Egy kis plusz rutin - motoros iskola a kifutópályán

Ahányszor a szűk városi fordulókban keservesen, lábbal egyensúlyozó, vagy a dugóban manőverezéstől rettegve inkább a kocsisorok végén izzadó motorost látunk, felvetődhet a kérdés: miért nem tanították meg őket motorozni. Jogosítványt gyakorlatilag bárki szerezhet, de szerencsére már arra is van lehetőség, hogy külön tanfolyamon sajátítsuk el a motoros vezetéstechnika alapjait.

Sportmotorral ugyan nehezebb, de nem lehetetlen a szűk bójázás

A Move Motors alapítója, Kiss Balázs is valami hasonló konklúzióra jutott, amikor egy olyan vezetéstechnikai iskolát alapított, ahol egy négyórás elméleti, majd egy egynapos gyakorlati oktatás alatt megismerkedhetünk a legfontosabb motoros alapvetésekkel, körülbelül egy pár protektoros kesztyű áráért. Azt hittem, hogy 12 év alatt többé-kevésbé sikerült megtanulnom motorozni, de néhány feladatba a szimplasága ellenére elsőre nekem is beletört a bicskám, ám amikor a Superbike magazin teszterének, egy gyakorlott pályamotorosnak is izzadt a homloka, rájöttem, talán nem bennem van a hiba.

A legtöbb gyakorlati feladatnál az derült ki, hogy az évek gyakorlata fájdalmas koppanások árán tudattalanul is a helyes technikára vezet rá, de sajnálatosan addigra már sok tíz- vagy inkább százezer forintért cseréltünk idomot, tükröt, ruhát. A hivatalos - jogosítványért folyó - képzésen bója jobbról, balról, és a legnagyobb kihívás a 8-as - nagyjából ennyi a rutinvizsga. Vitán felül áll, hogy sem fékezni, sem manőverezni nem az autós iskolában tanul meg a motoros, sajnos. De akkor hol? Az utcán?

Nagyon fontos a súlypontáthelyezés és hogy a megfelelő irányba nézzünk

Balázs, az iskola alapítója csak két éve motorozik, azóta viszont intenzíven. Mikor rájött, mennyire hiányosak az autós-motoros iskolában megszerzett ismeretei, megkereste Maksa Miklóst, régi motoros oktatóját, akivel egyetértésben arra jutottak, volna igény egy ilyesféle kiegészítő képzésre. A tanfolyam részvételének a jogosítvány nem feltétele, így olyanoknak is hasznos, akik már ültek motoron, de papírjuk nincsen róla. A kedvező alapdíj saját motorral érkezőkre vonatkozik, de van lehetőség bérlésre is. Én is egy tipikus, amortizálhatatlan tanulómotor, egy Kawasaki ER-5 nyergében róttam a köröket a kiskunlacházi reptér lekerített bójasorai között. Magasra állított alapjárat, relatív alacsony ülésmagasság, nehezen törhető, bár borítható, mint a kétkerekűek általában. Fel is borítják a füvön a srácok, megmutatják, hogyan kell egy akár 200 kilós motort felállítani anélkül, hogy gerincsérvet kapnánk. Meglepően egyszerű. (Le kell guggolni a motor kormánya mellé, majd az egyik szarvat két kézzel megragadva felálluni a géppel.)

A délelőtt alapvetően a motoros és a motor közti bizalom megteremtéséről szól, a lassú manőver közben a súlypontáthelyezés gyakorlásával fél kézzel meg tudunk fordulni egy 1,5 méteres körön belül, néhány kilométer/órával gurulva, ez pedig nagyon hasznos a városi manőverezésben. Kiderült, hogy valamiért kimondottan nehéz bal kézzel húzni a gázt, és mindenki kipróbálta, hogy 2-es fölött felfelé váltáshoz felesleges kuplungot használni. 40 km/óráról nullára való lassuláskor majdnem négy métert faragtam le az elsőfékes megállásomhoz képest azzal, hogy első, hátsó és motorféket is használtam. A nyert távolság nagyjából a motor hosszának kétszerese, beépülve egy álló kocsisor hátuljába. Másként fogalmazva, kétszer az életem.