Megnőtt a feladathoz - Renault Grand Modus 1.2 TCe Dynamique

Mielőtt a Modus végelgyengülésben elpusztult volna, a Renault csavart egyet történetén, és rendes egyterűt faragott belőle. Kalkulált hozzá normális árat, adott hozzá  egy kis turbómotort, és hipp-hopp, máris minden adottá vált ahhoz, hogy néha lássunk is egyet az utcán.

A Renault nem az eredeti Modushoz nyúlt hozzá, inkább készített egy új, 16 centivel hosszabb kivitelt
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Nincs ezen sok tagadnivaló, a Renault alaposan befürdött a Modusszal. Azt gondolták, bőven van hely az európai piacon egy pöttöm, de variálható jármű számára, melyet mini egyterűnek csúfolva simán eladhatnak néhány családos vásárlónak. Az ötlet szép, jó, egyedi volt, csak az egész projekt mehetett a kukába, amint kiderült az autó ára: annyit kértek érte, mint más gyártók esetenként nem kicsivel nagyobb modelljeiért, így a készletek - különösen az öreg kontinens árérzékenyebb régióiban, azaz nálunk is - porosodhattak szépen a szalonokban.

Pedig annak idején nagyszabású reklámkampány kísérte a Modus hazai bevezetését, az óriásplakátokon, tévé- és rádióreklámokban az autó játékosságát hangsúlyozták. A vizualitásra épülő reklámanyagokat sok színes, gyerekes rajz tarkította, mellyel legalább annyit sikerült elérni, hogy a kölykök odavoltak a kocsiért. Nekem is volt olyan élményem, hogy már-már el kellett kergetnem a kísérteties módon csak Modus, Modus hangokat kiadó, végtelen ciklusba került ovisokat a kocsi mellől, hogy be tudjak szállni.

Aput és anyut viszont nem sikerült meggyőznie a Renault-nak arról, hogy az autó jó vétel - ha korábban nem is, a tesztvezetés során biztos kiderült, hogy a beltér nem elég nagy. Ezután szomorúan átballagtak egy másik szalonba, és vettek valami mást, a francia gyárban meg trombitálhatták össze a termékért felelős válságstábot, hogy kifőzzenek valami okosat.

Nem tolakodó, nem túlzó, csak egy átlagos kisautó-far
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A megoldás 2007 végére született meg. A Modushoz, mint menthetetlen, de néhány piacon azért elvegetáló és máig kapható modellhez nem nyúltak hozzá, inkább csináltak belőle egy nagyobb kivitelt. A Grand előtaggal illetett verzió végre felemelkedett a normális, kis egyterűek közé, hosszához 16,1 centimétert csaptak hozzá, mellyel sikerült átvinni a négyméteres határt is. A tengelytáv közel tíz centivel nőtt, jelentősen megkönnyítve, hogy elfogadható méretű hátsó lábteret és csomagtartót alakíthassanak ki.

És a legszebb az egészben, hogy a Renault még csak nem is találta fel a spanyolviaszt, hiszen a konszern kínálatában már volt egy ilyen modell - hát persze, a Nissan Note. A Grand Modushoz a testvér padlólemezét is használják, amely három centivel azért még mindig hosszabb hősünknél, csak hogy ne hozzák nehéz helyzetbe a potenciális vásárlókat. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a Renault mindjárt így fut neki a dolognak, néhány millió euró biztos megtakarítható lett volna.

A beltérből hiányzik egy kedves, aranyos ötlet
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Amellett, hogy nagyobb és igazi egyterű formája lett (engem kicsit a Scénicre emlékeztet), a Grand Modus új első fényszóróiról is megismerhető. Játékossága megmaradt, az eleje hasonlóan vigyori, mint a kicsi Modusé, de míg az, mondjuk, serdülő, a Grand már bizony kamasz, van benne valami rejtett komolyság. Kell is ez, hiszen a hízókúrán túlesve a Modus már méltó vetélytársa lehet nemcsak a Note-nak, hanem az Opel Merivának és a Honda Jazznek is; a hosszú melegítés után a Renault végre felveszi a kesztyűt a szegmensben.