Nagyon jó vezetni, de hiányzik a kompresszor sivítása
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Noha 24 centiméteres a hosszváltozás, a Mini sokat dicsért menettulajdonságai, a gokartos élmény megmaradt. A kombi nem lett kevésbé fordulékony, a műanyag simaságú bőrkormány a legkisebb mozdulatra is rögtön reagál, keményen kell markolni, ha az ember kihasználja a stabil futóműben és a motorban lévő lehetőségeket, és a piros mező széléig hajszolja a kormány mögötti fordulatszámmérő mutatóját. A hatfokozatú váltó kitűnő partner, nem tudom, milyen a szintén hatgangos automata, de aligha választanám. Az élmény nem csupán összemérhető, hanem gyakorlatilag azonos a háromajtós verzióéval. Nem érezni, hanem tudni az eltérő farrészt, és persze látni is - utóbbira a vezető is képes, a kívülről nem feltűnő, sötétített ajtókeretek belső fele jókora részt elvesz a hátsó panorámából.
Alig kisebb a sebességmérő a kormánynál. A rádió mindkettőről irányítható
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Aki a hagyományos módon (vagyis nem a Clubdooron keresztül) jut az utastérbe, teljesen átlagos Mini-belsőben találja magát - az átlagos Mini-belső persze jelentősen különbözik az átlagos autóbelsőtől. Mindent a templomtoronyóra-méretű középső kijelző ural, amely akkora, hogy gond nélkül elfér benne a rádió kijelzője, sőt a komplett kezelőpanelje is. Túlzás - lehetne mondani, de valahogy mindenen látszik a koncepció, a következetes stílus. Az olyan apró figyelmességek, mint a visszapillantó fölött és a B oszlopokon lévő belső fények narancstól lilán át kékig változtatható színe végképp meglágyítják a kritikusi szívet.
A szárnyas embléma és a repülőbelső Az autóipar számára a repülés példaképül szolgál lassan egy évszázada. A legnagyobb presztízsű európai autógyárak a repülőgépmotorok és hajtóművek fejlesztésében is élen járnak a kezdetek óta, és az itt szerzett tapasztalatok és az óriási tudásanyag hagyományosan öröklődik át a közúti járművekre. A repülés azonban a formatervezők ihletének is örök forrása, nagyon jól tudják, hogy mindenki szeretne egy kicsit pilóta lenni, ezért a repülés motívumai folyamatosan felbukkannak a Saabokon túl a Csajkától a Faros Ikaruson át a Skoda Roomsterig, hogy KIT kormányoszlopát ne is említsük. Az autó azonban minden igyekezet ellenére a földön marad, és az ember nagyon ritkán érzi meg a repülőgép illúzióját. Soha nem gondoltam volna, hogy velem ez egy Mini Cooperben fog megtörténni. A hatalmas tér a műszerfalpanel és a meredek szélvédő között, a kormányon világháborús bombázók mintájára feszítő szárny-embléma, a fej feletti konzol, a véletlen aktiválástól megvédett kapcsolók és a valószerűtlen éjszakai fények együttesen meghozták a hatást: az ember kabinban ül. Ha belegondolunk, hogy a repülőgépek formatervezése az utóbbi ötven évben mennyire nem változott - hasonlítsuk össze a Boeing 707-est 1954-ből napjaink egyik legmodernebb utasszállítójával, az Airbus 340-essel -, talán nem véletlen, hogy ez éppen egy retroautónak sikerült. Somogyi-Tóth Dániel |
A Minit - legalábbis a Cooper S-t - persze nem csak formája és stílusa miatt szerettük, hanem menettulajdonságai és csodálatos hangja miatt is. Menettulajdonságai miatt a Clubman Cooper S-t is szeretjük. De a hangja... A BMW-PSA közös fejlesztésű, közvetlen befecskendezésű, 1,6 literes motorját turbó segíti a 175 lóerőhöz, a baj nem is az elődhöz viszonyított plusz öt lóerő, hanem a kompresszort felváltó turbó. Lehet érveket felsorolni a motor hajtotta kompresszor és a kipufogógázzal munkára bírt turbófeltöltő mellett is, de aki vezette az előző, kompresszoros Minit, meggyőzhetetlen a turbóról. Nem számít, hogy alacsony fordulaton sem haldoklik a turbós autó, pörgetéssel pedig tovább javul a helyzet, mert a hangja csak kellemes. Más kocsinál ez határozottan pozitív jelző lenne, a kompresszoros Mini csühögő, visító, sípoló hangorkánjához képest viszont olyan visszalépés, mintha minőségi helyett mosóbenzinnel töltenénk meg a tankot. A megoldás: kompresszoros Mini közelébe sem szabad engedni a turbós vásárlóját - akkor imádni fogja.
Csak a jobb oldalon van Clubdoor. Látványos és megkönnyíti a beszállást
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Noha az első kerekeken át 240 (túltöltéssel átmenetileg 260) Nm-es nyomaték ér aszfaltot, impozáns a 7,6 másodperces 0-100-as sprint és a 224 km/órás végsebesség - nem beszélve a vezetési élményről -, a lehetőségekhez mérten a Mini mégis óvja környezetét. A BMW 118d-hez hasonlóan megkapta ugyanis az automatikus start-stop rendszert; ha nem szükséges feltétlenül - például dugóban, piros lámpánál -, leáll a motor, és a kuplung kinyomására kel életre ismét. Az elv helyes, a megvalósítással sincs baj, mire az ember a váltóhoz nyúlna, már ismét jár az 1,6-os, de ha csak a fék felengedésével gurulnánk előbbre, egy idő múlva megszűnik a kormányzás szervorásegítése. Szintén a fogyasztás csökkentésében segíti a vezetőt a fordulatszámmérő alatti kijelzőn megjelenő nyilacska, amely a váltás szükségességét jelzi.
A Mini kombiként is ugyanaz a közvetlen, a legtöbb mai autógyártónál fellelhetetlen élményt adó kiskocsi, mint háromajtósként. Mivel a BMW terméke, ráadásul divatcikk, hiába lenne alkalmas most már egy kisgyermekes pár családi autójának is, sokak számára elérhetetlen álom marad. Hatmillió alatt egyáltalán nincs Clubman, a Cooper S változat 7,1 milliótól kapható, ehhez jöhetnek az extrák. Persze, ha valaki egyedül van a piacon, nem lehet drágának titulálni, hiszen nincs mihez viszonyítani. Kombi gokartot pedig a Minin kívül senki nem kínál.
Műszaki adatok |