Finisben a Duna-menti oldtimerek

Érdeklődve vártuk a Donau Masters ékkövének számító 95 éves Rolls-Royce Silver Ghostot a Lánchíd pesti oldalán, sajnos mindhiába. Ennek ellenére a rendőri felvezetéssel érkező konvojban számos olyan jármű csillogott, amely nem csak a veteránosok szívét dobogtatta meg.

A Lánchídtól majdnem a Vígadóig értek a Németországból rajtolt veteránok. Egy busz volt csak, de az gyönyörű
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Harmadik alkalommal gördültek Budapest szívébe a hagyományteremtő szándékkal 2006-ban útjára indított Donau Masters márkafüggetlen nemzetközi veteránautós túra résztvevői. Csütörtökön nyolcvannál is többen fordították el oldtimerük indítókulcsát a németországi Ulmban, hogy leküzdjék a közel ezer kilométeres távot. A verseny létrehozóinak elgondolása szerint a futam elősegíti a négy Duna-menti ország - Németország, Ausztria, Szlovákia és Magyarország - gazdasági és kulturális kapcsolatainak ápolását, de az előző évekhez hasonlóan idén is elmaradt a kellő hírverés: a Roosevelt térre bekanyarodó autókban főként a Nyár a Lánchídon elnevezésű program miatt jelenlevők és a Dunakorzón sétálók gyönyörködtek.

A legfeltűnőbbek egyike, a Sirályszárnyú, azaz Mercedes-Benz 300 SL
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Láthatóan nem a versenyzőket viselte meg jobban a belvárosi araszolás. A veteránok közt elsőként érkező 1958-as Mercedes-Benz 220S mögött néhány járművel egy Triumph TR3-as száz méterrel a parkoló előtt feladta a hőséggel szembeni küzdelmét. A sor lassú haladásával egyre több helyen alakult ki a "nyúl viszi a vadászpuskát" effektus, azaz a sofőr tolta az autóját. Ezért, illetve a szervezés hiányosságai miatt a gyenge szombat délutáni forgalomból pillanatok alatt végelláthatatlan dugó alakult ki.

Nem ment simán a parkolás, pedig a szervezők térdreborultak a sikerért
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A német rendezők ügyesen az alsó rakparton lefoglalt parkolóhelyekre irányították a járműveket - egy fekve nézte, felül-e a kocsi a járdaszegélyre, egy másik pedig autórajongóhoz méltó önfeláldozással a szalagkorlát és a lökhárító közé állva navigált -, de kis kavarodás alakult ki, hogy a rakpart melyik végénél kezdjék felsorakoztatni az autókat. A Lánchíd felé vezető oldalon megrekedt civil kocsik miatt viszont nem tudtak jó szögben ráfordulni a járdára, a helyzetet pedig önkéntesek is nehezítették, egy férfi például a dupla záróvonal mellett parkolva magyarázta az egyre feszültebb rendőrnek, milyen fűszernövényeket hozott valamelyik hajóra. A túlhevült autók is fokozták a káoszt, a harmincöt nevezett Mercedes egyike is hosszú percekre feltartotta az eleinte mosolyogva fotózó, majd látványosan türelmetlenné váló veszteglőket, amikor vonórúddal próbálták életre kelteni a motorját. A kárörvendőknek további élvezet is jutott: utolsóként a szervezők kisbusza tolatott éjszakai pihenőhelyére, pechükre a vonóhorog alászaladt a szalagkorlátnak, aztán se előre, se hátra.

Korhű bőröndök a rakparton és kevésbé autentikus hűtőláda a Rolls-Royce-ban
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A parkolási ceremónia után kezdődhetett az igazi mustra. A túlnyomó többségben Porsche és Mercedes-Benz autók közé itt-ott beékelődött egy pár MG, Triumph, Fiat, Alfa Romeo, egy gyönyörűen restaurált 1968-as Ford Galaxie 500, a terepjárósoknak pedig egy Willys Jeep. A tavalyi Kässbohrer Setra S6 nem indult, kárpótlásul idén egy azonos típusút vehettünk szemügyre kék színben. Csemegét az is talált, aki igazi veterán roadsterre volt kíváncsi. A Kougar Jaguar 3.8 sport Mk2 nem csak hazánkban számít ritkaságnak, a rakparton viszont teljes életnagyságban látható volt. A következő alkalommal is eljön-e vele a gazdája? Ha észreveszi egy lelkes turista gyűrűs kezű simogatásának nyomát, aligha. Kezdem kapizsgálni a nagy reklámkampány hiányát, bár az őrzés csak szervezés kérdése, amit tavaly mintha jobban megoldottak volna, nem ismétlődtek meg a 2006-os motorháztetőn fotózós-jelenetek. A fehér Rolls-Royce Bentley S1 jobb első sárvédőjén lévő piros csík sem gyári optikai elem, de legalább nem a budapesti rakpart emléke.

A legérdekesebb, legértékesebb: kilencvenöt éves Rolls-Royce. Mi is csak ezt a képet kaptuk róla, élőben nem láttuk
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A sor végéhez közeledve körvonalazódott a hiányérzetem. Hol van a Donau Masters legidősebb résztvevő autója, az 1913-as Rolls-Royce Silver Ghost, amely elsőként a brit sajtómágnást, Lord Northcliffet szolgálta, és számos oldtimer túrán vett részt a közelmúltban? A járműtörténet eme ritka, a sajtóanyagban méltán emlegetett darabja a szálloda mélygarázsában pihent - tudtam meg a szervezőktől -, a Hungaroringen rendezett háromkörös átlagtartó versenyen sem vett részt.

Bár nem volt túl széles a járműtípusok palettája, az autók jó része pedig a korábbi Donau Mastersekről is ismerős, a veteránautók szerelmesein kívül a laikusok számára is maradandó élményt nyújtottak. Reméljük, jövőre is végigsétálhatunk mellettük.