A hatvanadik születésnap Rómában. Idősebb autógyár sok van, rangosabb nemigen
(Rengeteg legendás Ferrari a galériában. Kattintson a képre!)
Egy birodalom felépítéséhez kitartás, akarat és tudás szükséges. Pénz és végzettség nem feltétlenül - ahogyan azt Ferrari példája is bizonyítja.
Enzo Anselmo Ferrari 1898. február 18-án, Modenában látta meg a napvilágot. Édesapja egy körülbelül harminc embert foglalkoztató fémfeldolgozó műhelyt vezetett, ahol a királyi vasúttársaságnak készítettek acélrámpákat és fémbódékat. Tízévesen őt és testvérét, Alfredót elvitte Bolognába a Coppa Florio autóversenyre, amin Felice Nazarro egy Fiattal nyert, és Vincenzo Lancia futotta a leggyorsabb kört. Enzo ekkor úgy döntött: versenyző lesz.
Az első világháború a Ferrari család számára is tragédiát hozott: 1916-ban bátyja, 1917-ben pedig apja halt meg, Enzo pedig a 3. Hegyi Tüzérségi egységének lovait patkolta Val Serinában. A hadseregtől húszévesen sikerült megszabadulnia. Katonai ajánlólevelén semmije nem volt; tanulmányait nem fejezte be, apja üzeme megsemmisült. Mindenáron autók közelében szeretett volna dolgozni, megpróbált a Fiatnál elhelyezkedni, de nem vették fel.
Az első Ferrari, a 125 S. Számos versenyen szerepelt jól
(Rengeteg legendás Ferrari a galériában. Kattintson a képre!)
Egy teherautó-felépítményeket készítő, torinói műhelynél kapott sofőri állást. Ott ismerkedett meg Ugo Sivoccival, aki a CMN cég teszt- és versenypilótája volt. Novemberben Sivocci és Ferrari már együtt indult az 1919-es Targa Florión, ahol a CMN-ekkel Sivocci hetedik, Ferrari pedig kilencedik lett. A Parma-Poggio di Bercetón, negyedik helyezést ért el. Ezt követően jó néhány versenyen rajtolt Isotta Fraschini 100/110 IM Corsával, majd 1920. október 24-én másodjára is részt vett a Targa Florión egy hatliteres, négyhengeres Alfa Romeo 40/60-assal. 1921-ben több-kevesebb sikerrel már hivatalosan is az Alfa pilótájaként versenyzett. Így lett ötödik a Targa Florión májusban, majd második a Circuito di Mugellón júliusban. 1929-ben az Alfa Romeo szárnyai alatt létrehozta a Scuderia Ferrarit.
1932-ben megszületett fia, Alfredo, ekkor apja abbahagyta az aktív versenyzést, és a versenyistálló-főnökévé avanzsált. Adottsága volt a tehetséges emberek kiválasztásához, irányításához. Kitűnő érzékére bizonyítékul szolgáltak az Alfa P3-as versenygépekkel indulók, akik 1932-33-ban sorra begyűjtötték a győzelmi babérokat.
400 Superamerica. Az elit is rászokott a maranellói márkára
(Rengeteg legendás Ferrari a galériában. Kattintson a képre!)
1938-ban az Alfa Corse versenycsapatot igazgatta Enzo Ferrari, de Wilfredo Ricarttal, az akkori főmérnökkel való konfliktusai miatt, néhány hónappal később kilépett. A szakembergárda többségét magával hívta, és Modenában az egykori Scuderia Ferrari műhelyben folytatta munkáját, az Alfával kötött szerződése értelmében azonban négy évig nem használhatta versenyautóinál a Ferrari nevet. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy bármilyen más néven ne készíthessen járművet, ezért Auto Avio Costruzioni néven alapított céget. Két, ezerötszáz köbcentis, nyolchengeres Vettura 815-ös autót épített Fiat alapokból az 1940-es Mille Migliára. A második világháború alatt a gyárat Maranellóba költöztették, ahol a haditermelés részeként repülőgép-alkatrészeket gyártottak az üzem 1944-es lebombázásáig.
Az első Ferrari márkájú autó tervezése és építése 1945-ben kezdődött el az újjáépített üzemben. Az ezerötszáz köbcentis, tizenkét hengeres 125S több autóversenyen is bizonyított, de a költségek fedezésére utcai sportkocsit kellett készíteni. Így született meg az első megvásárolható Ferrari, a szintén tizenkét hengeres 166 Inter, kétliteres, 115 lóerős motorral. Ez, és utódai, a 195-ös és 212-es típus alapozta meg a Ferrari hírnevét.
312 P, 1969-ből. A Forma-1-ben, Le Mans-ban, a Mille Miglián és a Targa Florión is sikeresek a Ferrarik
(Rengeteg legendás Ferrari a galériában. Kattintson a képre!)
A Scuderia a kezdetektől részt vesz az 1950-ben indult Formula-1-es sorozat versenyein. Következő évben már győztek, 1952-ben pedig megszerezték első világbajnoki címüket (azóta összesen tizenöt vezetői és tizenöt konstruktőri világbajnoki címmel dicsekedhetnek). A Forma-1-es szereplést a 125 F1-el kezdte el a gyár, később kisebb, feltöltős motor helyett egy nagyobb szívómotorra esett Enzo választása, és egy háromezer-ötszázas V12-esre cserélték az erőforrást, amivel szintén győzedelmeskedtek a pilóták. Az F1-en kívül a Le Mans-i 24 órás versenyen is nyertek Ferrarik, ilyen típus volt például a máig legértékesebbnek tartott, kategóriájában győztes 1962-es 250GTO (ára ma meghaladja a 10 millió eurót, vagyis több mint 2,35 milliárd forintot). Az autók, a pályákon kívül a közúti versenyeken, a Mille Miglián és a Targa Florión is diadalmaskodtak. A Ferrari eddig több mint ötezer versenyen ért el sikereket, méltán és hihetetlen munkával lett tehát legendás a cég.
Enzo Ferrari soha nem tudta felhőtlenül élvezni sikereit. Több pilóta és néző is az ő autói miatt halt meg. Imádott fia, Dino 1956-os elvesztése után életét az istállónak szentelte, és többé egyetlen versenyre sem látogatott ki. Nem vett ki egy nap szabadságot sem, felesége 1978-as halála után pedig a gyárba költözött. Enzo Ferrari 1988. augusztus 14-én, kilencvenévesen hunyt el Maranellóban. Végrendelete alapján, ahogyan a születésének bejegyzése is késve történt meg, úgy a halálhírét is csak a temetés után hozták nyilvánosságra.
1991 óta a Ferrari elnöke Luca di Montezemolo, akinek irányítása alatt nem változtak meg az alapelvek, amiket Enzo Ferrari Commendatoreként alakított ki.
Tulajdonviszonyok |