Párduc olasz módra - DeTomaso Pantera

Nem közismert márka és típus, de az autóskártyán nevelkedő generációnak biztosan ismerős név: DeTomaso Pantera. Egy Ausztriában lencsevégre kapott példány kapcsán emlékezünk meg róla.

Elölről nézve lehetne akár korabeli Ferrari vagy Lamborghini is

Megismerkedésünk hatéves korom derekán kezdődött. Egy véletlen műve volt az egész. Épp a szomszéd kisfiúval játszottunk az új, nyugatról beszerzett autóskártyájával, és én kihúztam az egyik Jolly Jokert. Taroltam. A sportautó a kártyán a DeTomaso Pantera volt. Akkora hatást tett rám, hogy egy évvel később bekerült a saját készítésű paklimba a jó öreg Monteverdivel együtt. Tavaly találkoztunk először: egy ausztriai kirándulás során úgy határoztunk barátaimmal, hogy feltétlenül fel kell autóznunk a tartomány legmagasabb, négy keréken megközelíthető pontjára és megnézni a kilátást. Megérte felmenni, míg a többiek gyönyörködtek a táj valóban magával ragadó szépségében, tekintetemet a periférikus látásomban megjelenő piros folt vonzotta magára.

A Panterát 1970-től 1994-ig gyártották az olasz mesterek. Mivel a DeTomaso vállalatban a Ford is tulajdonos volt, ezért az összes modellt Ford motorral szerelték. Az első változatban egy V8-as, 5,8 literes erőforrás dohogott, amely 330 lóerős teljesítményével nagyjából 5,5 másodperc alatt repítette az utasokat 0-100-ra, a GTS csúcssebessége pedig megközelítette a 300 km/órát. A motort hosszában építették be a fülke mögé, és a legendás Ford GT40-esből származó váltót kapcsolták hozzá.

Hátulról is impozáns látvány a 285/50-es kerekekkel. A matricák sokat rontanak az összképen

1971-ben a Pantera már készen állt meghódítani az amerikai piacot. Még abban az évben el is kelt belőle 1007 darab. Ára tízezer dollár volt, ami szép kis summának számított akkoriban, bár a konkurens Ferrari 356 GTS/4 Daytona Spider ára ennek a duplája volt. Sajnos az első változat meglehetősen betegesnek bizonyult. Számos példány küszködött indítási nehézségekkel, és a kivitelezésük is szegényesnek tűnt az amerikai piacra.

1972-től még nagyobb figyelmet fordítottak a Pantera fejlesztésére, amely 1994-ig, a Pantera 200-as kimúlásáig maradt gyártásban. A 7260 darabból az USA-ban közel 5500 darab talált gazdára. Az egyik legismertebb Pantera-tulajdonos maga a "Király", Elvis Presley volt. A legenda szerint neki is meggyűlt a baja a sárga színű Panterájával, amikor az nem akart engedelmeskedni, és a kulcs többszöri elforgatására sem kezdett bele a csodás V8-as alapjárati dübörgésébe. Ekkor Elvis pisztolyt rántott és belelőtt az autóba, amitől persze még mindig nem indult be... Ezt az autót a Petersen Automotive Múzeumban, Los Angelesben csodálhatja meg az a szerencsés, akinek arrafele visz az útja.

A jellegzetes forma, hátul sokkal nagyobb kerékjárati ívvel. A motor a hátsó tengely felett helyezkedik el

A Ghia dizájnerei, az amerikai Tom Tjaarda és Giam Paolo Dallara készítették az eredeti karosszéria formatervét, amely a hetvenes évek elején etalonnak számított. A típus mintegy negyedszázados történelme alatt többször is változott a külső, legradikálisabban 1989-ben, amikor az olasz Marcello Gandini csatlakozott a céghez, és megalkotta a Pantera II karosszériáját. Az általa átcsiszolt konstrukció belesimult a kilencvenes évek modern formavilágába, de egyben utat is mutatott a jövő felé. Az új Pantera II-t 17 colos könnyűfém felnikkel, belsőhűtésű Brembo féktárcsákkal és Michelin "Z" jelzésű kerékabroncsokkal szerelték fel.

Az utolsó darabok között találunk hatfokozatú Getrag váltóval és a Mangustában használatos ötliteres, V8-as, 305 lóerős Ford-blokkal szerelt verziót. Ez a motor már számítógép-vezérelt befecskendező rendszerrel működik, és katalizátoron keresztül juttatta a környezetbe az égéstermékét. A Pantera 200-ba gyárilag 450 lóerős, ikerturbós motort szereltek, így elérték a 200 mérföld/órás (320 km/óra) álomhatárt. Sajnos ebből a II. szériás Panterából mindösszesen 41 darab készült. A Pantera aranykora a mester, Alejandro De Tomaso 1993-as stroke-ja után befejeződött.

Az illesztés árulkodik: valószínűleg nem gyári alkatrész a légbeömlő

Amivel tavaly Stájerország csúcsán találkoztam, az egy egyedi DeTomaso Pantera GTS volt. A stílusjegyek alapján 1977-78-as modell lehet. Első látásra a tető hátsó részén helyet kapott levegő beömlő tűnt fel, amely ellátja a motorteret friss levegővel. Az interneten és a szakirodalomban nem találtam több Pantera GTS-t, amelyen helyet kapott volna hasonló szerkezet. Kívülről más szokatlan nem látható. A gyári dupla-dupla kipufogó meredezik a hátsó lökhárítóbabák alatt, és a jellegzetes, ötlyukú, elöl 8, hátul pedig 10 col széles felniken 225/50 VR-es és 285/50 VR-es Pirelli abroncsok feszülnek.

A remekművet elcsúfítják ugyan a svájci tulajdonos ízlését tükröző matricák - ezektől elvonatkoztatva gyönyörködjünk benne.