Magyarország leggyorsabb Subaruja

Hogyan erősíthetjük egy adott autómárka iránti rajongásunkat? Több megoldás létezik, az egyik legbiztosabb út mégis az, ha beülünk az országban fellelhető leggyorsabb ilyen kocsiba.

Az elég részletes ismertetés után Robi elvitt egy próbakörre, ahol belülről tapasztalhattam meg, milyen az autója működés közben. Normál használatban is kemény, de nem ráz szét, hangos, de lehet benne beszélgetni: a teljesítményéhez mérten a vártnál "komfortosabb". A rövidebb végáttétel persze utazás közben is látszik, hatodikban a szokásosnál magasabb a fordulatszám. Szívó üzemmódban is mutatkozik az ereje és hihetetlen gyorsítóképessége, pedig még csak az elején járunk a használható fordulatszám tartománynak.

A versenyülések és -övek természetesen nem a kényelmet szolgálják, de szükség is lesz kivételes oldaltartásukra. Mert ekkor Robi odalép, üzemmódot vált, a láthatatlan erő pedig úgy húz hátra, mintha valaki a homlokomnak támaszkodna. A rajt ebben az autóban így alakul: Robi álló helyzetben annyira felpörgeti a motort, hogy a turbónyomás felépüljön, aztán kilő. A gyári gumik kissé felsikoltanak, de a rajt ettől függetlenül elemi erejű. A váltások az elején 1-2 másodpercenként követik egymást, de az ötödik is elfogy kb. a 11. szekundum végére. A fordulatszám folyamatosan hatezer és nyolcezer között van, és mondom: előrenyúlni, bólintani, megszólalni lehetetlen. Közben süvít a diffi, csattog a váltó, fújtatás és irtózatos szusszanások jönnek elölről. Ezt egypárszor végigcsináljuk, a hatás rám nézve a negyedik-ötödik rajtnál ugyanolyan letaglózó. Aztán hazafurikázunk, mintha mi sem történt volna. Pedig 3,5 s alatt értünk százra, akár egy csúcs-Ferrari. Nagyobb sebességnél a szélzaj is belejátszik a hangok kavalkádjába, klíma híján ugyanis a menetszél hűtött minket.