Nem bonyolították túl a formát. Az ötödik generáció Grand Voyager néven fut
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A Chrysler névnek Európában közel sem akkora a presztízse, mint az Atlanti-óceán másik oldalán. A cégcsoport prémiummárkája az Egyesült Államokban Lincolnokkal és Cadillacekkel hivatott versengeni, míg máshol a kisméretű Neon is kapható e néven. Ezt a disszonanciát igyekszik eltüntetni a vállalat a Dodge és a Chrysler közti távolság hangsúlyozásával. Ennek egyik első jele az, hogy az egyterű ötödik nemzedéke már csak Grand Voyagerként készül, Amerikában, a rövidebb változat helyét a Dodge Journey veszi át. Az új Voyager nemcsak mérete okán érdemli ki a jelzőt, felszereltsége a nagy utakat is elviselhetővé teszi a bent ülők számára. A gyár a multimédiás berendezésekben és a variálhatóságban látja a kocsi két fő vonzerejét. egyszer már kipróbáltuk Spanyolországban, a nemzetközi menetpróbán, és most a magyarországi bemutatóra is elmentünk.
Kívülről is sejthető, hatalmas a beltér. Nagy a hátsó túlnyúlás
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Mint tudjuk, az egyterűek lényege a sokoldalúság, és e téren a Grand Voyager valóban élen jár. Mindegyik kivitelben hanyatt lehet dönteni a hátsó üléssort, így helyet cserél az ülőlap és a támla; kényelmesen fel lehet venni például a sífelszerelést, és horgászáshoz is remekül megfelel. Az alapfelszerelés része a Stow N' Go rendszer, melynél a hátsó, 60/40 osztású padot és a középső két ülést a padlóba lehet süllyeszteni - hétszemélyes kisbuszból kétszemélyes kisteherautót kapunk. A másik, Swivel N' Go elnevezésű ülésrendszernél csak a hátsó sort lehet eltüntetni, a középső székek viszont 180 fokkal elforgathatók, így mobil tárgyalóteremmé alakítható a kocsi, vagy akár társasjátékkal, kártyacsatákkal múlathatjuk az időt a felnyitható asztalon. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ha nem hosszú egyenes úton halad a Chrysler, akkor a zsugások hamar bemondják az "all in"-t, egyenetlen vagy kanyargós utakon könnyen lepotyognak az asztalra helyezett tárgyak.
Látszik a luxus, bár az ál-fabetét ízlés kérdése
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Ahhoz képest, hogy luxusautóról van szó, hátul igen rázós tud lenni az utazás. Alkalmanként az új fejlesztésű 2800 köbcentis turbódízel motor hangja és a néha darabosan váltó automatika is képes feledtetni, hogy egy tízmillió forintnál drágább kocsiban ülünk. Ugyancsak bosszantó, hogy az első ülések alá nemigen fér be az ember lábfeje, a jobb egyen pedig a térdnek kicsi a hely. Utóbbira a két nagyméretű kesztyűtartó a magyarázat - egyébként ha a tárolóhelyekről van szó, jól szerepel a Grand Voyager. Az utasok rengeteg helyre pakolhatják kisebb cókmókjaikat: az ülészsebeken és az ajtóboxokon kívül az oldalsó rekeszekbe, a sokféleképpen variálható, sőt kivehető első konzolba vagy akár a plafonból nyíló tárolókba is.
Ilyet nem nyújtanak a kompakt egyterűek. A kocsi álló helyzetében akár társasjátékozni is lehet, menet közben a lehetőségek korlátozottabbak
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Ötletesség nem hiányzik a Voyagerből, az előbb említett sokoldalúság mellett tetszettek az A és B oszlopon található kapaszkodók, valamint a műszerfalra, a jókora kormány mellé szerelt váltókar elhelyezése is. Finom megoldás a gombnyomásra nyíló és csukódó tolóajtó, az elektronikusan dönthető és besüllyeszthető hátsó üléssor, valamint a szintén gombbal működtethető csomagtérajtó. Előrelépés a korábbi modellhez képest, hogy már a tolóajtók ablakait is le lehet húzni.
A mindhárom üléssort védő függönylégzsák, a gépben is elmosható pohártartó, a háromzónás klímarendszer, a nyolc irányban állítható anyósülés, a tolatókamera, valamint a bőséges krómozások igazán igényessé teszik a típust. A leggazdagabban felszerelt Limited változatért 13,599 millió forintot kell fizetni, ám ezt az összeget a további extrák révén megtoldhatjuk még bő kétmillióval. A kínálat túlsó végén is nyolc számjegy szerepel az árcédulán: az LX alapesetben 11,38 millió forintba kerül. A köztes szintet Touring név alatt találjuk.
Magyarországon csak a dízelmotorral kapható. Érthető döntés
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A biztosítási díjak és főleg az üzemanyagárak valószínűleg nem sok vevőt győznének meg a kevesebb mint 200 lóerős 3,8 literes, V6-os benzinmotor hasznosságáról, ezért itthon csak az ezer köbcentivel karcsúbb, négyhengeres turbódízellel kapható a Grand Voyager. Mivel a hatfokozatú automata és - az eltüntethető ülések miatt - az elsőkerék-hajtás is fix, a vásárlónak csupán a szín és a felszereltség terén marad mozgástere.
Az autó vezetése jellegéhez képest barátságos, a Chrysler sokszor meghazudtolja nagy méretét és bő kéttonnás tömegét - hátul ülve azonban ezt már nem érezzük. A Voyager akkor van igazán elemében, ha hosszú, egyenes úton cirkálunk. Bár az ábrázatát direkt nem szabták olyan impozánsra, mint a 300C-ét, megjelenése, haladása méltóságteljes - egyik kolléganőm szerint úgy nézett ki az egymás mögött haladó öt, lesötétített üvegű, fekete és ezüst fényezésű tesztautó, mint egy maffiavezér konvoja. Nekem valahogy inkább egy gyakran utazó - és persze jómódú - család képe ugrik be a kocsit látva.
Mint a repülőgépen. A szórakoztató rendszernek hála akár a kontinens is beutazható
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Hosszú utakon aranyat ér a Grand Voyager nem mindennapi szórakoztató berendezése: akár kilenc hangszórós, mélynyomós hifirendszer, B oszlopra szerelt RCA-csatlakozás és két, távirányítóval szabályozható dvd-lejátszó gondoskodik az utasok kikapcsolódásáról. Minden üléssor elé kérhetünk képernyőt, ami a fejhallgatókkal együtt igen repülőgépessé varázsolja a kabint, és a hatást csak fokozza a plafonból szórt türkizkék fény. Ha megússzuk a turbulenciát, az utazás fejedelmi - és ide legalább magunkkal vihetjük az üdítőt.
Műszaki adatok |