Mexikóból szeretettel - Nissan Tiida 1.6 teszt

Elöl-hátul harapós tárcsafék, pörgős 1,6 literes motor, elképesztő módon fogó és betyárkodásra csábító kézifék. Nem tévedés, a fenti jellemzők az alábbi teszt főhősére, a Mexikóból érkező Nissan Tiidára értendőek, amely viselkedését tekintve olyan, mint egy nagyvállalat középkorú kontrolingese a karácsonyi bulin egy üveg tömény után: a hétköznap halkszavú szürke egérke nyakkendőjét meglazítva képes vadulni.

Még a lökhárítón lévő védőcsík is metálbarnán ragyog, szép, de drága a javítása
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Amit a Nissan Tiidáról tudni érdemes, már megírtuk a modell európai bemutatója kapcsán, az újdonságot most az jelenti, hogy a rövid lengyelországi menetpróba után végre egy kicsit jobban sikerült megismerni a Mexikóból érkező családi járgányt. Tesztünk főhőse egy egészen vad aranybarna (a Nissan honlapja szerint bronzmetál) árnyalatban pompázó 1,6 literes szedán Acenta felszereltséggel, ami a középső szintet jelenti, és olyan fontosabb extrák vannak benne, mint első-hátsó függönylégzsák, automata fényszóró és ablaktörlő, kormányról vezérelhető CD-s hifi valamint automata klíma. Mintegy hab a tortán alapon tesztutónk kapott egy stíluscsomagot is, amely 15 colos alufelnikkel és ködlámpákkal toldotta meg az összképet.

Ha gyerek (és/vagy) kutya is van a családban, gyorsabban beszürkülhet a bézs utastér
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

A Tiida külsejéről kár lenne bármit is írni, valakinek kifejezetten tetszik, mások túl egyszerűnek, vagy egyenesen rondának találják. A tesztidőszak mintegy egy hete alatt számtalan véleménnyel találkoztunk, a leglelkesebb társaság azonban kétségtelenül egy nyugdíjas csoport volt: egy benzinkút melletti pihenőnél valósággal körülzsongták az autót. Az aranybarna szín nagy előnye volt, hogy zsúfolt parkolóban hagyva az autót hamar meg lehetett találni, elég volt csak elnézni a metálezüst vastömeg feje fölött és pillanatok alatt kiszűrhetővé vált a metálbarna domborulat. A magas építése miatt a Tiida valóban kiemelkedik az átlagautók közül, de ennek leginkább az utasok látják hasznát, akik fölött valóságos kupolaként feszül a tető. A beltér térérzetét tovább növelte, hogy tesztautónk utasterében a bézs szinte összes árnyalata fellelhető volt, feketék egyedül csak az utólag berakott szőnyegek voltak.

Világos és tágas a belső, a kárpit a célcsoporthoz igazított: kicsit öreges (Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Átlagosnak mondható az anyagok minősége, a vajszínű kormány és váltókar fogása azonban kifejezetten kellemetlen volt, nem kellett hozzá kánikula, hogy ráizzadjon az ember keze. A kezelőszervek és kapcsolók a Nissan többi modelljéből ismerős darabként köszönnek vissza, minden japánosan egyszerű, semmi cicoma, felesleges, ne adj isten öncélú díszítőelem. Elöl-hátul pazar, különösen a hátsó utasok terpeszkedhetnek bátran a kissé divatjamúlt kárpittal bevont fotelekben. A csomagtartó mérete ugyancsak családbarátra sikeredett, kereken 500 literrel lehet gazdálkodni, ami a kategóriájában az élvonalba helyezi a Tiidát.

Nehéz kiemelni egy-egy karakteres részletet, konkrétan lehetetlen
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Tesztautónk 1,6 literes motorja 110 lóerőt produkál, ami bőven elegendő a Tiida és utasainak cipeléséhez. A négyhengeres motor nem várt élénkséggel reagál a gázadásra és kifejezetten élvezetesen adta le a teljesítményét. Az ötfokozatú váltóról nehéz bármit is kiemelni azon túl, hogy kifejezetten hangosan klattyant egy-egy fokozat között. Rövid fokozatkiosztása miatt városban egészen dinamikusan lehet autózni a Tiidaval, autópályán azonban már zavaró a hangosan pörgő motor, nagyon hiányzott egy hatodik sebességfokozat. A fékek ugyancsak túlteljesítették az elvárásokat, precízen adagolható és remek hatásfokkal állítja meg a mindössze 1,2 tonnás kasznit. A futómű példás hidegvérrel veszi fel a harcot Magyarország úthálózatával, érezhetően a komfort szó szerepelt első helyen a mérnökök listáján, de mindezek ellenére nem dülöngél vészesen a karosszéria a tempósabb kanyarokban.

A papírformánál többet nyújt a 110 lóerős 1,6-os, közel 190 km/h a végsebessége
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

	[ORIGO] SZALON CASCO
	Casco-biztosítás havi 3000 forinttól >>>

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel. Hengerűrtartalom: 1598 cm³. Furat/löket: 78/83,6 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 81 kW (110 LE)/6000. Nyomaték: 153 Nm/4400. Sebességváltó: ötfokozatú manuális.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4474/1695/1543 mm. Tengelytáv: 2600 mm. Tömeg: 1193 kg. Terhelhetőség: 510 kg. Üzemanyagtartály térfogata: 52 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/h): 8,9 s. Végsebesség: 186 km/h. Átlagfogyasztás: 6,9 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 10 liter/100 km. Széndioxid-kibocsátás: 165 g/km