Ketrecharc - Audi Sportscar Experience

A ketrecharc egy kemény sport, időnként tűnhet durvának is. Olyan harcművészek vesznek benne részt, akik a végsőkig elmennek azért, hogy az ellenfelüket - akiket a ketrecen kívül többnyire tisztelnek és becsülnek - legyőzzék. A ketrecharc fájdalmas dolog. A ketrecharc egyszerre a test és a lélek próbája. A ketrecharc a végsőkig elszántak, a kiválasztottak sportja.

Nézzen videót is az Audi-napról!

Rövid eligazítás. Instruktorok. Profik. Terhelésváltás, quattrovezetés, sodródás, fizika, dinamika. Minden, ami szakma. Izzó bélyegként ég belém az összes szavuk. Fülelek, tanulok. Később mindent próbálok a valóságban is megtapasztalni.

Indulás

Négy csoportra oszlik a résztvevők serege. Megcélzom az egyik S6 Avantot. Kigurulunk a ring felső, hátsó szakaszára, ahol az íveket, az autó mozgását, a fékezéseket gyakoroljuk. Az első szakasz vége a célegyenes harmadánál van. Onnan visszafelé a pályán, ugyanígy. Elöl minden esetben az instruktor halad, aki rádión küldi az észrevételeit minden autóba. Mellettem Kata, aki a győri gyárból érkezett. Közösen tanuljuk az autót, a pályát. A tempó folyamatosan gyorsul. Kezd tetszeni. A klíma 18 fokra próbálja meg hűteni a légteret és felhevült testemet. Ha most nem fázom meg, akkor soha! Az S6 gurgulázásától - és nem a hideg levegőtől - folyamatosan játszik a libabőr a hátamon. Álló helyzetben egy izmosabb gázfröccs eredménye az oldalirányban meg-megránduló kasztni, no meg a kettővel hátrébb álló autó hasonló válasza. Mintha bölények beszélgetnének! Veszettül pörgő tízhengeres, hangorkán, gumisivítás, adrenalin főzelék. Megyünk egy pár kört, majd visszahajtunk a boxba. Csere.

Második menet

A jókedvű, korombéli instruktor vidáman nyitja rám az RS4 ajtaját, amikor látja, hogy idétlenkedek az autó gyújtáskulcsával. Viccelődős hangnemben kérdezi, hogy egyáltalán be tudom-e indítani az autót? Az utolsó másodpercben a rutin meg a szerencse a pártomra áll, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, abbahagyom a kulcs további kínzását a gyújtáskapcsolóban, és megnyomom a kézifék melletti "start engine" gombot.

Megdicsőülve nézek az instruktorra. Van még kérdés? Pupák! Az RS4 már az első pillanatban megüzeni, hogy ő nem olyan csiszolt modorú diplomata, mint az S6. A motor hangosan hörögve kel életre, míg a kipufogó a kölykeit védelmező oroszlánfalka hangján mordul fel. Az ülés sokkal formázottabb, a kormány szintúgy, sőt az alja el van lapítva, ahogy az mostanában az Audinál divat. Az egész autó borzasztóan radikális. Magas fordulatszámú (nyolcezer fölötti) V8, kerámiafék. Már a tudattól is felgyorsul az emésztésem. A műszerek számlapján régebbi Porsche-stílusú számok tűnnek fel. Nagyon finom részlet, nagyon intelligens üzenet.

A feladathoz a célegyenes végi első kanyarhoz megyünk. Maga a teendő csak annyi, hogy kikapcsolt (!) ESP mellett kettesben kell kanyarodni úgy, hogy érezzük az alul-, és a túlkormányzottság fogalmát. Csinálom, csinálom, de lehetne jobban is. Vidám instruktorom fogást talál rajtam, és élcelődik, élcelődünk egymáson. Csak az a baj, hogy az én mosolyom nem őszinte, az övé viszont annál inkább. Az autó képességeit még nem nagyon tudom kipróbálni, de már most érzem, hogy valószínűleg ez itt ma a legjobb kombináció. A gyakorlat végén csere a boxban. Vár a TT.

