Nem zászlóshajó, de nyugodt haladásra tökéletes
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is, járja a mondás diákkörökben. Ezt most, a modern idők hívószavát meghallva ki kell egészíteni: és üzemanyagot is. Így előbb-utóbb bezárhatnak a detoxikálók, az elvonók, ami természetesen nem azt jelenti, hogy az emberiség megjavul, hanem egyszerűen "elbenzinezzük" a nedűt az alkoholisták elől. Persze a képlet nem ilyen egyszerű, de van valóságalapja. Pro és kontra érvek egyaránt felsorakoztathatók a bioetanollal kapcsolatban.
Nyolcvan százalékkal kisebb a károsanyag-kibocsátása. Ez tény, el kell ismernünk, laboratóriumban bizonyították. Azzal már vitába szállnék, hogy erősebb is lesz tőle a motor: kipróbáltuk, nem csak lábbal, hanem műszerrel is: a Ford Focus 1.8 FFV ugyanakkora teljesítményt adott le benzinnel és etanollal is. Olcsóbb, hangzik a pozitívum, és ez is igaz. De több kell belőle, és a kereslet-kínálat törvénye alapján hosszú távon valószínű, hogy nem tartható a majd százforintos árelőny.
Régen az ABS-t és a légzsákot hirdették büszkén, ma a bioetanolos hajtást
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Hidegen javíthatatlanul erőtlen, dadog-makog. Ezt mérni nem lehet, csak érezni. A jobb minőségű, és az etanol korróziós hatásának ellenálló alkatrészek előállításához több energia és nyersanyag kell. Még nem született kimutatás, hogy mennyivel több, de tartok tőle, hogy egy gépkocsi teljes életét - a fejlesztéstől az újra-feldolgozásig - figyelembe véve, töredékére csökken a nyolcvan százalékkal kevesebb károsanyag-kibocsátás. A legnagyobb gond pedig az, hogy honnan fogunk annyi bioetanolt venni, amivel működtetni tudjuk motorjainkat. Ha növeljük az etanol előállításához szükséges termőterületet, azt valahonnan el kell venni. Ezek általában az esőerdők bevonásával, vagy az emberi fogyasztásra termelt élelmiszerek földjeinek használatával lehetséges.
Ki mit tud a bioetanolról? |
A Volvo azért Volvo marad akkor is, ha szeszt iszik. Szinte szentélynek tűnik, mikor behuppanok a világos kárpittal húzott belsőbe. Járó motornál kapom meg a kulcsot, de szinte állni látszik a kocsi és az idő is. Nyugalom telepedett rám. Kigurulok a mélygarázsból, óvatosan gázt adok, és vonulok. Igen, vonulok. Bár az egyik legkisebb Volvóban ülök, kétségtelen, hogy ennek a márkának ki- és besugárzása van. Kifelé szolidságot, mértéktartást, mégis igényelt és szinte született eleganciát hirdet, míg befelé az "elértem valamit az életben, és tettem ezt nyugodtan, fennkölten" érzést sugall.
Az összeszerelés minősége, mintha csak templomi főtartó lenne, tökéletes. Látszik rajta az anyag és az időtlenség. Nyikkanás és szinte hang nélkül vesszük tudomásul, hogy kátyúba estünk, vagy hogy a mindig sietős BMW-sek közül most egy huszonéves srácnak drága minden másodperc, és dudával kísérve tol le minket az útról. Lehúzódom... Megjelenésem felsőbbrendű, nyugodt. Ehhez fogható nyugalom tényleg csak az esti miséken telepszik az emberre.
Lebegő középkonzol, igényes anyagok, precíz összeszerelés - tagadhatatlan Volvo
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Elöl bőséges a hely, minden irányban állítható az ülés és a kormány, az ideális pozíció megtalálása csak idő kérdése. 180 centiméteres sofőr mögött is elég a tér, bár kétségtelen, láttunk már ennél nagyobb lábteret is. Az már csak mellékzönge, hogy egy autó megítélésében nem biztos, hogy a centikben kifejezett lábhossz a döntő. Biztonságérzetben viszont sokat ad, hogy az övvonal hihetetlen magasságokban húzódik, ami néhány kikönyökölős-rádióbömböltetős vevőt biztos eltántorít a vásárlástól. Vagy nyújtózkodik valaki, vagy nem teszi ki a kezét a kocsiból. A Volvo úgysem nekik készült.
FlexiFuel |