A szirénák és villogók helye ott a rendőrségi motorokon használt bukócsövön
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
"1967-ben egy este a Budapesten, a Nagykörúton sétálgattam, amikor egyszercsak odahúzott a járda mellé egy motoros rendőr. Leállította BMW-jét, és bement egy trafikba vásárolni. Odamentem az R69/S-hez megbámulni. Amikor a rendőr kijött, odaszólt: - Tetszik, öcsi? Mondtam, nagyon. Addig nem halok meg, amíg nekem valamilyen BMW-m nem lesz. - Jobb lenne, ha megnyiratkoznál - mondta erre. Tegyük hozzá, az az idő a lázadó ifjúság kora volt, és bár nem volt nagy hajam, de neki az is hosszú volt. És még odakente: - Neked a büdös életben nem lesz ilyen, öcsi. Most szeretnék vele találkozni, mert annak az R69/S-esnek a méltó utódából, az R90/S-ből kettő is van a garázsomban, és itt ez az R60/5-ös" - lebbentette fel a fátylat hobbijának indítékairól Szántó Huba.
Az első BMW-t Huba bátyja, Csaba gyűjtötte, az egy R12-es volt, amelyet hosszú évekig felváltva használtak. Amikor Csaba katona volt, Huba ment vele, aztán fordítva. Néha levették az oldalkocsit, és szólóban használták, hétköznap a szőlőbe jártak vele, hétvégén a Balatonra kirándulni. Később Hubához került egy 500-as, egyhengeres Opel, azt eladta, amikor katona volt (azóta nagyon bánja). Az R12-est a bátyja adta el, az a motor Székesfehérvárra került, és bár később Huba rálelt az illetőre, aki szépen felújította, de addigra már elvitték a gépet Németországba.
Az R60/5-ös viszont ellenkező irányból került Székesfehérvárra. Egykor a francia-német határon szolgált a német határőrségnél, és Szántó Huba ismerőse hozta be Magyarországra. Huba addig nem nyugodott, amíg az övé nem lett. - Leginkább R69/S-t szerettem volna, de annak olyan magas ára volt akkoriban, hogy inkább ezt választottam. Nem mondtam le arról sem, talán egyszer még lesz az is. Nagyon sok kilométer volt a 60/5-ben, a legtöbb alkatrész erősen használtnak bizonyult. Az óra most 89 ezret mutat, de szerintem már többször át is fordult. Csapágyakat kellett cserélni, kipufogókönyököt. A szelepfedél belsejében 1976-os öntési, gyártási szám volt, a hengerekben is, nyilván már cserélték őket. Gyanítom, az eredeti henger három lépcsőt, az eredeti után a kettes és a hármas túlméretes dugattyúkat is kiszolgálta, azután kapott a motor új hengert, és az is el volt kopva. Most is gyári dugattyú és gyűrű van benne. A szelepemelő tőkéket keménykrómozással hoztuk vissza eredeti méretre. Így nagyon pontos illesztést lehetett csinálni. A váltón még van egy kis munka. Az önindítót felújítottuk, új a Bosch akkumulátor. Újjávarázsoltuk a generátort, gyári új feszültségszabályzót szereltünk be, 1971-ben gyártottat, nagyon jól tölt. Természetesen teljesen szétszereltük a gépet, újrakrómoztattuk, amit kellett, egyes alumínium alkatrészeket felpolíroztattam. Én tettem rá a bukócsövet, amely eredeti, a rendőrségi modelleken használt - idézte fel a felújítás legfontosabb lépéseit Szántó Huba.
Kéthengeres, négyütemű, léghűtéses boxermotor. Korában öregesnek tartották
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A /5 sorozat nemcsak technikailag jelentett váltást a bajor márka történetében. Ezeket a motorkerékpárokat már nem Münchenben készítették, hanem Berlin Spandau negyedében, ahol korábban alkatrész-gyártás folyt. Teljesen új, modern üzemet építettek, korszerű gépekkel, futószalagokkal. Eleinte nem ment minden zökkenőmentesen, sok volt a reklamáció, de aztán lassan minden a helyére került, és ma már senki sem emlékszik a nehézségekre. Utóbb kiderült, abban, hogy a motorkerékpár-gyártást nem szüntették be a hatvanas évek végén, jelentős szerepük volt különféle reklámszempontoknak is. Az igazgatóság úgy látta, a BMW motorkerékpárok hozzájárulhatnak a márka tekintélyének erősítéséhez, jó reklámot jelenthetnek az autógyártás számára, annál is inkább mert a motorkerékpárral közlekedők fele már abban az időben is 20 évesnél fiatalabbakból állt, akikről feltételezhető volt, hogy amikor később majd autót választanak maguknak, ragaszkodni fognak a márkához.
Ez a koncepció be is jött, a BMW motorkerékpár-eladásai évről évre emelkedtek, s bár jó ideig nem tudták az autógyártó ágazat eredményességét megközelíteni, ma már a gazdaságossággal sincs baj. Ehhez persze új modellek is kellettek. A /5-ös sorozatot hamar elérte a fejlesztő mérnökök keze, amiben az is közrejátszott, hogy nagyon gyorsan változott a piac ízlése. Ami elég volt 1969-ben, kevésnek bizonyult négy évvel később. Az R75/5 50 lóereje - nem beszélve az R60/5 40 lováról - öreguras túramotorrá süllyesztette a kemény fiúk szemében a BMW-t, és ugyan elterjedtek a hírek az R90/5 megjelenéséről, ebből nem lett semmi. Helyette az egész sorozatot megújították, elfelejtették az 500-ast, és az R75/6-osok ötfokozatú váltóval, tárcsafékkel megint versenyképesek lettek. A superbike-mániásoknak pedig 1973-ban kihozták a 38 mm-es Dell Orto karburátorral, fejidommal, dupla tárcsafékes első kerékkel szerelt, 67 lóerős R90/S-t. De az már egy másik történet, ezért ezúttal elég annyit leszögezni, a /5 modellek a BMW számára új korszak nyitányát jelentették, s olyan technikai irányt jelöltek ki, amely máig él és sikeres.
Műszaki adatok |