Ahelyett, hogy a versenyautók alkatrészeit és formavilágát utánozva hoztak volna létre egy közúti járművet, a Mazda mérnökei egy valódi versenyautóból kiindulva fogtak hozzá a projekthez: ahhoz a Courage C65 alvázhoz nyúltak, amely két évadon keresztül bizonyította ütőképességét az American Le Mans Series hosszú távú versenyein. Megdöbbentően újszerű, organikus formát kapott a Furai, a különlegesen hajlításokkal és élekkel szabdalt karosszéria egy sci-fiben is feltűnést keltene.
A közvetlenül a versenypályáról származó Courage szénszálas kompozit vázszerkezete érintetlenül került be a Furai karosszériája alá, beleértve a vezetőülést is. Ugyanakkor a kabint teljesen lecserélte a japán tervezőcsapat, így egy- helyett kétszemélyes lett az autó, a beszállás szárnyas ajtókon keresztül történik. A legfontosabb elem a kormánykerék lett, ezen található a legfontosabb adatokat mutató kijelző és a sebességváltásra szolgáló két fül is. Nem változtattak a versenyautó háromtárcsás, turbós Wankel-motorján, amelynek 450 lóerős teljesítménye 290 km/órás végsebességhez elég. Manapság egy tanulmányautó sem létezhet valamilyen környezetbarát technológia nélkül, a Furai is tiszta etanollal (E100) megy benzin helyett, így a hasonló erejű sportkocsiknál kevesebb káros anyagot bocsát ki.
A sötét, matt szín a piros és narancs díszítőelemekkel annak a legendás Mazda 787B modellnek a festését idézi, amelyik 17 évvel ezelőtt megnyerte a 24 órás Le Mans-i versenyt.