Rosszul vagyok a marketingdumától, az újabbtól, a jobbtól, a világosabbtól, a zöldebbtől, a kiforrottabbtól, a nagyobbtól, a tágasabbtól, stb. Végignyálaztam oda-vissza a Skoda Roomster szép, színes kiadványát is. Találtam ám itt "életre terveztük"-et, meg "a stílusos mindenes"-t, "egy biztonságosabb hely a játékrá"-t, és "a valódi élet technológiájá"-ról már ne is beszéljünk. Na, gondoltam, adok én nekik, majd jól kifigurázom, amit írtak. Aztán beültem, beindítottam, elindultam, átgondoltam. Nem, nem fogom kicikizni a marketingesek szlogenjeit. A mérnökök, akik anyait-apait beleadtak, nem érdemlik meg. Inkább egy kis hátbaveregetést osztok nekik. Szép munka volt, fiúk. Na, azért ne szálljatok el magatoktól, mert egy-két dolog azért sikerülhetett volna jobban is, bár ha jobban meggondolom, ez is dicséret. Az, hogy csak egy-két dolog, illetve eleve az, hogy egy számjegyű a "hibalista", már sokat mond.
Most bizton hiszi mindenki - a konkurencia tuti -, hogy le vagyok fizetve. De nem, tévednek. Sőt, Skodám sincs, nem is volt soha, régi, gyengéd szálak sem fűznek a 120 L-hez (ti. Ladánk volt). Pontosan annyit kaptam a szalonban, mint amennyit mindenki szokott adni. Egy kis várakozást, egy szép, színes kiadványt, esetleg CD-t, kocsikulcsot a hozzá való autóval, egy mosolyt, és egy elköszönést.
Mielőtt megszóltak volna, hogy a kocsi mellett üldögélve szívom magamba a Roomster ízét, gyorsan el is húztam egy üres parkolóba, hadd lám én azt a stílust, meg a mindent is. Leültem hát, de nem voltam sokáig egyedül. Cirka két perc telt el, amikor szállingóztak az emberek, és mustrálták a kocsit, kérdezgettek, elállták a kilátásomat. Tovább is álltam. Meglett a hely, a nyugalom. És konstatálom, szép, egyedi. Nem tucat. Az orra fitos, a hátulja snassz, bár a lámpák dobnak rajta valamit. Az oldala pedig! A B-oszlopig sportos, magasövvonalas, majd ejtés, és jön a pápamobil-effektus. Bazi ablak, alacsonyra húzott kasztni, hadd lássa a jónép, ki terpeszkedik hátul. Mert azt lehet...
Elöl simán el lehet férni, az ülés le-fel állítható a Style szinten, a kormány alapból négy irányba terelhető. Kinek-kinek kedve szerint. És itt és most megjött az első, számomra nem túl üdítő dolog. Az ülés. Olyan jó fapados. Hiába ölben a kormány, hiába a könyöklő, ha a derekam 40 perc után leszakad. A Sport felszereltséghez már másmilyen ülés jár. Tessék azt venni, ez nem jó. És lelövöm a másodikat is. Míg a középső könyöklő pihe-puha, addig az ajtón lévő beton, egy darab filccel. Borzalmas! De ennyi. A (lehetne kisebb) kormány jó vastag és bőr, a rásegítés eltalált. A Climatronic, magyarul digitklíma kezeléséhez sem kell diploma, a rádió vezérléséhez még érettségi sem. Ja, hogy nem lehet a kormányról vezérelni. A sebváltóról 1-3-5-ben és rükiben elérhető, 2-4-ben meg kb. 10 centit kell érte nyújtózni. Szóval nem hiányzik. Ráadásul nem kell lenézni, mert jókora gombok vannak rajta, és nekem 2-3 óra után tapintásra ment, hogy Petőfi vagy Sláger. A hangerő szabályzója meg kilóg középen, azt nem lehet nem eltalálni, és csak tekerni kell. Amúgy a sok hangszórós, CD-s gyári egység megrendítően szépen adta elő Máté Péter Elmegyekét...
Az első ülések környékén tízes nagyságrendű pakolóhely van, köztük a kesztyűtartó, ami hűthető is. Végre találtam egy olyan kólatartót a középkonzol alatt, amiből nem esik ki a palack sodrósabb kanyarban. És a térkép sem hajlik a lábamra. Egy 20 filléres ötlettel lett gazdagabb az autós társadalom. Az ajtó térképtartó zsebe felé raktak egy gatyagumit. Ezzel egy csapásra megoldották, hogy az 1000 oldalas Budapest térkép ne essen ki minden ajtó-becsapásnál. Itt azonban még nem fogytak ki az ügyeskedésből cseh barátaink. A beltér szürke-fekete színe sokat dobott az összképen, de hogy ne kelljen állandóan takarítani, ezért a lábtér és a küszöb már fekete. Így nyugodtan rugdoshatjuk.
Skoda Roomster 1.4 16V Style - alapadatok motor: S4/16 benzin, 1390 ccm |
És a puha műszerfal! Az ablak alatt kemény, mert hát ki fogdossa ott. Ahová tapintunk, ott puha, majd lent megint kemény. Ügyes fogás. Így minőségérzetet kapunk félpénzért. Az A oszlop jó szögben fut hátra, csak a lehetetlen ívű kanyarokba takar bele. Arról nem is beszélve, hogy opciós kanyarkövető ködfényszóró volt a kocsiban, ami indexeléskor, vagy a kormány elfordításakor bevilágított a kanyarba. Az elején inkább vicces volt, ahogy fel-felvillant, majd megszokás után másik autóban tűnt fel, mennyire hiányzik. Hátralátni pedig nem kunszt. Akkora ablakok vannak, hogy a tükrök és egy kis forgolódás minden problémát megold, az oszlop vastagságát pedig meg lehet szokni. Nagy segítség még a panorámatető, mert a magas oszlopok, amik el szoktak bújni, majd vadul rárontani a kocsi hátuljára, azok ott lebuknak. A Roomsternek különben is ott van vége, ahol a hátsó ablak. Ha valaki még így sem érzi a fenekét, rendeljen tolatóradart. Az mutatja és pittyegi is az akadályt.