Ennél amerikaibb nem is lehetne a HHR külseje
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)
A koreai Chevroletek évről-évre eladási rekordokat döntögetnek Európában, ezért a márka vezetése elérkezettnek látta az időt, hogy egy különleges rétegmodellel bővítse a kínálatot. Persze a HHR nem új autó, Amerikában már két éve kapható, de mégis alkalmas lehet a feladatra, hogy új vásárlókat toborozzon a márkának az öreg kontinensen. A Chevy marketingesei jobb időpontot nem is találhattak volna a bevezetésre, mert az új Mininek és a Fiat 500-asnak köszönhetően már nálunk is javában tombol a retróautó-láz. Igaz ugyan, hogy az 1949-es Chevrolet Suburban, amely a HHR formáját ihlette, ismeretlen volt Európában, de aki ránéz az újdonságra, láthatja, hogy a múlt század közepének amerikai autóit idézi a formaterv. Brian Nesbitt, az autó főtervezője már rutinos a retróautók rajzolásában, mert a Chrysler PT Cruiser formatervéért is ő volt a felelős.
Ős-Suburban, széria HHR, megvadított HHR
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)
A menetpróbán kiderült, hogy a HHR ugyanolyan jól mutat a valóságban, mint a fotókon, de az európai szemnek azért kicsit szokni kell a látványt. Hossza 4,48 méter, tehát hivatalosan az alsó-középkategóriába tartozik, de például a Lacetti kombi is jó tíz centivel hosszabb nála. Ezzel az autóval viszont nem lehet észrevétlenül közlekedni, amerre csak jártunk a menetpróbán, kigúvadt szemű érdeklődők vették körül a HHR-t, ami bizonyítja, hogy a tervezőcsapat jó munkát végzett. Különösen szépek a különálló első sárvédők, melyek egy hatalmas, krómozott hűtőrácsot fognak közre. Ennél retrósabb csak akkor lenne a HHR orr-része, ha a kerek fényszórókat is megtartották volna az öreg Suburbanról, de ezt úgy látszik, már nem merték meglépni a designerek - legalább a tuningműhelyeknek is hagytak valami munkát. A különálló, kerek hátsó lámpák viszont ismét különlegesek, hivatalos tájékoztatás szerint a legelső, 1953-as Corvette-ről mintázták őket, de én csak annyi a hasonlóságot véltem fölfedezni, hogy mindkettő apró, és kör alakú.
A szép külső után csalódás a műszerfal. A rádió ismerős az Epicából és a Captivából
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)
A múltidéző forma egyetlen hátránya, hogy az üvegfelületek igen kicsire sikeredtek, emiatt például a közlekedési lámpáknál is sokkal hátrébb kell megállni, mint szoktuk, mert a szélvédőn keresztül nem lehet fölfelé látni. Persze érthető a tervezők szándéka, mert a magas övvonal és az aprócska ablakok miatt a HHR jóval alacsonyabbnak látszik, mint amilyen valójában. Pedig 1,6 méteres magasságával még a Tacuma buszlimuzinon is túltesz, de ezt ügyesen leplezi. A HHR elnevezés egyébként Heritage High Roof-ot jelent, ami szabad fordításban valahogy úgy hangzik, hogy a magas tető hagyománya.
Óriási a csomagtartó, ráadásul az alacsony perem miatt könnyű megpakolni
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)
A hórihorgas karosszéria miatt a fotelszerű első ülések is a szokásosnál magasabbra kerültek, emiatt igen kényelmes a ki- és beszállás az autóba. Csalódást kelt viszont a kőkemény műanyagokból összeállított műszerfal, úgy tűnik, itt fogyott el a formatervezők lendülete. Az óriási, háromküllős sportkormány valahogy sehogy sem illik a családi kocsiba, de legalább multifunkciós, így a fedélzeti számítógépet és a rádiót is vezérelhetjük róla. A fekete műanyagok okozta komor hangulatot némi krómdíszítéssel próbálták oldani - kevés sikerrel. Nagyon rossz helyre, a sebességváltó elé kerültek az ablakemelők gombjai, ráadásul csak a vezetőé automatikus. Sajnos a vaskos tetőoszlopok erősen korlátozzák a kilátást, a klausztrofóbiában szenvedők nem érzik majd jól magukat az utastérben.
[ORIGO] SZALON CASCO | |