Ketrecharc - Audi Sportscar Experience

A ketrecharc egy kemény sport, időnként tűnhet durvának is. Olyan harcművészek vesznek benne részt, akik a végsőkig elmennek azért, hogy az ellenfelüket - akiket a ketrecen kívül többnyire tisztelnek és becsülnek - legyőzzék. A ketrecharc fájdalmas dolog. A ketrecharc egyszerre a test és a lélek próbája. A ketrecharc a végsőkig elszántak, a kiválasztottak sportja.

Nézzen videót is az Audi-napról!

Másfél éve a BMW hívott ketrecharcra, mikor szűk körben kipróbálhattuk az ördögi M-szériát. Akkor a két legnagyobb bajnokát (M5 és M6) hozta el a bajor cég, és mindkettőtől kiütéses vereséget szenvedtem. Az élmények a mai napig kísértenek.

Azóta, köszönöm, már jól vagyok. A sérüléseim begyógyultak, a lelkemen is csak egy apró heg jelzi, hogy összefutottam a két szörnyeteggel. Visszavonultam, békés életet élek. Megváltoztam. Szeretem és tisztelem a természet legapróbb csodáit is, próbálok tisztes, keresztény életet élni.

Észrevettem, hogy az elmúlt hetekben suttogástól teli az éjszakai utca. Fura alakok hozzák-viszik a híreket. Szemükben egyszerre látom a rettegés és az áhítat különös egyvelegét. Néhányan - a jobban értesültek közül - rám is másképp pillantanak. A szánalom és a félelem az, ami átrajzolja vonásaikat. Amerre járok, az ajtókon kattan a zár, az ablakokra függöny kerül, a kíváncsi gyerekeket összeterelik, és elfordítják az arcukat tőlem. Néhányan a kisebbek közül felsírnak. A félelem újra közénk telepedett...

Péntek. Remegő lábakkal és összeszorult gyomorral rontok be rovatvezetőm privát szférájába. Lihegve hadarom: azt pletykálják, hogy az Audi elhozza a négy legnagyobb harcosát, és ketrecharcra hívja az elpuhult újságírókat. Látom, az infó nem lepte meg a láthatóan gondban lévő kollégámat. Az asztalán heverő kupac tetejéről kinyomtatott e-mailt vesz elő, és lassan átnyújtja. Mohón olvasni kezdem a sorokat. Szóval igaz a hír. Érzem, a vér lüktet az agyamban. Te mész! - zárja rövidre beszélgetésünket.

Tudom, itt most nincs helye az ellenkezésnek. Elszántan bólintok, talán motyogok is valamit az orrom alatt, majd megfordulok és kimegyek. A szerkesztőségben mindenki láthatóan nagyon elfoglalva bámulja a monitorát, én pedig végighaladok a sorok közt. Nagy csend és mély sóhajok kísérnek. Elkezdődött. Még öt nap.

Bemelegítés

2006. október 11., szerda, reggel 9 óra, Hungaroring.

Behajtok a parkolóba, a boxok mögé. Egy kedves hostess átkísér a túloldalra. Olyat mondok a következő pillanatban, hogy szegénykém belepirul. Én meg elnézésért hebegek, miközben önkéntelenül is elindulok a két sorban parkoló autók irányába. Szép anyanyelvemen változatosan fogalmazom meg az érzéseimet, amelyek többnyire indulatszavak, illetve itt nem közölhetőek, szexuális aktusra felhívóak.

A látványtól letaglózva botorkálok a két sor között, és gyors számolgatásba kezdek. A saját leltáram szerint az alábbiakat vettem lajstromba: 5 darab TT Coupe, mindegyik a jófajta, 3,2-es véhatossal - 250 lovacska - és DSG váltóval felvértezve. Összértékük, anélkül, hogy elapróznám magam, olyan 70 millió körül van. Nagy levegő..., 9 (!) - többnyire piros - RS4, a csodálatos hangú 4,2-es V8-cal - 420 lóerő -, kézi váltóval (!), mindenféle földi jóval, uszkve 210 milliós csomagáron. Tartsunk most egy pillanatnyi szünetet, mert még mindig kiver a hideg veríték, ha rájuk gondolok. No, folytassuk?

Tessék: 5 csodálatos S6 Avant, az oldalukon egy diszkrét V10-felirattal. Na, milyen motor ez? Segítek egy picit: 10 henger, 5204 köbcenti, közvetlen benzinbefecskendezés (FSI), 435 lóerő. Ez kérem egy olyan motor, amely egy olasz traktorgyáros büszkesége miatt megszületett márkában van. A fickó bepöccent a gőgös Enzo Ferrarira, és csinált magának egy sportautógyárat. A traktoros ember a Lamborghini, míg a motor donorja a Gallardo volt. A szétgyúrt S6 darabára 25 millió környéki, így egyben az ötért akkor 125 milliót kellene fizetnünk. Nem vagyok benne biztos, hogy míg idáig elértem, vettem-e levegőt, vagy lélegzet-visszafojtva, vörösre színeződött fejjel tébláboltam, mint az a bizonyos gólyaürülék a levegőben. De ekkor még nem volt vége. Sikítva menekültem a valóságból, de az könyörtelenül utolért. Amint elkaptam a tekintetem a "szörnyűséges" S6-ról, vesztemre megpillantottam az S8-at.

A gerincemen végigfutott valami ismerős fájdalom. Szentül hiszem, hogy valamely korábbi életemben apró darabokra zúztak egy "kerékbetörési" népünnepélyen. Mintha az idő összefolyt volna. Csak most nem egy eretnek vagyok, hanem autós újságíró, míg az S8 nem kínzókerék, hanem kerekeken guruló idegvégződés-becsípő, kínzószer. Schwarzenegger öltönyben. Húszkilós acélkalapács selyemszalaggal átkötve. Átok rá! A motorja? Ugyanaz, mint az S6-osban, csak itt 450 lóerő. Végül is tudjuk, ki a főnök a házban. Ára? 30 milla pro stück. Az 150 az ötért. Alkalmi vétel. No, akkor nézzük csak, mi is van itt? 24 x 4 hajtott kerék, hisz mindegyik quattro, 555 millió körüli vasérték és 9455 lóerő. Hülye arányokat keresve 5,8 millió per hajtott kerék, vagy 98 lóerő per abroncs. Jut eszembe, említettem már, hogy az RS4-eken és az S8-asokon kerámiák (!) a fékek? Most említem.