Érzéki állat - BMW Z4 Coupé-teszt

A bajorok a Z4-gyel az érzelmekre hatnak. Építettek egy olyan sportkocsit, amely kategóriájából adódóan nem túl racionális, de amint valaki kipróbálja, birtokolni akarja.

Megszokhattuk már, hogy az autógyártók nem csak az átlagos vevőkre gondolnak. Egyre nagyobb divat olyan autóval járni, amelynek megvételét észérvekkel nehéz megmagyarázni, viszont valamilyen életérzés miatt mégis sokan ácsingóznak rá. Ilyen például a mostani SUV mánia, amely autókra kár lenne ráfogni, hogy racionális, mégis sokan megveszenk érte. Mindenen átmegy, erőt sugároz, nem félek benne - mondják. Természetesen nem ez az egyetlen furcsa csoport, hiszen a kabriózás már ősidők óta nagy divat. A tesztünkben azonban egy újabb rétegmodell jelent meg, ez pedig a kétüléses sportkocsi. Nagyon lapos, kemény, mint a kő, veszettül megy, és álomszerűen kanyarodik. Ez a BMW Z4, és még valamivel több.

A bajorok a Z4 formájánál nem bíztak semmit a véletlenre. Azt már megszokhattuk, hogy amióta Chris Bangle a főtervező, azóta egyszerű vonalvezetésű autó nem gördült ki a BMW gyárából. Az új hetes még anno elég riasztó volt, de a Z4 roadster változata is jó néhány embert meglepett. Nem lehet rá azt mondani, hogy minden eleme szép, de összességében az emberek szemében mégis egy elsöprő jelenség. Annyi trükköt vetettek be a formatervezésénél, hogy nehéz lenne felsorolni, és a Coupénél sem fogytak ki az ötletekből. Lapos, széles orr, két lefelé húzott, kissé szomorkás fényszóróval. Egy hatalmas ebédlőasztal nagyságú motorháztető, amely azt sugallja, hogy a motor áll mindenek felett. Az utastér hátra lett tolva, a hátsó kerekek elé, így a vezetési élmény egészen más. Oldalt nagyon hangsúlyos a motorházettőtől induló türésvonal, valamint az index sem egyszerű, hanem a BMW-jel alatt villog. A hátsó kerékjárati ív nagyon hangsúlyos, miközben a tető összeszűkül, sőt, abban is van egy mélyedés. Ez így leírva szörnyen hangzik, de a valóságban egy tetszetős, különleges megjelenésű autót kapunk.