Hogyan vegyünk használt autót?

Előző, a használt autókkal foglalkozó cikkünkben már kitértünk rá, honnan érdemes használt autót venni. A kivesézett honnan után a hogyanon a sor, mert ha az ügyeket saját kezűleg, szeműleg intézzük, bizony fel kell vértezni testünket, lelkünket, szellemünket. Sorozatunk végén kiképzetten nézhet szembe autónepperekkel, kilométeróra hamisítókkal és ügyeskedőkkel.

Ültetett futómű, kétszínű fényezés, kitűnő szellőzés, rejtett kilincsek - ne higgyünk a kereskedők jól betanult reklámszövegeinek!

A magánkereskedőkkel és nagyobb hálózatokkal foglalkozó cikkünkben arra kértük olvasóinkat, írják le saját, használtautó-vásárlással kapcsolatos élményeiket. Sok levélre számítottunk, de annál is több érkezett. Külön érdekes, mennyien fejezték ki örömüket, hogy végre elmesélhetik történetüket. Az alábbiakban néhány tanulságos történetet idézünk a rövidebbek közül. (Számos, mai napig megelégedéssel használt autó vásárlásról is kaptunk levelet, de inkább a mások számára hasznos információt tartalmazó vagy szórakoztató írásokat részesítettük előnyben.)

-150 ezer kilométer
Sógorom céges autóként használt egy Audi A3 típusú személygépkocsit. Az autó 2004 elején került hozzá 0 kilométerrel. A cég az említett autót (több másikkal együtt) csomagban értékesítette 2006 nyarán. A csomagban Audi A3-as, A4-es és VW Golf Variant típusú dízel gépkocsik voltak. Ezek az autók ekkor 2,5 évesek voltak, átlagosan 230 ezer futott kilométerrel, szervizkönyvvel, jó állapotban. Sógorom autóján a cikkben említett pedálgumi egy nagyon kicsit kopott volt, de a kormányon ilyen magas futásteljesítmény után sem látszott jelentősebb kopás. Mi, mint az autók iránt érdeklődők, rendszeresen figyeljük a hazai használt autókkal foglalkozó hirdetési oldalakat, és néhány hét elteltével az egyik ilyen hirdetési oldalon rátaláltunk az előbb említett autókra. Ugyanaz a hivatalos márkakereskedés kínálta őket eladásra amely megvette valamennyit, kitűnő állapotban, keveset futottként feltüntetve, természetesen szervizkönyvvel 75-85 ezer kilométerrel. Ezekről a kocsikról szerencsétlen, gyanútlan későbbi tulajdonosaik nem is gondolhatták, hogy a kilométerórákat 150 ezer kilométerrel tekerte vissza a márkakereskedő, valamint szervizkönyvet is hamisított az autókhoz.

Kétéltű
Mi is átestünk egy használtautó vásárlás örömein, bánatain. Van egy 1.1-es Trabink, ami helyett szerettünk volna egy nagyobb, fiatalabb kocsit vásárolni. Kétmillió forintot szántunk rá, elsődleges szempont a törésmentesség volt, majd a 1600-as motor klímával, és az ötajtós karosszéria. Ami a keresés során a legdühítőbb volt, hogy a silányul kijavított karambolos autókat pofátlanul magas áron árulták, pedig könnyen láthatóak voltak a hibák. Volt olyan, amelynek a hátsó ajtaja elérte a karosszériát becsukáskor, szinte nagyobb volt az ajtó, mint a hely ahová csukódik. Persze 3-5 éves autókról van szó. Szemrebbenés nélkül eladták volna nekünk olyan áron, mint a sérülésmentest. Hosszas keresgélés után akadtunk egy Golf IV-esre. A hézagok párhuzamosak, egyformák, csavarokon nem volt nyoma szerszámoknak, mint sok másikon. A motor viszonylag tiszta volt, nem látszott a túlzott eladási tisztogatás rajta. Csendesen járt, mentünk egy nagyon rövid próbautat, minden jónak tűnt. Megvettük. Két nap alatt lezajlott az ügyintézés, irány haza az új szerzeménnyel. Nem működött a vízhőmérő, kicsit akadozott az üzemanyagmérő is. Apró kopogások jöttek a futómű felől, amit a próbaúton nem hallottam. Nemsokára a hátsó fékeknél már a vas ette a vasat. Az első tárcsákat láttam előbb is, hogy kopottak. A kilométeróra 130 ezret mutatott, ma már kétségeim vannak, inkább 250 ezerre tippelnék. A motor, váltó rendben, belül kicsit viseltes, de ezzel tisztában voltam. Egyszer csak megjavultak a műszerek, olyan volt, mintha leragadtak volna a sok állástól. De egy alapos takarítás alkalmával kiderült az igazi ok, ami miatt eladósorba került a kocsi. A kárpitok rejtettebb sarkaiban, zegzugokban sáros nyomok voltak. Egyértelműen árvizes téma volt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmire fény derül. És a belső viseltessége is a sok szétszerelt-összerakott dologból adódott. Kitisztították amennyire lehetett. Ahogy tudatosult bennem az árvizes múlt, úgy láttam meg sorban a sok apró hibát az utastérben. Amennyire figyeltem kívül az autót, annyira nem tűntek fel a belső apró eltérései. Azóta is használjuk minden nap, műszakilag rendben van, de mindig az jár a fejemben: vajon merre vitte a víz?

