Szélvihar - Mazda3 Sport 2.0 GTA

Túl vagyunk már a szellőcske, megújult Mazda3 1.4-es alapmodellen, s most vitorlánkba fogtuk a már szélviharnak számító, kétliteres GTA-t. Ennél már csak egyet várunk jobban, a Katrina hurrikánnal felérő MPS-t!

Lólépésben vágtáznék a lényegig, mert itt nem, illetve nem csak a csomagtartó, a dizájn, a csini beltér az attrakció, hanem a 150 lovas motor. Most is ugyanazt a hajtóerőt, bizsergést érzem, mint amikor vártam rá. Már úgy akartam birtokolni, élvezni, most meg már úgy szeretnék írni az erőről, de előtte:

Kívülről? Kicsit kerek, kicsit szép, kicsit már megszoktuk. A vödörnyi kerekek, a fekete szín pláne, valamint a küszöbtoldatok, a hátsó szárny, és az itt-ott rács dob rajta valamit. Látjuk, hogy nem egyszerű alapmodell, de igazán lázba csak a japó hívőket hozza.

Hála a magasságosnak, nincs túlcicomázva a belső tér. Nem álfeliratokkal, kevlárutánzattal és egyéb felesleges csecsebecsével érik el a sportos hangulatot. Van inkább jó mély, kellő oldaltartást adó ülés, eszméletlen jó fogású és kapcsolhatóságú váltó, vastag bőrkormány és határozott taposást igénylő pedálsor. Ennyi. Az ezüstös betét a többibe is rendelhető, oldja a komor feketeséget.

Csőműszerek, bonyolultnak tűnő, de egyszerűen kezelhető gomb- és tekerentyű-rengeteg. Éjszaka szép pirosan világít minden, az utolsó pöcök is pirosan, de inkább vörösen izzik. Egy dolog szúrta a szememet, márpedig szó szerint. A középső órák kékes szélű megvilágítása. Ez nagyon elegáns szürkületben, jó ránézni. Sokkal nagyobb autó fílingjét adja így, de éjszaka a kék él kiégeti az ember szemét. Ha pedig levesszük az erősségét, úgy, hogy lássunk is az útból valamit, akkor a piros mutatók már épp csak derengenek, célozni kell, mennyi is az annyi.

Van ám további szemkisütő játékszer bőven. Sötétedés-érzékelős hűhalámpa xenonnal, hátul ledes-fékes, meg eső- és cseppérzékelős csoda-ablaktörlő, négy automata elektromos ablak, villanyos tükrök, stb. Viszont nem találtam tempomatot (jegyzem meg, nem is hiányzott), tolatóradart sem. Ezt azonban simán becseréltem volna az összes korábban felsorolt kütyüre. Enélkül csak saccográffal lehet megmondani, merre is tolja az amúgy rendkívül bájos fenekét a verda. És végre a lényeg...

Kulcs az értelemhez

És igen, olyan a GTA, mintha mi irányítanánk az időjárást. Ha akarjuk, napfény van, ha akarjuk, lágy fuvallat, de ez egy mozdulatra átcsaphat viharos erejű szélbe. A motorral kezdem, ez a kulcs az értelemhez. Emlékszik még valaki az ezeréves, 1.8-as Golf GTi 130 lóerős motorjára, esetleg a Kadett GSi harapós kétezresére? Rátapostunk a pedálra, horkantás, majd 2000-2500 környékén már jött is a vágta. Na, valami hasonló érzést ad nekünk a Mazda ezzel a kétliteressel.

Több és nagyobb fotó a galériában!

Mert valljuk be őszintén, a mérnökök lassacskán két liter savanyú tejből is kihozzák a 150 lóerőt. Aztán várhatunk, amíg felpörög 4000-ig, és egészen 4500-ig húz is. Itt kicsit, illetve nagyon más a helyzet. Nem lehet villogni az illegális gyorsulásokon, mert közröhej tárgyai lennénk mind a 150 pacival. Nincs mély szívóhang, nincs hangosan ordító "auspuffanlage". Van helyette villanymotor-pörgés, húzás 2500-től 7000-ig, enyhén fortyogó kipufogóhang. Folyamatos teljesítmény, amivel cikázhatunk, gyorsulhatunk, száguldozhatunk, csinálhatjuk a szelet.