Majdnem kombi - Mitsubishi Lancer Sportback 1.8 Invite-teszt

Az agresszív cápaorr maradt a régi, a klasszikus szedánforma helyett azonban egy kissé sután lecsapott feneket kapott a Lancer Sportback. Mindeközben a csomagtartó összement, alig lehet kilátni hátrafelé, és felszedett száz kilót. De még így is jó autó.

Sajnos nem lett olyan sportos, mint a formát beharangozó tanulmány
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A japán formatervezők valamiért imádják a szedán és kombi mértani közepének számító ötajtós formát, még akkor is, ha a végeredmény inkább érdekes, mint szép, ráadásul praktikus érvekkel is nehéz alátámasztani a létjogosultságát. Hasonló a helyzet a Mitsubishi legújabb kreálmányával, a Sportback névre keresztelt ötajtós Lancerrel is, amely igencsak vegyes eredményeket ért el mini közvélemény-kutatásomon. Érdekes módon a nőknek jobban tetszett a forma, csak egyikük hasonlította svábbogárhoz, a férfitársadalom megkérdezett része viszont már kritikusabban szemlélte az autó fenekét. "Amilyen szép az eleje, olyan csúnya lett a hátulja, kár így elrontani" - summázta véleményét Gyuri nevű meglett családapa szomszédunk, akinek azért még így is kéne az autó.

Hosszabb a szedánnál, a csomagtartó viszont kisebb
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Oldalról nézve valóban kissé furcsa arányokkal bír a Sportback, nyoma sincs a formát beharangozó tanulmány kupészerű vonalainak, helyette egy méretes batyu az autó hátulja, amit még a szériában adott hatalmas hátsó légterelő sem tud sportosnak eladni. Kár érte, mert a Sportback csak egy hajszálra van attól, hogy tényleg jól nézzen ki, de ezért be kellett volna áldozni a hátsó fejteret egy meredeken lejtő tetőívért.

Ha kizárólag praktikus oldalról közelítünk, még nehezebb helyzetbe kerül a szedánhoz képest 1,5 centiméterrel hosszabb és 2,5 centivel magasabb Sportback, ugyanis felszedett közel száz kilót, ráadásul 400 helyett csak 344 liternyi poggyász fér a csomagtartóba. A raktér kihasználhatóságán nem javít, hogy a perem meglehetősen magasan van, ráadásul a nyílás sem túl nagy, így nagyobb tárgyakat csak üggyel-bajjal tudunk betuszkolni. Az ötajtós forma egyetlen előnye, hogy a csomagtérből egy mozdulattal (60:40 arányban) előrebillenthetők a hátsó ülések, így elméletben 1394 liternyi holmit tudunk bepakolni.

Letisztult formavilág, viszont mindenhol kopogós műanyaggal találkozni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az utastér kialakítása ugyanaz, mint a szedánban, a különbség mindössze annyi, hogy hátra alig látunk ki valamit a vaskos C oszlopok miatt, ezért meglehetősen nagy kihívás tolatni a nagyfenekű autóval. Parkolóradar opcióként nem rendelhető, csak a két gazdagabb, Intense és Instyle felszereltséghez jár, de a japánok már csak így mérik az extrákat, ülésfűtést is csak a bőrkárpit mellé adnak. A beltér tagadhatatlanul távol-keleti, letisztult formák, sivár színvilág, kemény műanyagok mindenütt, ám az összeszerelés minősége példás. Az ülések kényelmesek, az oldaltartáson és az ülőlap hosszán ugyan lehetne egy kicsit javítani, de egy átlagos méretű felnőtt nem fog panaszkodni. A kormányt sajnos csak le-föl lehet állítani, előre-hátra már nem, azonban így is pillanatok alatt megtalálhatjuk a tökéletes vezetési helyzetet. Ezzel el is érkeztünk a Sportback, pontosabban a Lancer legnagyobb erényéhez, ugyanis azon ritka újautók közé tartozik, amelyet kifejezetten élvezetes vezetni.