Nem híg a leve - Volvo C30 1.6 teszt

A Volvo C30 legolcsóbb változatába 1,6 literes, 100 lóerős benzinmotort szerelnek. Tesztünkben arra voltunk kíváncsiak, vajon mennyit veszít élvezeti értékéből a trendi svéd a választható leggyengébb erőforrással.

Innen nézve a legnehezebb megkülönböztetni a többi Volvótól
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Volvo C30 már szinte törzsvendég szerkesztőségünkben, hiszen teszteltük már a kétliteres és a 2,4-es D5 dízellel is, de a 220 lóerős csúcsverzió is járt már nálunk. Mégsem valószínű, hogy ezekből látunk majd sokat az utakon, mert a most próbált, 1,6 literes benzinmotorral szerelt változat 4,8 milliós alapáránál a vele azonos lökettérfogatú dízelért egymillióval, a kétliteres dízelért másfél millióval, a 2,5 literes benzines turbóért pedig több mint négymillióval kérnek többet.

Az alapváltozaton nem fényezett a karosszérián végigfutó műanyag védőburkolat
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

De más prémiummárkánál is nehéz fába vágja a fejszéjét, aki ötmillió forint alatt próbál autót vásárolni, hiszen ennyi pénzért csak 1,6 literes benzinmotoros, szerény felszereltségű modelleket kapni. A szóba jöhető Alfa Romeo 147-es ugyan félmillióval a határ alatt is megkapható, de formáján és belső tartalmán már meglátszik a kor. A frissebb Audi A3 akciós változata 5,1 millióért kelleti magát, de ebben még egy hengerenként kétszelepes ősmotor muzsikál, ami a 21. században már a nem prémiumautók között is ritkaság. A legfejlettebb, 122 lóerős 1,6-osa az 1-es BMW-nek van, de ez az árán is meglátszik, ugyanis a legolcsóbb változatért is több mint 5,6 millió magyar forintot kérnek. Ha innen közelítjük meg, akkor a Volvo jól árazta be legkisebb modelljét, a C30-ast, az is igaz viszont, hogy az azonos műszaki alapokkal rendelkező, azonos motorú háromajtós Ford Focushoz egymillióval kevesebbért is hozzá lehet jutni. A Ford azonban nem prémiumautó, a Volvo viszont az, és ez az svéd autó szinte minden részletén meglátszik.

Formás a far, de az hátsó utastér sokat veszít emiatt a szélességéből
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Már a formája sem hétköznapi; valószínűleg még mindig nem hiszik el a kockaformákon nevelkedett Volvo-tervezők, hogy a vezetőség rábólintott a teljesen egyedi, és igen feltűnő hátsóval rendelkező autó szériagyártására. Bár már fél éve kapható, még mindig igen feltűnő jelenségnek számít, amit az autóstársak és a járókelők pillantásaiból lehet leszűrni. Sajnos a hibátlan összképhez meg kell rendelni a metálfényezést (150 ezer) és a 16 colos könnyűfém felniket is (220 ezer), így viszont kapásból ötmillió fölé ugrik az ár. 2,64 méteres tengelytávja megegyezik az S40/V50 modellekével, de a teljes hossz 22 centivel rövidebb, amit teljes egészében a hátsó túlnyúlásból vettek el a tervezők.

Ennek csak a csomagtartó látja kárát, ugyanis 233 literes befogadóképessége még a kisautók mezőnyében is kicsinek számítana, ráadásul ledöntött hátsó ülésekkel is csak 876 literes. Súlyosbítja a helyzetet, hogy csak a hátsó szélvédő nyitható, így egy viszonylag magas, és szűk nyíláson kell begyömöszölni a csomagokat. A korábbi tesztautókban látott függönyszerű, puha kalaptartót szerencsére itt nem találtuk, helyette normális, kemény elem takarja el a poggyászt a kíváncsi szemek elől, ami külön 40 ezerbe kerül. Ez nem nyílik fel a hátsó szélvédővel együtt, nyílását nekünk kell külön felhajtani.

Első osztályú ülésekben utazhat mind a négy utas. Teljesen új a középkonzol
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ha helyet foglalunk a C30-ban, további okokat találunk, miért is drágább ez a kocsi a Focusnál. Ahová csak nyúlunk, minőségi anyagokkal találkozunk, a műszerfalborítás igen puha, a kilincsek nem műanyagból, hanem polírozott alumíniumbók készültek, a szövetkárpit színe és tapintása is kellemes, és az összeszerelés is első osztályú. Volvo-hagyomány, hogy minden autójukba nagyon kényelmes üléseket szerelnek, és ez a legolcsóbb modell esetén sincs másként. Ránézésre ugyan semmi különöset nem nyújt a vezetőülés, de belehuppanva azonnal egy kellemes fotelben éreztem magamat, amiből valószínűleg hosszú út után is kipihenve szállnék ki. Ülőlapja ebben a kategóriában kivételesen hosszúnak számít, gerinctámasza pont jó helyen van, és még némi oldaltartást is nyújt. Kár, hogy miután előredöntöttük, hogy valakit beengedjünk hátra, csak a háttámla jegyzi meg a beállítást, a kormánytól való távolságot újra be kell állítani a sínen.

A háromajtós karosszéria hátránya, hogy a biztonsági övet csak kínkeservesen lehet elérni; minél előrébb állítottuk az ülést, annál nehezebben, az alacsony növésűek sokat fognak emiatt bosszankodni. A két, különálló hátsó ülés egyértelművé teszi, itt csak két ember utazhat, ők viszont közel olyan kényelemben ülhetnek, mint az első utasok, és még a lábtér is elegendő. A 2008-as modellév újdonsága, hogy teljesen áttervezték a két első ülés közötti konzolt, amelyben a helytakarékossá alakított kézifék miatt egy rolós rekesz és egy mobiltelefon-tartó is elfért, de a könyöklő alatti tárolóhely is tágasabb lett.