A beltér kialakítása végre felnőtt a külsőhöz
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A beltérben folytatódik a versenyszellem: Recaro kagylóülések, sportkormány, mindenféle fura feliratú kapcsolók a kormányon és a váltó körül - rögtön süt az utastérről, hogy a külcsín mellett a Lancer beltere is nagyon sokat fejlődött. A műanyagok végre nem olyan kopogós szürkék, mint az elődökben, a régi gagyi és unalmas középkonzol helyett egy egész csinos és jól használhatót sikerült végre összehozni, a kerek kapcsolókat és a csőműszereket elnézegetve azonban egy alfásnak ismét déjavu érzése lehet. Mivel az alap egy kényelmes családi autó, az Evo X sportkocsi mivoltához képest elképesztően praktikus, hátul bőven el tud lötyögni két felnőtt, és csomagtartó is van, bár ebből némi helyet elvesz az akkumulátor és az ablakmosó tartály. Jogos a kérdés, mit keresnek ezek ott, de ez is csak azt bizonyítja, hogy az autó megtervezésnél a japánok minden egyes kis alkatrészt patikamérlegre tettek, majd úgy építették be, hogy a optimális legyen a súlyelosztás. A teljesen új kétliteres turbómotort például fordítva rakták be a kilences generációhoz képest, így a leömlőket nem kellett elvezetni a blokk alatt - máris tíz centivel lejjebb tudták tenni a súlyelosztás szempontjából oly fontos motort. Az alábbi keretesben a lemezek alatt megbúvó technikát lehet megismerni; aki átrágja magát rajta, megérdemli, hogy megtudja, miként lehet kilinccsel előre közlekedni a családi szedánnal.
Kontrol alatt sodródunk A Evolution X Super All Wheel Control (S-AWC) nevű intelligens összkerékhajtási rendszere magába foglalja a többtárcsás tengelykapcsolóval dolgozó aktív központi differenciálművet, az elektronikus vezérlésű hátsó differenciálművet, a menetstabilizáló rendszert, és a sportosra hangolt blokkolásgátlót. Ezeknek a rendszereknek a vezérlése szorosan összehangolt, így a számítógép minden keréknél külön tudja szabályozni a rá jutó motorerő és fékerő nagyságát. Az Evo IX-hez képest az az újdonság, hogy az Active Yaw Control nevű (aktív sodródásvezérlő) hátsó differenciálmű olyan szenzorokat kapott, melyek a keresztirányú csúszást is mérik. Az intelligens vezérlés a gázpedál állásából és a kormánykerék helyzetéből a másodperc tört része alatt megpróbálja kitalálni, mi a vezető szándéka, és a hátsó kerekek között úgy osztja el a nyomatékot, hogy az autó mindig a kijelölt íven maradjon. Első ízben kapott fékerőszabályzót az AYC rendszer, ami a Mitsubishi szerint a határhelyzetekben történő lassításnál jelentősen növeli majd az Evolution X stabilitását elődjéhez képest. Továbbra is háromféle üzemmód választható az aktív központi differenciálhoz, a kapcsolót aszfalt, murva és hó módba állíthatjuk. Csak a füleket kell piszkálni Az új Evóban debütál a Mitsubishi első, duplakuplungos sebességváltója is. A Twin Clutch SST nevű rendszerrel a nyomatékfolyamot megszakítása nélkül lehet gyorsítani, a váltások akár a kormánykeréken elhelyezett fülekkel is lehetségesek. A Volkswagen DSG-jére kísértetiesen hasonlító, hatfokozatú erőátvitel háromféle üzemmódban, normál, sport és s-sport állásban használható. Minél keményebb beállítást használunk, annál gyorsabbak lesznek a váltások és annál tovább forgatja a motort a vezérlő elektronika. |
A nemzetközi menetpróbát a napsütötte Andalúziában tartották, ahol a Sierra Nevada hegység szerpentinjein, illetve egy Guadix nevű technikás kis pályán lehetett megismerni az Evo X képességeit. A bemutatóra kizárólag duplakuplungos váltóval szerelt tesztautókat hoztak, mindegyiket metálfekete színben - nagyobb feltűnést csak akkor kelthettünk volna, ha banánzöld Lambókkal gurulunk végig Spanyolország déli féltekéjén. A kétliteres turbómotor hangját sajnos alig hallani, bár lehet, hogy ez csak azért tűnt így, mert az autó külseje egy tűzokádó sárkányt ígér. Ehhez képest kifejezetten visszafogott az Evo orgánuma még akkor is, ha előcsalogatjuk a közel háromszáz lóerőt. További meglepetés, hogy a tízedik generációs Evo tud úgy is viselkedni, mint egy átlagosnál kicsit erősebb sportos családi autó: nincs nehéz kuplung, túl közvetlen kormányzás, hirtelen gázreakció, ezzel még egy madárcsontú fiatalasszony is elviheti a gyerekeket az oviba és letudhatja a nagybevásárlást. Persze az Evo X-et nem erre teremtették, csak - mint ahogy a bemutatón megtudtuk - megpróbálták kiszélesítették a felhasználók körét, így az sem fog csalódni, aki nem azért veszi meg az autót, hogy A-pontból B-be jusson, hanem a kettő közötti mókáért.
Nem vagyok egy nagy automataváltó-rajongó, pláne nem egy sportautóban, de a Mitsubishi első duplakuplungos megoldásáról nehéz rosszat írni. Ha kell, doromboló cicát csinál az autóból (normál állásban), ha kell, rátesz egy lapáttal a hegyi szerpentinen (sport), és ha éppen egy versenypályára tévedtünk, akkor megbolondíthatjuk a technikát az s-sport üzemmód beállításával. Ez utóbbira tényleg csak akkor van szükség, ha egy versenypályára tévedtünk, ugyanis az automata úgy kapcsolja le-föl a fokozatokat és pörgeti tiltásig a motort, mintha csak az élete múlna rajta, ezért ha nem határon autózunk a stopperóra ellen, akkor csak idegesítő rángatás van abból, hogy a vezérlőelektronika Tommi Mäkinent játszik alattunk. Közútra tehát a sport beállítás is bőven elegendő, ekkor is úgy tűnik, mintha a forgalom többi résztvevője zselében mozogna, teljesen más dimenzióban autózhatunk, mint a többiek. Az automata váltóval 6,3 másodperc alatt teljesíthető a 100 km/órás gyorsulás, kézivel ugyanez majd egy másodperccel kevesebb (5,4), ami nem rossz érték az 1,6 tonnásra felhízlalt Evótól.
A legutóbbi Evo-találkozón ez a kép fogadta a résztvevőket
|