Majdnem kombi - Mitsubishi Lancer Sportback 1.8 Invite-teszt

Az agresszív cápaorr maradt a régi, a klasszikus szedánforma helyett azonban egy kissé sután lecsapott feneket kapott a Lancer Sportback. Mindeközben a csomagtartó összement, alig lehet kilátni hátrafelé, és felszedett száz kilót. De még így is jó autó.

A Sportbackhez nem rendelhető az 1,5 literes benzines Lancer-alapmotor, csak a kétliteres dízel vagy a 143 lóerős, 1,8-as benzines választható. Ez utóbbi volt tesztautónk elejében is ötfokozatú kézi váltóval társítva (hatfokozatú nincs, még pluszpénzért sem). Az 1,8 literes szívómotor nincs túlságosan kihegyezve, mégis hamar belopja magát az ember szívébe. Alapjáraton szinte hangtalan, pörgetve viszont gyönyörűen elkezd bömbölni, utoljára ilyet egy 160 lovas régi Honda Civic VTI-ben hallottam. Nem csupán az akusztikai élmény miatt érdemes pörgetni a motort, négyezertől ugyanis érezhetően meglódul, hogy hatezernél előkerüljön mind a 143 paripa - a töménytelen mennyiségű dízel tesztautó után valóságos felüdülés volt ilyennel találkozni. A fogyasztás szinte decire megegyezetett a gyár által megadott értékekkel, városban 10,4 liter száz kilométerenként, országúton 6 és 7 között, így az átlag 8 környékén áll meg. A váltó rövid utakon és precízen jár, ez már érezhetően japán fejlesztés, nem úgy, mint az az ötfokozatú kézi, amit az 1,5 literes motorhoz adnak. A kormány szerencsére nincs túlszervózva, kellően közvetlen, tökéletesen hangolták az autó karakteréhez.

Gulyás kolléga kifogásolta az 1,5 literes motorral szerelt szedán futóművét, amit túl lágynak talált, elvileg az Invite felszereltségű Sportback alatt is ugyanaz található (az Intense és Instyle felszereltséghez már sportfutómű jár) én mégsem éreztem olyan billegősnek és puhának, sőt kifejezetten jól jött a tél által leamortizált utakon, hogy nem rázta ki a fogtömést, bár ebben a ballonos, /60-as téli gumiknak is nagy szerepük volt.

Elölről nehéz belekötni ebbe a formába
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A négy felszereltségi szintből tesztautónk a második, Invite nevű csomagot kapta, ami már így is meglehetősen gazdag, klíma, elektromos ablakok, könnyűfém felnik és egy sereg egyéb további extra jár hozzá. A 4 990 000 forintos alapárhoz hozzá kell még adni a metálfény (100 ezer), a ködlámpák (70 ezer) és oldalsó küszöbök (133 ezer) árát is, bár ezeket könnyen belealkudhatjuk a vételárba. Ha végignézzük a hasonló méretű, teljesítményű és extrákkal szerelt konkurensek listáját reálisnak választás a Sportback, amely formájával megosztja ugyan a nagyérdeműt, ám letagadhatatlan erénye, hogy új színt visz a forgalom sűrűjébe. A legnagyobb konkurenst igazából házon belül kell keresni, ugyanis a hasonló motorral és extrákkal szerelt szedán ugyanannyiba kerül, csak könnyebb, nagyobb a csomagtartója, és nem hasonlítják az autó fenekét egy nem túl megnyerő külsejű bogárhoz.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1798 cm3. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 105 kW (143 LE)/6000. Nyomaték: 178 Nm/4250. Sebességváltó: ötfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/ tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4585/1760/1515 mm. Tengelytáv: 2635 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1530/1530 mm. Tömeg: 1355 kg. Terhelhetőség: 545 kg. Csomagtartó térfogata: 344-1394 l. Üzemanyagtartály térfogata: 59 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 10,4 mp. Végsebesség: 196 km/óra. Gyári átlagfogyasztás: 7,9 liter/100 km. Tesztfogyasztás (városban): 10,5 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 188 g/km.