Ez a Golf. Európa legnépszerűbb autója mostanság. Hitték volna? Bemutatását követően már rögtön kongatták a vészharangokat. Felrótták neki a túlontúl visszafogott és csendes evolúciót, mellyel külsőleg alig-alig különbözött az elődtől. Gondoljanak csak az egyik legfőbb versenytársra, az Astrára. A nagy megújulóra. Most pedig a VW feltette a pontot az 'i'-re. Mármint darabszám tekintetében. Is. A halk szavú cowboy. Az undok béka. Mert külsőre sem nem izgalmas, sem nem modern, olyan, mint a töltött káposzta. Időtálló. Sokszor felmelegítve pedig egyre finomabb. Szegény Civic, hogy imádtam két éve és most könnyedén dobnám egy Golfért. Na, jó, nem mindegyikért, de ezért biztosan. Undok béka. Mondtam már.
TSI
Ezüst, nem szürke, kérem, ezüst. Átlagos. TSI. Alig-alig tűnik fel. Szerintem tízből kilenc és fél nem is tudja mi az a három betű a hátulján. Ha megkérdik a cimborák, lehet csöndesen és szerényen odadobni. Egynégy, nem sok. Kompresszorturbó. Foghegyről. És lehet várni a reakciókat. Ha értenek hozzá, akkor lesznek. Mint a CRX-es srác a lámpánál, akit egy ezüst Golf megviccelt, pedig ez kétszer nagyobb minden irányban, kivéve a szélessége.
Relaxál. Nem birizgálja a fantáziát. Persze, csak ha nyugodt vagy. Semmi rock, csak tingli- tangli. A világból kimegy, mint egy "rendes egynégyes". Ekkor volt nekem hat literes fogyasztásom is. Élveztem, mert átkozottul finom autó. Jó vezetni. Nem a motor miatt dicsérem. Példás. Precíz. Sztereotíp. Márkarajongóknak táptalaj, fanyalgóknak fájdalom a gerinc környékén. Kényelmes az ülés. Ha engeded, megszereted. Mert készséges. Kietlen? Fantáziátlan? Igen. Béna a középkonzol? Igen. Szív, vér, forma, rajongás? Ugyan, uraim! Az a nő, ez pedig csak egy autó.
Csemege. Kihajtogatott fülekkel, félrebillentett fejjel figyelem a neszeket. Játszom a fordulattal. Ki lehet hallani a két feltöltő különböző tónusát. Gyönyörű. Igazi férfi játék. Keresem a különböző helyeket, szűk utcákat, házfalakat, hogy halljam a visszaverődő zörejeket. Kompresszorturbó. Morzsolom a varázsszót a fogaim között. Játszok, mint egy gyerek.
RealitásokA vadonatúj technikájú szürke szamár 5,287 milliótól lehet az autóbolondoké. Házon belül a 2.0 FSI a 150 lóerejével 6,6 millióért, míg a hasonló lökettérfogatú dízel 140 lóerővel 6,248 millióért kelleti magát. A kétliteres benzines soha nem kellene, míg a dízelért nem szívesen adnék egy millióval többet, fájna a vezetési élvezet hiánya. Az erősebb kivitelű, de szintén 1.4-es kompresszorturbóért 6,481 milliót kérnek el, igaz az 170 lovas és GT a megnevezése, ami ezekben a körökben puccos pedigré.
Szép, új virág
A benzines turbók újra kivirágoztak. Először a kétliteres lökettérfogatban, majd lejjebb is bontják a szirmaikat. Nem sokára a versenytársak kínálatában is fel fog bukkanni a hasonló köbcentis feltöltött motor. És bár ilyen különleges lélegeztetése egyiknek sem lesz, mégis ne feledjük, az igazi élmény maga az autózás, nem pedig a technológia bűbájos varázsa. Ha kipróbáltuk az Opel, a PSA (és akik még jönnek) kis köbcentis turbós motorjait akkor majd eldől, ki a legény a gáton. Addig is ki a levegőre!