Tempomat, kapcsoló nélkül
Amikor megvettem az 5 és fél éves Renault Lagunámat egy nagy kereskedő hálózatánál, még nem tűnt fel az autó valódi előélete. Váltógomb, kormány, pedálok rendben voltak, még akár igaz is lehetett a 80 ezres futás. Azóta kiderült (mikor széthullott a váltó), hogy ez valószínűleg több volt, mert a kuplungtárcsa már teljesen elkopott, és az is valószínű, hogy egy vagy több ütközést is elszenvedett a kocsi. Ezt is persze csak utólag vettem észre, kicsit eltolódott a helyéről a jobb első ajtó, mintha a hátsó sárvédő se lenne tökéletesen a helyén, és a legdurvább, hogy nem tempomatos kormányt raktak vissza, hiányzik is a "plusz-mínusz" gomb Ugyebár, ha tisztában lett volna az ember az ilyen dolgokkal, talán rákérdezhetett volna, miért írják be az (extra)listába hogy tempomat.

Nyereményjáték A saját autóvásárlásuk történetét megíró olvasóink között a Weltautó jóvoltából kisorsoltuk egy Audi A3 1.9 TDI egy hétvégére szóló használati jogát. A szerencse Chikán Zoltánnak kedvezett - jó utat kívánunk!

TUV úr autója

Helytakarékos pótkerék
2005-ben vásároltam az autót. Megtekintéskor, kipróbáláskor minden stimmelt, egyedül pótkerék nem volt az autóhoz (a kocsin 14-es kerekek vannak). Az átvételt két nappal későbbre beszéltük meg, az eladó azt mondta, addigra lesz hozzá pótkerék is. Megérkezünk az autóért, alánézünk, pótkerék helyén. Két héttel később, egy kerékcserénél vettük észre, hogy a mellékelt pótkerék mindössze 12-es méretű, így legfeljebb ülőkének használható tényleges funkciója helyett.
Megtanultam, hogy soha nem lehetünk elég óvatosak.

Újjászületett
2007 januárjában vásároltam egy törött Opel Astra F Caravant. Előtörténete annyi, hogy az előző gazdája Németországba járt ki vele lomizni. Hazafelé a német autópályán hátulról belementek, és nekicsapták az jobb oldalának az utánfutóját, majd pedig feltolták a szalagkorlátra a jobb elejét. Így vásároltam meg 320 ezer forintért, most kb. 800-900 ezer forintnál tart, ennyit költhettem rá teljesen. Ha most autót vásárolnék, ismét bele mernék ugrani egy használt, sőt esetleg egy törött autóba, de csak úgy, ha a vásárlás után van legalább két hetem egy teljes átvizsgálásra. Bátran merem beültetni a gyereket a hátsó ülésre, mert tudom, hogy a kocsi biztonságos.

