Plein air koromszűrővel - Peugeot 207 SW Outdoor teszt

A kombi kisautó jó ötlet volt a Peugeot-tól, a nagy tudású common-rail HDi dízelmotorcsalád szintén. A 207 SW különlegesebb kivitele ehhez azt teszi hozzá, hogy némi extra felszereléssel kiegészítve alkalmasabb a zsúfolt városban és a bakhátas földutakon való közlekedésre. Terepezés nélkül.

A szürke koptató teljesen körbeveszi, de a karcsú küszöb fölé is érhetne, hogy igazán betöltse szerepét. Fel sem vetődik, hogy terepre való
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Nagy sikert aratott a Peugeot a 206-osból kialakított SW-vel, ami furcsa arányaival nem lett annyira szép, mint a három- vagy ötajtós, egyértelmű előnyéül szolgált viszont a némileg nagyobb csomagtartóból eredő pakolhatóság. Csodákat nem tett, ám elérte az alsó-középkategóriás csomagterek alsó mezőnyét. Ha a gazdaságos helykihasználás oldaláról nézzük, az utód 207 SW már sokkal átgondoltabb alkotás. Méreteit kevésbé növelték az alapváltozatokhoz képest, mégis, azoknál sokkal több csomagot elnyel.

	Hosszúság	Hátsó túlnyúlás	Csomagtér
206 - 206 SW	+ 208 mm	+ 190 mm	+ 68 liter
207 - 207 SW	+ 119 mm	+ 119 mm	+ 138 liter

Mivel a 207-es minden kivitele azonos tengelytávval készült, az adatokból kiderül, hogy a 207 SW teljes hossznövekedését a hátsó túlnyúlás többlete okozza, amely viszont fél csomagtartónyi pluszt ad. Ez már elég jó érték, a kalaptartó alatti 405 literes űrméret megegyezik a négyajtós Alfa Romeo 159 katalógusában szereplő adattal. Pedig az egy középkategóriás szépségkirálynő. Nemcsak a szállítható holmik mennyiségében erősebb az SW a másik két karosszériaváltozattal szemben, hanem a hátsó üléssor helykínálatában, általános térérzetében is. A lábunknak nem jut nagyobb hely, a kevésbé lejtő tető miatt viszont a fej fölött és mellett levegősebb.

Tulajdonképpen a 207-es sem szűk hátul, hiszen száznyolcvanegynéhány centivel még éppen kihúzhatja benne magát az ember, de az SW-ben még a svájcisapkát is a fején tarthatja. Mivel a tetőt majdnem vízszintesen vezetik a végéig, oldalt a nagyobb üvegfelületek dominálnak, és ez is tágítja a teret.

Masszív megjelenés. A futómű-emelés jót tett a látványnak
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Elférni tehát nemcsak kisautós mértékkel lehet, bár terpeszkedni még nem tudnánk. Koncentráljunk inkább a csomagtartóra! Sok jó megoldást találunk ugyanis ebben a traktusban. Kezdjük azzal, hogy nagy mérete mellé a tagolása is jó, síkokkal határolt, el lehet érni a végét, a teteje magasan van, a padlón sínek könnyítik meg a poggyász csúsztatását. Összehajtogatható kalaptartót, rögzítő gyűrűket, hálós rekeszt is találunk. A padló alatt egy nikecell lap van, amibe kis rekeszeket formáztak, csak ez alatt következik a pótkerék. Az üléstámlák osztva, tényleg egyetlen kattintással könnyen dönthetők, így van értelme annak, hogy a sínek az ülések hátoldalán folytatódnak. Ekkor már majdnem másfél köbméteres a raktér.

Közben az SW egy mázsával nehezebb a többieknél (plusz az Outdoor kiegészítői), ám terhelhetősége fél mázsával kisebb. Furcsa, hogy a külön nyitható hátsó ablak - ami kis parkolóhelyen, kis csomagoknál hasznos lehet - az Outdoorhoz nem kapható, csak a Premium csúcsfelszereltség részeként. A tesztautóhoz adott csomagtér-elválasztó háló rögzítése már nem olyan egyszerű, mint az üléstámlák mozgatása. Nehézkes működtetéséből adódóan és a jósolható sok ezer mozdításnak köszönhetően valószínűleg atomjaira fog hullani: tanúsítja ezt a rögzítő lyukak ki-kiszakadó műanyagfoglalata is.

A sötét- és világosszürke váltakozása jelenti a variációkat
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az elöl ülők is elégedettek lesznek a hellyel, bár a méretek nem léptek feljebb egy kategóriányit. A műszerpult felső része jó formáival kellemes látványt nyújt, némileg ellensúlyozva a lehangolóan egyszerű és esetleges alsó síkot, amiben az öblös kesztyűtartó a pozitívum. Főleg a kis gombokkal nehezen kezelhető rádiós egység nem illik az összképbe. A műszerek fehér hátlapja és az aszimmetrikus oldalsó szellőzők hintenek némi szikrázást a gyér tüzecskébe, egyébként több ötletet várnánk. A külső sem problémamentes, mert a jól ismert, markáns orr és az arányos középrész után egy enyhén szólva is kérdéses farral fejeződik be. Ha pont hátulról nézzük, barátságos lámpatesttel, formás műanyagidomokkal kelleti magát. Egyre inkább oldalra lépve viszont feltűnik a hátsó lámpa irdatlansága, még az őscápa agyara sem nőtt meg ekkorára, és rosszul is helyezték el. Annyira nem illik ehhez a formához, amennyire a szintén hatalmas elülső párja igen.