Gümifüst, pivo, toi-toi: a Cseh Nagydíj testközelből

Augusztus 20-án tartották Brnóban a gyorsasági motorosok Cseh Nagydíját, ahol több ezer honfitársunk szurkolt a kellemes meglepetésre bronzérmet szerző Talmácsi Gábornak. A tűző napon pörkölődve a remek cseh sör segített a túlélésben, kár, hogy fél órát kellett sorban állni mind a bevitel, mind a kivitel miatt. Leégett beszámoló a helyszínről.

A gyorsaságimotoros-világbajnokság egyik leginkább várt állomása hazai szempontból a Cseh Nagydíj, hiszen ide a legkönnyebb kijutni - mindössze 330 km-t kell legyűrni Budapesttől, amelyből 300 ráadásul autópálya. Az utat gyakorlatilag el sem lehet téveszteni: M1-es autópálya, Tatabánya, Győr, majd a hegyeshalmi határátkelő. Aki még nem tette volna meg korábban, a szlovák-magyar határon szerezheti be a szlovák és cseh autópályamatricákat (összesen 4200 forint személyautóra), valamint pénzt is lehet váltani, ám ez utóbbit érdemes előre lerendezni, vagy kint kártyáról pénzt kivenni, ugyanis szemérmetlenül visszaélnek a kialakult szükséghelyzettel. A hivatalos árfolyam közel másfélszeresét kérte az üveg túloldalán ülő mosolygó, magyarul nem beszélő tündérke, aki valószínűleg még a Talmácsi-szurkolóknál is jobban várja minden évben a Cseh Nagydíjat és a naiv magyar szurkolókat.

A határt elhagyva Pozsony (Bratislava) a következő állomás, majd a szlovák fővárost érintve a D2-es autópályán Prága felé kell venni az irányt, de innen már Brno is ki van táblázva. A cseh határt mintegy 260 km után érjük el, az átkelőkön meg sem nézik az okmányokat, csak intik tovább az utazókat - egyre több a motoros falka Brnóhoz közeledve. A cseh autópálya Prága felé vezető szakasza a régi M7-est idézi, az autó futóműve másodpercenként kap egy kisebb ütést, de a kamionoktól kijárt külső sáv is bosszantóan dobálja a járgányt. A brnói pálya bolondbiztos módon ki van táblázva, lefordulni azonban nem sikerült az első lehetőségnél, mert a futamra érkezők már reggel 8 órakor eltömítették a lejárót, ezért rendőrök intik tovább a forgalmat a következő lehajtóig. A tumultus itt is nagy, de legalább a pálya közelébe lehet jutni, és le lehet rakni az autót egy közeli mezőn, amely ideiglenes parkolóként üzemel.

A szervezés példás, mellényes fiatalok irányítják a bizonytalankodókat és szedik a pénzt, a napi parkolási díj 100, illetve 150 korona attól függően, hogy milyen messze vagyunk a pályától, a motorosoknak külön kordonnal elválasztott részt tartanak föl mindenhol. Az aszfaltcsíkhoz vezető úton már igazi fesztiválhangulatba verődik össze a zömmel hazai, magyar, szlovák, német, osztrák, olasz és spanyol nézősereg, miközben mohó tekintetű sörcsapolók és pólóárusok lesik a lehetséges áldozatokat. Egy korsó helyi sör itt még 35 korona (kb. 350 forint), a rutinosabbak 2-3-at is szorongatnak, ők már tudják, hogy a pálya területén ugyanez 45 helyi pénz, ráadásul a sor is sokkal hosszabb.

Az igazán nagy spílerek nehéz hűtőtáskákkal, napernyőkkel és kempingszékekkel érkeznek, hasukon rendszerint kedvencük neve, illetve rajtszáma feszül, a legtöbb esetben Valentino Rossié. A helyi menő, a 125 köbcentis kategóriában érdekelt Lukas Pesek ugyancsak sok hívet vonzott ki teljesen érthető módon, de ami örömtelibb, rengetegen feszítettek Talmácsi, illetve Tóth Imre feliratú pólókban.

A pénztárnál a nagy tömeg ellenére sem volt sor, persze sokan már elővételben beszerezték a jegyüket, amelyek ára a vasárnapi futamra 600-tól 3000 koronáig terjedt a lelátó frekventáltságától függően.