Nem ettől alternatíva - Cadillac CTS

A Cadillac először készített olyan limuzint, amely az európai piacon is helytállhat. A CTS tudását tekintve képes lehet rá, de a kisebb motorral mégsem ajánlanánk, azonban az árkülönbség nagy adu a javára.

A CTS hosszú idő óta az első amerikai limuzin, amelyet az A6-os Audi, az 5-ös BMW, az E Mercedes vagy a GS Lexus vetélytársaként mernek emlegetni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Idén tavasszal a szerkesztőség nagy megelégedésére járt nálunk a Cadillac új csillaga, a megújult CTS, amelyről azt tartják, hogy az első olyan modern amerikai limuzin, amely eséllyel veheti fel a versenyt az Európában sikeres prémiummárkákkal.

A CTS nem is keltett nagy csalódást, Gulyás kolléga tesztjének már a címe (Fényűző alternatíva) is elárulta, hogy a modell megfelelt a várakozásoknak. Ez nem azt jelenti, hogy a Cadillac által megszületett a kategória legjobb limuzinja, de az biztos, hogy a CTS egy érdekes lehetőség, a minősége okán reális célpont lehet a kategória vásárlóinak. Akkor a nagyobb motoros változatot teszteltük, amelynek a 311 lóerős teljesítménye már-már a túlzás, ezért elkértük a gyengébb, 2,8-as CTS-t is, amely akkori nézeteink szerint kiváló választás lehet a nyugodtabb felhasználók számára is. Gondoltuk akkor.

Megjelenése alaposan elüt az európai konkurensektől, de mégsem kelt gagyi hatást
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A CTS külső méreteit tekintve nagyon közel áll az 5-ös BMW-hez, ami azt jelenti, hogy kívülről meggyőző benyomást keltő autó. Sokat javít ezen az egyedülálló formaterve, amely olyannyira népszerű a mai napig, hogy nem lehet vele nyugodtan közlekedni a belvárosban. Mindenki fürkészi, vizsgálgatja, miközben azon gondolkozhat, vajon mi is ez. Ha jobban belegondolunk, ez hatalmas aduász lehet a modell sikere szempontjából, hiszen a konkurensekből már annyi tolong a forgalomban, hogy csak akkor vesszük észre őket, ha nekünk jönnek. Márpedig a kitűnési hajlam mindig is megvolt az emberekben - ez tehát előny a CTS javára. Hátránya is van azonban: a kiváló minőségű anyagokból nagyon hangulatosra megálmodott utastér hátul kicsi. A láb- és a fejtér is szűkös, persze csak a kategóriához mérten.

A CTS előnyei a kisebb modellben is megmaradnak tehát, ami azért is lehetséges, mert az extrák ebbe is megrendelhetők. Gyakorlatilag a kétféle motorhoz két teljesen azonos felszereltségi csomag tartozik, az automata váltó mindkettőhöz opció.

Egy ilyen limuzinhoz már nem illik a kézi váltás, de azért szívesen kipróbáltam volna, főleg azért, mert az adatok tanúsága szerint ez a váltó sokat ront a modell menetteljesítményein. Ha szabályosan akarunk közlekedni, akkor nem jelenthet gondot, hogy az automata miatt 8,3 másodperc helyett kereken 9 másodpercre van szüksége a 100 km/órára való gyorsuláshoz, valamint a végsebesség is romlik 20 km/órával.

A műszerfal és a középkonzol hangulatos, kidolgozott. Végre a felhasznált anyagokkal sincs probléma
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A korábbi tesztben Gulyás kolléga a CTS 3,5 literes V6-osát a GM palettájának legfejlettebb motorjaként aposztrofálta, ami egy kicsit túlzás, de a 311 lóerős egység technikai szintje meggyőző. Tanult kollégám azért eshetett ilyen hatásvadász kijelentés elsütésébe, mert az amerikai motorról inkább a 2,8-as által sugárzott kép a megszokott. Ez is V6-os, de 700 köbcentivel kisebb, ami kereken száz lóerő veszteséget jelent. Az autó az automatával csupán leheletnyivel könnyebb a 3,5 literes tömegénél, ami erősen kihat a menetteljesítményekre.