Harmadik menet

Legyünk picit büszkék! A TT a mi autónk (is). Elbíbelődöm a formáján, amíg a többiek cuccolnak. Szép klasszikus lehet belőle. A második generáció ügyes ötvözete az elsőnek és a távoli rokon Porsche-szellemnek. De nincs idő legeltetni a szemem rajta, máris indulás van. Az instruktorom most egy vidám hölgy, aki elvisz minket szlalomozni a pályának egy olyan részére, amely szintkülönbséggel bír - a hármas kanyar utáni egyenesről beszélek.

A szlalom alatt figyelnünk kell az autó egyensúlyára több dolog kapcsán is. Egyrészt a bóják között ide-oda dobáljuk majd, míg a lejtőn lefelé és az emelkedőn felfelé szintúgy változik a tengelyterhelés, súlyeloszlás. Nagyon érdekes feladat. Teljesen másképp kell megcsinálni lefelé, mint felfelé. A 3,2-es motor nagyon vehemens. A hangja közel olyan harcias, mint az RS4-esé, bár más tónusú. Az igényes futómű - Magnetic Ride, gombnyomásra változik a lengéscsillapító karakterisztikája - és a kompakt méretek megdöbbentően kezessé teszik. Jobban fordul, mint az RS4, és majdnem úgy is megy. A szlalomot úgy teljesítettem, mintha gokartoznék. A DSG az automataváltók közül nálam még mindig a legjobb. Csere. S8.

Negyedik menet

Na, ez tetszett a legjobban! Gondolom, azért, mert mind egyszerűségében, mind brutalitásában ez állt hozzám a legközelebb. Itt kérem, nem kellett mást csinálni, mint jól meggyötörni ezt a 30 milliós szuperluxus-limuzint. Az S8 fejedelmi beltérrel és szupersport-motorral rendelkezik. A vicces német bácsik meg fogtak egy pizzányi méretű kerámia féktárcsát, és jól kicserélték rá az amúgy sem gyenge eredetieket. A feladathoz a célegyenesben kellett maradnunk. Maga a gyakorlat így szólt: gyorsítsunk fel padlógázon, míg el nem érjük a megjelölt bójasort, majd onnan padlóféken lassítsunk, miközben kikerülünk egy képzeletbeli akadályt. A kikerülés irányát döntsük el mi. Mikor az instruktor bemutatta a gyakorlatot, néhányan elsírtuk magunkat.

A távolból felüvöltő tízhengeres S8 100 km/h óra környéki sebességgel ér a bójákhoz, majd onnan füstölgő kerekekkel fékez, kanyarodik. Oktatónk külön kiemelte, hogy PADLÓGÁZ és brutális PADLÓFÉK a játék két résztvevője, némi progresszív kormányzással. Ismétlem, PADLÓ és BRUTÁLIS. Hát, rajtam nem múlott. Már az elején megdicsért, de aztán onnan már csak záporoztak a kedves szavai. Be is lopta magát a szívembe. Kata - aki visszatért mellém - ezt a gyakorlatot egyszerűen elutasította. Az ő széplelkét - teljesen érthető módon - zavarta. Viszont nagyon bátran végigülte mellettem a jó pár gumifüstőlő fékezésemet. A fékutam pedig rövid volt. Nagyon rövid.

Ötödik menet

Miután végeztünk mindezekkel, jöhetett a csoportos kergetőzés az instruktor mögött a pályán. Nem akarom tovább feszíteni a húrt. Az RS4 nagyon jó volt. A TT is. A nagy limuzinok pedig alig-alig nyújtottak kevesebbet.

Pontozólapok

Pihegve fejeztem be a délutáni utolsó gyors körömet. Az arcomon állandósult a mosoly. Nagyon sokat tanultam ismét. Magamról, az autóvezetésről, de legfőképp arról, hogy mit ért manapság a sportautó fogalmán az egyik vezető német prémiummárka. Nos, az Audi bizonyította, hogy bármely szegmensben képes olyan génturmixot kikeverni, amely nem csak átugorja, de bizony helyezgeti is azt a bizonyos lécet, mércét. Az, hogy mindeközben a szakmának megmutatták - a Párizsi Autószalonnal egyidőben, félhivatalosan - az R8-at is (ő az Audi új szupersportautója) igazán kedves meglepetés volt. Róla majd a későbbiekben olvashatnak. Addig is nézegessenek képeket. Én meg gyógyulgatok megint, mert úgy érzem magam, mint akin átment egy csorda, vonuló kafferbivaly.

Bertalan Gábor