Az ismét egyre divatosabb turbófeltöltés helyett a Nissan orrában szívómotor dolgozik, és ezt már indításkor nagyon lehet értékelni. A Z hangja már alapjáraton is kellemes, pörgetve pedig gyönyörűvé válik, a zenei produkciót a kipufogó felől érkező dörmögés teszi teljessé - szégyen vagy nem, én nem bírtam ki, hogy piros lámpánál ne túráztassam a motort. A turbó hiányának hála - mily meglepő - turbólyuk sincs, a Z már kis fordulattól is olyan egyenletesen gyorsul, mint egy trolibusz, csak kicsit intenzívebben és izgalmasabb hangon. A piros mező 7500-nál kezdődik, de nem kell addig gyilkolni, mert tényleg szinte bárhonnan tol - 280 lóerősen is remek volt, most még jobb, és nem csak a nagyobb teljesítménye, hanem a fordulatszámtól és fokozattól független meglódulása miatt.
Középpontban a fordulatszámmérő. Lényegtelen, mit mutat, a Z bárhonnan tol
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A kormányhoz hasonlóan sportos fogású a rövid váltókar, a precíz jelző viszont csak előbbire illik. A hatfokozatú váltó pontos, a váltóút rövid - egyestől négyesig. Az ötöst és hatost az első napokban virtuálisnak gondoltam, négyesben autózva, a motorhang okozta örömmel ellensúlyoztam a fogyasztás miatti aggodalmamat, kitartó ember lévén azonban egyszer csak megtaláltam a hatost. Kollégáim - bevallásuk szerint - az ötöst is meglelték, a hátramenettel nem volt gond, úgyhogy korábbi gyanúmmal ellentétben mégiscsak szériaváltó lehetett a kocsiban. Egy Z-hez hasonló, sportos tesztautót ólomlábú újságírók elé vetni felér egy cézári lefelé fordított hüvelykujjal, de nissanos forrásból úgy értesültem, a jelenség mégsem egyedi. A hatodik fokozat meglelésével sem sikerült még csak meg sem közelíteni a gyári, 11,7 literben megadott átlagot. Azaz mégis, ha az ötven kilométerre vonatkozik.
Kijelző és mérőórák a középkonzol tetején. A fogyasztás rémisztő
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Alapvetően jóindulatú az autó, a futóműve persze feszes, de nem okoz embertelen kínokat a közutakon. Fékjei csak versenypályán bizonyulnak kevésnek, amúgy kitűnőek. A pedálok kezeléshez, a kormányzáshoz a szokottnál nagyobb erő kell; a Z keményebb, mint egy nagy motorral szerelt átlagautó, de nem szükséges hozzá versenyoverall és bukósisak. A funkcionalitása mellett dizájnelemként is szolgáló hátsó merevítő alatt 235 literes csomagtér várja a csomagokat (matrica segít, hogyan kell két golfzsákot betuszkolni), a lehetőségekhez mérten az utastérben is sok a rakodóhely, két személy számára van annyi hely, amennyi feltétlenül kell.
A 350Z vezetői önmérséklettel, bekapcsolt elektronikával - és benzinkártyával - alkalmas mindennapi közlekedésre: nem szenved látványosan a lassú tempótól, de kis gázra is jelzi, mit szeretne igazán. Jóindulattal megáldott gazdája olyankor azonban rögtön megadná kedvencének, amit kíván. Az viszont már közlekedési bűncselekménynek számít.
Műszaki adatok |