Stílusváltás - Chevrolet Epica 2.0 menetpróba

Gondoltam, a jól bevált autós újságírós hozzáállással közelítem meg az Epicát, mondván, ha egyszer koreai, biztos labdába se rúghat a német és japán riválisok mellett. A menetpróba után nem állítanám, hogy az új Chevrolet komoly ellenfele lenne BMW-knek, Audiknak, Lexusoknak és tudom is én, miknek még, azt viszont feltétlen, hogy oda kell figyelni rá. Mert olcsó. Relatíve.

Fura egy történet az Epicáé. A Daewoo, akarom mondani, Chevrolet előző nagykocsija Evanda néven volt kapható Európában, sok mindent lehet róla mondani, de azt nemigen, hogy komolyabban gyökeret vert volna a kontinensen. Éppenséggel ritka, mint őszinte politikus a választási hajrában, vagy úgy egyáltalán. A családban történetesen van egy, de az autó elterjedtségére jellemző, hogy amikor kedves atyám megvette, hatvanvalamennyi volt belőle az országban. Most se lehet több százvalamennyinél. Hamarost olvashatnak is róla használt tesztet, de előbb az utódról.

Szóval Epica. Nyilván a Chevrolet is észrevette, hogy az Evandáért nincs olyan tülekedés, mint a csempészett parfümért a kínai piacon, úgyhogy elég nagy változtatásra szánta el magát. Immár semmi sem a régi, teljesen új a külső és belső, kicserélődtek a motorok, és persze a név is változott. Vicces különben, Evanda, Epica, Captiva, Tacuma, vannak kivételek, de Chevyéknél rengeteg az a-ra végződős elnevezés, tisztára, mint a konszerntárs Opelnél, ahol van Asta, Vectra, Tigra, ésatöbbi. Érdekes, nem?

Az Evanda és az Epica külsőre teljesen más világ. Előbbi BMW-ket idézően agresszív orral operált, rengeteg hegyes élt vasaltak bele, inkább tűnt ragadozónak, semmint kényelmes luxusautónak. Egyedül a hátulját rontották el, azt is csak a kissé egyszerűre sikerült lámpatestekkel, de összességében így is az egyik legjobban megrajzolt koreai autó volt, egyediségével kevesen vehették fel a versenyt.

Ehhez képest itt az Epica, hosszabb, szélesebb, mindenebb, mint az elődje, de hogy ugyanolyan eredeti is lenne? Hát nem. Ott van mindjárt az eleje, a méretes, a cica- mellett újabban szintén divatos bumerángszemekkel, én pedig nem tudok dönteni: hol Citroënt, hol Suzuki SX4-et látok benne, az pedig már rég rossz, ha ilyesmin kell töprengeni. A hátulnézet sem hagy mély nyomot, ilyet is láttunk már valahol, leginkább Fordokon, talán a Honda Cityn, de lehet, hogy még másutt is. Utánérzéses, nem jó. Pedig ahogy az Evanda is bizonyította, Koreában tudnak, ha akarnak, most viszont megelégedtek annyival, hogy az európai trendhez szinte teljes egészében igazodó modellel álljanak elő.

tesztképek

Eltűntek tehát az éles vonalak, inkább lágyabb, elegánsabb a vonalvezetés, oldalról egyenesen tucatárunak tűnik az Epica. Még az indexek sem hiányoznak a külső tükrökről, nehéz kiszúrni a tömegből. Ha valamik, hát az Aveóhoz hasonlóan az Epicára is felkerült megalomán emblémák segíthetik az azonosítást, a krómos hűtőrácson fél, a csomagtartón negyed tenyérnyi keresztek díszlenek, a nagy baj, hogy a kategóriához méltatlanul műanyagból készültek. Drága lett volna a fém? Valószínűleg sose tudjuk meg.

Már bent. Letisztult, modern beltér fogad, ennek szinte már semmi köze Koreához. Igényes, elegáns az ajtókon, középkonzolon, kézifék- és váltókaron futó alubetét, még akkor is, ha műanyagból készült. Az illúzió tökéletes, rosszindulatú nyiszogó-nyöszögő zörejek sem törik meg. Egyedül a műszerfal tűnik bénának, rém egyszerű mutatók, alul egy ódivatú LCD-csíkkal, ez az autó sokkal jobbat érdemelt volna. Valahogy nem illik az összképhez. A csilivili központi kijelzőn fogyasztási adattól kezdve iránytűig van minden, ráadásul, igazi kuriózumként még választási lehetőséget is kínál: ha akarjuk, Celsius helyett Fahrenheitben, liter és kilométer helyett pedig gallonban és mérföldben tájékozódhatunk a hőmérsékletről, illetve fogyasztásról.

Az mp3-as, integrált CD-s audiorendszer ugyanaz, mint az Aveóban, kezelése logikus, nem igényel különösebb szakértelmet. Vezérelhető a különben irdatlan méretű kormányról is (erről később), hangszóróból nyolc van. Meglepődtem volna, ha külön digitális órát nem lelek, ebből a kis panelből még mindig több tonnányi lehet raktáron; ezúttal kicsit perifériára, a középkonzol legszélére, a jobb oldali légbeömlő fölé szorult, de van, létezik, és a koreai tervezők szerint így van jól. Értelmetlen újítás, hogy míg az Evandában a piperetükörhöz automatikusan jött a fény, az Epicában külön kell kapcsolni a világítást, vicces viszont az anyósülés elé szerelt kis kijelző, ami pirosan világítva figyelmeztet a nem bekapcsolt biztonsági övre. Az Evanda különben nem hisztizik, ha valaki nem köti be magát, az Epica viszont a szigorú biztonsági szabványoknak megfelelve a világból is kikergeti vijjogásával a renitenseket. Apu ettől volt ki, én meg attól, hogy az első ajtózsebek szélén már-már kézveszélyesen sorjás a műanyag.