Második C - Százéves a General Motors

Szeptember 16-án ünnepelte alapításának centenáriumát a legnagyobb autóipari konszern, a General Motors. Az évforduló kapcsán bemutatjuk a második száz év kezdetét jelképező Chevrolet Voltot, és nagy vonalakban áttekintjük a cég történelmét.

Az 1908. szeptember 16-án alapított General Motors kezdetben csupán a Buick céget birtokolta, ám alig néhány év alatt, egy egész sereg autógyár felvásárlása nyomán valódi ipari hatalommá vált. Még 1908 folyamán a GM birtokába került az Oldsmobile, a következő évben pedig olyan márkákkal bővült a paletta, mint a Cadillac, a később Pontiacké váló Oakland, a rövid életű Cartercar, Elmore és Ewing, valamint a három évvel később GMC-vé összeolvadó Reliance és Rapid. 1910-ben a Welch és a Rainier került a General Motors birtokába, és ugyanebben az évben az alapító William C. Durant távozni kényszerült a cég éléről.

Durant először a Little nevű márkával próbálkozott, majd megkereste a zseniális műszaki érzékkel megáldott versenyzőt, Louis Chevrolet-t, akit még a Buick-érában nevezett be több futamra. 1911-ben Durant közreműködésével alapították a Chevrolet testvérek a nevüket viselő vállalkozást. 1916-ban az egykori elnök visszavásárolta magát a General Motors vezetésébe, majd egy évvel később legkisebb "gyermekét", a Chevrolet Motor Companyt is bevonta az egyre növekvő birodalomba.

1918-ban a kanadai Buick, a McLaughlin felvásárlása következett, ezzel a GM megvetette lábát az USA északi szomszédjában is. A General Motors Canada központja a mai napig a McLaughlin városában, Oshawában található. A húszas években Európa meghódítása szerepelt napirenden: előbb a brit Vauxhall, majd négy évvel később, 1929-ben az Opel következett.

Buick, 1948. A név ma is létezik, nemúgy a Plymouth és a Mercury
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A nagy gazdasági válság környékén, amikor számos autógyártó vállalat lehúzta a rolót, a General Motors több új márkát hozott létre. Igaz, sem a Viking, sem a Marquette nem volt hosszú életű, sőt a Cadillac olcsóbb testvére, a LaSalle is csak 1940-ig húzta, a Bedford, a Vauxhall haszonjármű-vállalata viszont évtizedeken át sikeresen működött. 1931-ben újabb földrészt kipipálhattak a GM vezetői, miután a cég felvásárolta az ausztrál Holdent is.

A konszern 1925-ben megszerezte a Yellow Coaches buszgyár feletti irányítást, és a harmincas években közlekedési vállalatokba, sőt a vasút- és a repülőgyártásba is beszállt.

A második világháború utáni bő két évtized az Egyesült Államok autóiparának aranykora volt. Az ötvenes évekbeli, krómtól roskadozó Chevyk és Cadillacek, valamint a hatvanas évek lóerővel tömött izomautói még ma is a jólét szimbólumai. Ebben az időszakban is született néhány új - bár rövid életű - márka: az Acadian és a belőle kinőtt Beaumont Kanadában, a Rangerré átcímkézett Opel Afrikában és Európában, a Statesman pedig Ausztráliában igyekezett újabb vevőket szerezni a GM-nek.

Nem Opel, ez az ausztrál változat: Holden VC Commodore
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A hetvenes években, az olajválság nyomán a vásárlók figyelme az olcsó és takarékos járművek felé fordult, és a mind keresettebbé váló európai és japán gyártmányok fokozatosan kezdték kiszorítani a hazai kocsikat az amerikai piacról. A General Motors 1985-ben létrehozta az olcsó gyártmányokkal vetekedő Saturnt, ezenfelül a nyolcvanas-kilencvenes években át is vett számtalan távol-keleti konstrukciót, melyeket Passport, Geo és Asüna néven árult az amerikai kontinensen. Mindezek mellett bejáratott márkákat is felvásárolt: 1986-ban a Lotust - melyet 1993-ban eladott -, a század utolsó évtizedében pedig a Hummert és a Saabot.

Az utóbbi években egyre szaporodnak a GM gondjai, a veszteség folyamatosan nő, elsősorban az Egyesült Államokban. Ennek eredményeképp gyárakat zártak be, dolgozókat bocsátottak el és megszüntették az Oldsmobile márkát - hasonló lépésre szánta el magát a két nagy rivális is, aminek a Plymouth és a Mercury lett áldozata. Sokan úgy vélik, hogy a konszern jövője a fentebb ismertetett Chevy Volt sikerén múlik.