Faberakásos kipufogó
Nyáron a páromnak vásároltunk egy 1996-os évjáratú Ford KA-t. Az autó ránézésre gyönyörű volt, a próbakörön sem derült ki semmilyen probléma. A kereskedő előadta a szokásos szövegeket, hogy már van rá vevő, aki pár óra múlva ott lesz a foglalóval, és mivel a párom nagyon lelkes volt és én sem láttam az autón hibát, megvettük az autót. Ez után jöttek a meglepetések. A kereskedő ugyan említette, hogy az autó bal oldala sérült volt (meghúzták), és újrafényezték, de később kiderült, hogy ez a meghúzás valójában egy elég komoly törés volt. A hideg idő miatt többek között nem próbáltuk ki a vezető oldali ablak működését, amelynek letekerése igen komoly fizikai munkát igényelt. A másik probléma az ajtó csukódása volt, ugyanis pár hét alatt a festék több helyen lekopott az érintkezési felületeknél. Ezek miatt elvittük egy karosszériáshoz, ahol kedvezményes áron 65 ezer forintért mérsékelték ezt a problémát (kikalapálás, újrafényezés), és rávilágítottak a többi hibára is: az alváz több helyen rohad, illetve a kipufogó egy fadarabbal van rögzítve. Természetesen ezeket is kijavíttattuk, de ezzel nem oldódott meg minden probléma: az autó többször lefulladt alapjáraton, ezt egy szelepcserével kellett megoldani, ennek ára 32 ezer forint volt. A kézifék szinte nem is fogott, cserélni kellett a hátsó fékpofákat, illetve a bovdent. Ezek után szinte már említésre sem méltó, hogy a gyári rádió csak recsegésre volt képes, ezért kellett bele új rádió és hangszórók. Összességében kb. 150-200 ezer forint elköltése után egy használható autónk lett.

Megkímélt dízel
H Astra kombit kerestem, és interneten találtam egyet, amit meg is néztem. 1,7-es dízel volt a kiszemelt, 106 ezer kilométerrel 2005 II. havi. Kinyitották, nézegettem, kérdezem az eladót, mit kell tudni az autóról. Mondja, hogy Németországból jött, azért van benne ilyen kevés, mert kivonták a forgalomból egy időre. Már ez érdekes volt, de hát úgy voltam vele, minek kötekedjek. Amúgy semmi extra, olyan volt, mint minden hároméves autó. Egészen a motortérig. Kinyitja az ember a motorháztetőt, és olyat mutat, amit utoljára a 12 éves Favoritomban láttam. Úgy le volt strapálva, hogy én, a laikus megrémültem tőle. Megyek a kesztyűtartóhoz, benne a szervizkönyv, a 2005 II. havi autó 2006 V. hóban volt 154 ezres szervizen. Most meg 106 ezer van benne. Gyorsan elköszöntem és kerestem egy benzines modellt, amelyet azóta is a legnagyobb örömmel vezetek.

Legalább szép
Volt egy torinói Fiat típusú autóm, még a '80-as évek elején. Néhány gond volt az autóval, többek között az, hogy nagyon sokat fogyasztott, ezért kisebbre szerettem volna cserélni. Sikerült is egy Trabanthoz jutnom nagyon olcsón, aminek örültem. A Trabantot hazahoztam, majd beálltam vele az udvarba. Nagyon szép volt, csillogott-villogott. Másnap elindultam vele egy hosszabb útra, ami kb. 10 métert jelentett, mert a kocsi megállt. Hívtam egy ismerős szerelőt, aki kicserélt rajta néhány alkatrészt. Ezután újabb út következett volna, ez már tényleg hosszabb volt, kb. 20 métert sikerült megtennem vele, majd újra megállt. Nem ragozom, sorozatos átvizsgálások, majd javítások után még többször próbáltam valahova eljutni a Trabanttal, sikertelenül. Végül feladtam. Kiderült, hogy csak a sokat szidott kasznija volt épségben a kocsinak, azonkívül egyetlen alkatrész sem működött. Ott maradt az udvaron, a feleségem vágott bele linóleumot, meg terítőket rakott a kalaptartóra, mondván, hogy legalább szép legyen, ha már használhatatlan.