, de ez már tényleg kákán a csomó... Célnak megfelelő, műanyag ízű, 21. századi tömegcucc.
Nyugi, vagy ültetés
Az Újvilágra emlékeztet a méretes, arany Chevrolet-csokornyakkendőkön kívül a lágy ringás is. Pesti utakra kényelmes, kizárólag nyugodtaknak. Vészes rángásban szenvedők inkább keressenek mást, vagy ültessék földig, mert egy-két ide-oda cibálás, és máris keresztben lehet beesni a nem létező kanyarba. Erről bővebben a fehér Astrában mögöttem, autójánál kicsit fehérebben szemet meresztgető tudna mesélni, aki előtt a Szentendrei úton bukdácsoltam, de inkább nem álltam vele szóba, mert nagyon rázta az öklét... Szóval nyugi, vagy ültetés.
A 195/55 R15-ös gumik papíron elégnek tűnnek, de simán beférne a 215/45 R17-es is. Persze annak ára van és a komfortot is rontja, viszont akkor hasonlít egy 90 fokon mosott 300C-re. Olyan kisgengszteres. Főleg feketében, fekete ablakokkal. Kicsit veszít a vagányságból, hogy már legálisan is lehet sötétíteni, de nem utazhat mindenki nagyban...
Ezt a motor sem teszi az 1,4 literrel, 16 szeleppel és kilencvenegynéhány lóerővel. Megy-megy, de ne akarjunk gyorsulási bajnokok lenni. Finoman, nem fejletépősen indul meg, s így is marad. Leszabályzása sem kellemes, de úgysincs az az emberfia, aki nap, mint nap ezzel szórakozik. Ha semmi más nem is, a váltó örökölte a Daewoo szerkezetét, bár lehet, hogy csak a rudazaton kéne állítani. Nem túl pontos és nehézkes is.
Gyarlók vagyunk, mert ugyanerre a váltóra - mondjuk egy Shelby Cobrában - azt mondanánk, hogy sportos, és hogy igazi férfit kíván. Ja, csakhogy annak két méteres körzetébe nem engedném asszonyomat, ennek meg még a forgalmiját is oda kell adnom. A történethez hozzátartozik, hogy nem is iszik úgy, mint egy amerikai. Szépen, szolidan kortyolgat. A mért 6,5 literes átlag bőven jó, bár a mai árak mellett már 2 liter is sokk.