Egy ekkorka autóhoz képest elöl fejedelmi a helykínálat, ugyanakkor hátul is meglepően nagy a hely - igaz csak két ember számára, de legalább nem kell felvenni a klasszikus magzatpózt. Tesztautónkban szériafelszereltségként lehetett külön tologatni a hátsó üléseket (amúgy ez 50 ezer forint), amelyekkel a lábtér illetve a csomagtartó rovására lehet játszani a hellyel.
A C2-es praktikumát növeli, hogy a hátsó üléseknek nem csupán a támláját tudjuk lehajtani, hanem az egész ülés előrebillenthető, így áruszállítóvá varázsolható a kisautót. A bepakolást segíti, hogy a C2-es csomagtérajtaját két részletben nyithatjuk, kisebb tárgyak esetén elég a felső részt felhajtani, nagyobb tárgyaknál - jelen esetben ez már egy sporttáskára is igaz - a mókás platófedél-szerűt is le kell billenteni. Süt róla, hogy egyszerűbben is megoldhatták volna a franciák, így viszont ez is felkerül a C2 egyedi és szerethető apróságainak listájára.
Ha pusztán a katalógusadatokra támaszkodunk, akkor tesztautónk 1,4 literes, 70 lóerős HDi motorja manapság már szinte gyengének számít a kisméretű dízelek között - a Fiat például az 1248 köbcentis dízelét 90 lóerővel is kínálja, a Renult 1,5-ös dCi-je is jobban ki van hegyezve, létezik belőle 105 lóerős változat is. A gyakorlatban persze teljesen más a helyzet, az aszfaltot ugyan nem fogjuk feltépni, de a városi szaladgáláshoz bőven elég 70 lóerő és 160 Nm. Ha nem hagyjuk kétezer alá esni a fordulatot, már-már dinamikusan is autózhatunk, bár a 13,5 másodperces százas gyorsulás azért jelzi, hogy nem mi leszünk a piroslámpás rajtok királyai. Nagyon eltalálták a futómű hangolását; a kis tengelytáv ellenére sem pattog vészesen az úthibákon, a kanyarokban ugyanakkor jól tartja magát az autó, nincs az az érzésünk, hogy mindjárt felborulunk.
Telitalálat az ablakok aljainak eltolása
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A sebességváltó jellegzetesen kelletlen és kissé nyúlós - a PSA-konszern ennél ma már szerencsére sokkal jobb váltókat is csinál -, ám egy idő után tökéletesen megszokható, legfeljebb csak akkor fogunk megint haragudni autónkra, ha átülünk egy Honda Jazzbe. Az viszont már nagyobb hiba, hogy a hatodik fokozat lemaradt, így autópályán hangosan bömböl ötödikben a kis dízel. A gyár 5,3 literes fogyasztást ígér városban, a valóságban ennél egy literrel több fogyott, igaz sokat használtuk rövid úton és szinte végig mínuszok voltak, de még így is literekkel beljebb vagyunk egy hasonló méretű benzineshez képest. A dízelmotor felára egyébként 300 ezer forint az 1,4 literes, 75 lóerős benzineshez képest, bár jelen esetben ez csak elméleti fejtegetés, hiszen a minden földi jóval kitömött Sport Chic kivitel kizárólag az 1,4-es HDi-vel rendelhető 3,67 millióért. Ez jelenleg akciós árnak számít, amúgy 4,12 millió forint áll az árcédulán. Ez nem kevés pénz egy ekkorka autóért, ám a hosszú extralista miatt mégis jogosnak mondható. Nagy kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet mennyire kedvez egy pöttöm luxusautónak az amúgy is árérzékeny hazai piacon.
Műszaki adatok |