Régebben sokat gondolkoztam azon, miért vesznek az emberek nagy terepjárót, meg terepezési célra abszolút alkalmatlan SUV-t, de igazán nagy, korszakalkotó igazságot nem sikerült kieszelnem. A SUV-t egyszerűen csak veszik, mert nagy, mert biztonságérzetet ad, mert olyan, mint egy tank, és mert a gazdag havernak is az van. Egyszerűen státusszimbólum lett, és erre az autógyártók is rájöttek. Divat lett minél nagyobbat venni, ezért már nem csak ML Merci van, hanem jött a még nagyobb GL, pedig értelme körülbelül ugyanannyi. Aki járt már kemény terepen, és oda is készül, az úgyis az immár több évtizedes múltra visszatekintő G-osztállyal megy, vagy vesz egy régi Land Cruisert, Pajerót, Patrolt, Defendert.
Az SUV-vásárlók zöme azonban soha nem téved komoly terepre, sőt legtöbbjük még földutat is csak évente egyszer lát, azt is csak úgy muszájból érinti, vagy azért, mert a rokonoknak prezentálni kell, hogy a 20 collos felniken guruló X5-ös BMW milyen jó terepjáró. Megítélés kérdése.
Egy jó ismerősöm egyszer megkérdezte tőlem, milyen terepjárót vegyen, ha télen sem akad elakadni az autójával. Azt mondtam neki, vegyen négykerekes autót. Ekkor azzal jött, hogy ő lejár vidékre és nagyon rossz földutakon is szokott autózni. Egy emelt hasmagasságú négykerekes autót javasoltam neki. Nem értette, ezért elvittem egy terepjáróval, hogy megmutassam, mire való az igazi terepjáró, és mennyire kényelmetlen is tud lenni. Lenyűgözte, ezért az SUV-k felé kezdett kacsingatni, de én még ezt sem javasoltam neki. Télen egy négykerekes Qashqaijal is meg lehet oldani mindent, a hóban, műúton az is elég. Ha nem, akkor nem elég jó a téli gumi, vagy ott a hólánc. Közútra nem kell több. Ha valaki még nagyobb, kényelmesebb luxusautót akar, amellyel néha betévedne földútra, akkor válasszon kicsi, terepes kombik közül. Az Audi Allroad Quattrónál, a Subaru Outbacknél vagy a Volvo XC70-nél általában nem kell jobb terepjáró - sőt, luxusautónak sem utolsók.
Legutóbb a Volvóval hozott össze a sors, amely nem is olyan régi darab, hiszen az új V70 után a XC70-et is mostanában hozták ki. A V70 egy kellemes, hatalmas, kényelmes kombi, az XC70 ugyanez egy kicsit terepesen. Megemelték, kapott egy állandó összkerékhajtást, meg egy valamivel masszívabb külsőt. A tesztautót persze minden földi jóval felszerelték, de ettől most tekintsünk el.
Az XC70 kétféle motorral kérhető, a 3,2-es benzines vagy a híres D5 között lehet választani, mindkettő tökéletesen elég. A menetteljesítményeikre nem lehet panasz, aki sportkocsi menetteljesítményekre vágyik, ne egy megemelt kombit válasszon. Aki viszont kényelmes luxusautót szeretne, az még megtalálhatja számítását, hiszen az XC70 nem nyersebb, mint a sima V70. Persze kicsit feszesebb, de feláras Four-C állítható keménységű futómű segítségével ezen is lehet segíteni. A rugózási komforttal nem lehet gond, bár sejtéseim szerint ez a 400 ezres extra nélkül is így lenne.
Be kell valljam, nem értem a Volvo politikáját. Mostanában elég sok tesztautó kapcsán írtuk le, hogy drága. Nem egy fullos C30-ra írtunk ilyet, de szerintük arra is ki kérne térni, mi minden van egy ilyen autóban. Nekem egy C30 akármilyen jól felszerelt, nem érhet 10 millió forintot, még a T5 motorral sem. Most itt az XC70, és már az átadás pillanatában mondják, miért kerül ez az autó 16 millióba. Elsőre el tudtam képzelni, hogy egy ekkora Volvo érhet 16 millió forintot, de aztán kicsit elkezdtem elveszni a részletekben.
|
Az XC70 D5-ös motorral egyébként már 11,6 milliótól elérhető, de a gyakorlatban úgyis mindenki elkezdi extrázni, így eljutunk a 13 milliós Summum csomagig, amelyben már sok minden benne van. Sajnos még ebben is fizetni kell a bluetoothért, ami egy 1,6-os Qashqainál is széria, és még van néhány tétel, ami kicsit fájó, de fogadjuk el, hogy a presztízsmárkák így állapítják meg az áraikat. Nagy összességében az autó milyenségét nézve az XC70 nem vészesen drága, de csak akkor, ha a többi prémiumgéphez mérjük.