A tojáslámpák helyett ferdén fekvő, sportosabb lámpatesteket kapott a C-osztály
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Sokak szerint a Mercedes személyautók igazából nem az A, hanem a C-osztállyal kezdődnek. Ez a legkisebb, klasszikus formájú szedán a gyár kínálatában, nem az első, hanem a hátsó kerekek a hajtottak, és itt már csillagon keresztül szemlélhetjük az előttünk haladó autót, ami talán a legfontosabb a márka rajongóinak szemében. Ez utóbbi viszont nem feltétlenül igaz, mert a hagyományos, krómléces hűtőmaszk a fölötte trónoló csillaggal csak az alap Classic, és a több mint félmillióba kerülő Elegance felszereltséghez jár a C-osztály esetében. Ezért a pénzért a C220 CDI-nél csak néhány krómdíszítést, multifunkciós kormányt, szebb kárpitokat, hátsó könyöktámaszt, több utastér-lámpát és két ködlámpát kapunk, nem feltétlenül éri meg a felárat. Bonyolítja a helyzetet, hogy tesztautónk a klasszikus stílusjegyek mellé még egy rakás sportos kiegészítőt is kapott a bő hatszázezerért mért AMG-csomag jóvoltából. Sokan azt hitték, hogy a 457 lóerős C63 AMG-vel van dolguk, mert a mutatós, 17 colos alufelnik, az első-hátsó köténylemezek, a küszöbtoldatok, a lyuggatott első féktárcsák és a másfél centivel süllyesztett futómű megtévesztette őket. Persze ezek nélkül is sportosnak mondható a karosszéria vonalvezetése, az első kerekek - amúgy BMW-módra - nagyon közel kerültek az autó sarkaihoz, a motorháztető enyhén púpos, az övvonal dinamikusan emelkedik, és az oldallemezeken is izgalmas domborításokat lehet felfedezni. Csak a far megítélése nem egyértelmű: van, aki lelkesedik érte, mások szerint csúnya, egyszer biztosan megszokjuk.
A C220 CDI-hez alapáron jár a polírozott kipufogó és a 16 colos felnigarnitúra
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)
A szépséges külső után természetesen akkor sem kell csalódnunk, ha végre helyet foglalunk az autóban. Helyesbítek: ha elöl foglalunk helyet az autóban. Bár a teljes hossz 55, a tengelytáv pedig 45 mm-rel lett hosszabb, mint az előd esetében, ez a hátsó lábtéren sajnos alig érződik. Próbálták menteni a menthetőt Stuttgartban, és a hátul ülők térdeinek kis vájatokat alakítottak ki az első ülések hátulján, de ez sem segít azon, hogy a lábfejet nem lehet az ülés alá betolni, így pedig nem a legkellemesebb az utazás. Túlságosan átlátszó stratégia ez a Mercedes marketing-részlegétől, üzenete: ha nem csak kettő, hanem négy embert akarsz kényelmesen szállítani, akkor tegyél hozzá még egy kicsit a pénzedhez, és vegyél legalább egy E-osztályút. Elöl szerencsére nem kell helyszűkétől tartani, a négycentis szélességbővülés az elődhöz képest jól érezhető. Egy Mercedes esetében nem méltó az említésre, hogy igényes anyagokból csavarozták össze a műszerfalat, kritikát csak a sok fekete szín miatt kissé lehangoló hangulat érdemel. Ez persze csak a tesztautóra igaz, a vásárlók rengeteg színkombinációból válogathatnak.
Egyszerű, szögletes formák, első osztályú anyag- és összeszerelési minőség
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)
A mostani generációval már a C-oszályhoz is elérhető lett a COMAND nevű fedélzeti információs rendszer, ami a legdrágább verziójában merevlemezes navigációs rendszert, hat lemezes DVD-váltót, beszédfelismerést, Bluetooth telefonkihangosítót, mp3-lejátszó csatlakozót és a kiválóan szóló hangrendszert foglalja magában. Azt információk alaphelyzetben a középkonzol tetejéből kinyíló hétcolos, színes kijelzőn jelennek meg, de akit ez zavarna vezetés közben, eltűntetheti az LCD-panelt, mert a legfontosabb tudnivalók továbbra is nyomon követhetőek maradnak a sebességmérő közepébe integrált egérmozin. Szerencsére nem kell minden apró módosításért a menürendszer rengetegébe vetni magunkat, mert a legfontosabb funkciók közvetlen gombokkal is elérhetőek, így sokkal kevesebb ideig kell levenni a szemünket az útról.
Egyelőre csak a főbb utakat és Budapestet ismeri a fejlett, de drága navigáció
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)
Kár, hogy a 863 ezerbe kerülő infoközpont egyébként gyönyörű grafikájú, és villámgyorsan dolgozó navigációja Magyarországon csak a fővárost és a fontosabb autópályákat ismeri, de ez más autógyártók saját navigációjáról ugyanúgy elmondható. Az elsőrangú ülésekben elhelyezkedve örömmel állapítottam meg, hogy a mély üléspozíció ellenére jó a kilátás a karosszériából. Még az A-oszlopok is viszonylag vékonyak lettek, így átlósan előre is ki lehet látni a C-osztályból, ami egy mai autónál sajnos cseppet sem általános. Kiváló, igazi mercedeses fogása van a kissé fura alakú, de puha és vastag sportkormánynak, az AMG-csomag miatt ráadásul a kezünket sem kell levenni róla, az automatikus váltó fokozatait manuális üzemmódban, a volán mögötti fülekről is lehet váltogatni.