Buszlimuzin félpénzen

Egy autó sem kínál hárommillió forintnál olcsóbban akkora belső teret, mint amekkorát a Dacia Logan kombi változata, az MCV nyújt. A románok nem elégedtek meg ennyivel, és három üléssort építettek be a kocsiba, amivel már a nagy egyterűeknek is komoly konkurenciája lehet.

A Logan legnagyobb aduja eddig is a hatalmas utastér volt, de az MCV esetében erre rátettek még egy jó nagy lapáttal a románok. Először is jócskán, 270 mm-el megnövelték a tengelytávot, amely a maga 2905 mm-es értékével már az olyan, szűknek éppenséggel nem nevezhető autókét is lepipálja, mint a Renault Grand Espace (2868 mm), vagy a Chrysler Voyager (2878 mm). Alapáron öt ülést adnak az MCV-hez, de megéri megvenni a 130 ezer forintos felárért kínált harmadik üléssort, mert a kompakt buszlimuzinokkal ellentétben a leghátsó ülések is alkalmasak két nagyra nőtt felnőtt elhelyezésére. Még a bejutás is viszonylag egyszerű, mert a középső üléseket a támla lehajtása után előre lehet billenteni.

Meg kell jegyezni, hogy aki ötülésesként veszi meg a Logan kombit, annak később már nem lesz lehetősége hétülésessé alakítani a kocsit, mert a padló és a szellőzés kialakítása is eltérő a két változatban. Ha mind a hét ülés a helyén van, akkor csak 200 literes a csomagtartó, de ha a 17 kilós leghátsó székeket kivesszük, kapásból 700 literes térfogatot kapunk. Akinek ez sem elég, az kiveheti a középső sort is, az ekkor kapott 2350 liternyi térrel más kisebbfajta költöztetéseket is le lehet bonyolítani - egy fuvarral.

A magasított tető okán az első két sorban akár cilinderben is lehet utazni - a középső üléssor fölé még egy méretes tetőpolc is befért -, de a leghátsó sorban is csak 190 centi felett lesz vészesen közel mennyezet szürke burkolóanyaga. A lépcsőzetesen egyre magasabbra tett padok miatt még hátulról is ki lehet látni előre, így kicsit olyan érzés az MCV-ben utazni, mintha egy gördülő moziteremben ülnénk. Persze az egy darabból fröccsöntött műszerfalat és ajtóburkolatokat látva mégiscsak rájövünk, hogy egy olcsó autóban vagyunk, de ezeknek is megvan az előnye, ugyanis egyáltalán nem zörögnek, és a tisztán tartásuk sem nehéz feladat. A kapcsolók formája és tapintása a 10-20 évvel ezelőtti autókét idézi, de a beteges spórolási szándék a hátsó ablakemelők elhelyezésén is tetten érhető: a kézifék mögé tett gombok bajosan bár, de elölről és a középső sorból is elérhetőek, így két gombbal kevesebbet kellett beépíteni az autóba. Az üléseket elől alig, hátul pedig egyáltalán nem formázták, de legalább puhák és nagyok, így kicsi és nagy, kövér és sovány egyaránt kényelmesen el tud rajta helyezkedni, kár, hogy az oldaltartás minimális.