Tolatómozdony helyett - Zündapp KS750, 1941

A második világháború legjobb oldalkocsis motorkerékpárja címre minden bizonnyal a Zündapp KS750 az egyik legesélyesebb kandidátus. A modell pályafutása nem ért véget a berlini csatával, a civil pályán is megállta helyét. Rátaláltunk egy olyan darabra, amely hatvan éve ugyanannál a családnál szolgál.

Ezzel a motorral bármikor el lehet menni Pesttől Pécsig és vissza - állítja a tulajdonos, Takács Sándor
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Mi ez? Zündapp, vagy Izs? - lép ki egy férfi a sorompó előtt várakozó sor végére guruló Peugeot 106-ból. - Inkább az előbbit választanám, mert ha az utóbbit komolyan gondolja, akkor meg is sértődöm - válaszolja kedélyesen Takács Sándor a Zündapp KS750-es mellett állva.

A jó hangulat állandó kísérője élete folyamán, és ezen nem tud változtatni a hosszan lezárva tartott sorompó, de az okoskodó, jópofáskodó kérdezők raja sem. Hozzászokott mindkettőhöz, mert egész életét a ferihegyi repülőtér mellett élte le, ahol a Budapest-Szolnok vasútvonal osztja ketté a járás-kelés menetét, a Zündapp meg kisfiúkora óta kísérője. Volt idő, amikor irigy pillantások követték, amint a nehéz kéthengeresen motorozott, később, amikor a Jawa 350 meg az MZ 250 volt a menő, szánakoztak rajta, de mostanában megint lelkes megjegyzések szállnak utána, amerre csak jár.

- Apám eredetileg kerékpárműszerész volt, de mindig motorkerékpárok közelében mozgott. Az 1937-ben készített Takács-kerékpár még ma is megvan, néha használom. Emlékszem, a háború után a ferihegyi repülőtéren gyűjtöttünk géproncsokat, köztük alumínium légcsavarokat, és abból készítettem patkóféket a saját kerékpáromhoz. Levágtam egy metszetet a légcsavarból, felrajzoltam a formát, és addig fűrészeltem, reszeltem, amíg kialakult a megfelelő alak.

1941-42-ben csak az Afrika Korpsnak szállították homokszínben a KS750-eseket

Idősebb Takács a budaörsi, majd a ferihegyi repülőtéren dolgozott a motorszerelőknél. A háború után kerékpáron járt élelemszerző körutakra, aztán egy 200-as, kétütemű Zündappra váltott.

- Sokáig megvolt a kis Zündapp, de amint lehetőség nyílt rá, hogy a háború után megmaradt roncsokból összeépítsenek motorkerékpárokat, apám három barátjával összerakott néhány Zündapp KS750-est - folytatja a családregényt Takács Sándor. - Úgy emlékszem, 1946 végén került hozzánk ez a gép. Tízéves voltam akkor, s hatalmasnak tűnt a motor. Előbb-utóbb azért felültem rá, néha már bütyköltem is. Feketére volt festve, sőt nem is festve, inkább mázolva. Párnát tettünk a fenekünk alá, hogy kényelmesebb legyen a nyereg, és sokáig nem volt hátsó ülés, mert nem lehetett hozzájutni.

Üzemanyag-kanna, gyári lőszerdoboz a Steib oldalkocsicsónak két oldalán

- Néha kimentem apámmal a Nagyvásártelepre, és nem egyszer láttam, ahogy a Zündapp a vagonokat tologatja. Apám a vagon lépcsőjéhez "támasztotta" a faládát, és úgy tolta a kocsit. A Zündapp volt a tolatómozdony, mert a vásártelep rendező pályaudvarán nem mindig volt használható mozdony, amellyel egy-egy vagont ki- vagy betolni lehetett volna. A Nagyvásártelepen persze állandóan akadt áru, és előnyös helyzetet jelentett ez abban az időben, amikor élelmiszerért mindent lehetett kapni. Emlékszem, egyszer hazajött apám, és az oldalkocsi félig volt fügével.

A feketevágások korszakában a Zündapp sok húst csempészett Bács megyéből, Bajáról, Veszprémből, Nyíregyházáról, sokszor a földeken keresztülvágva, hogy elkerüljék a hatóságok figyelmét. Máskor meg bort csempésztek a kimosott Wehrmacht-kannákban.

- Egyszer én is elkísértem apámat, emlékszem, éjjel jöttünk, dűlőutakon. Akkoriban még volt vám a város szélén, azt is a földeken át kerültük ki. Egy másik alkalommal, amikor apám és egy barátja jött haza valami borszállító útról, Vecsésnél, az enyhe S-kanyarban, télen, megrakodva megcsúsztak, be a mély árokba. Semmi bajuk nem lett, a bort is megmentették, de az oldalkocsiváz két helyen eltört.

Minden KS750-est jellegzetes hang kísér, ami a váltókonstrukcióból adódik

A későbbiekben a Zündapp már csak családi kirándulásokhoz, versenyzéshez kellett. Idősebb Takács Sándor jó ismerőse volt Lukavecz Ferenc, az FTC motorkerékpár-szakosztályának az edzője, vele mentek tereptúrázni, csillagtúrákra.

- Korengedménnyel szereztem jogosítványt. Az előzményekhez tartozik, hogy apám szerelt valakinek egy Mátrát, és egyszer, amikor elment otthonról, vettünk a patikában benzint, aztán motoroztunk az udvarban körbe-körbe. Később már a Zündappon is motoroztam. Amikor kiderült, féltem, hogy apám elver, de nem bántott, hanem megtanított motorozni. A vizsgára kölcsönkértünk egy Csepelt. Valami közbejött a tulajdonosnak, és nem hozta a megbeszélt időben. Apám gyorsan levette az oldalkocsit a Zündappról, és azzal mentem vizsgázni. Amikor a vizsgabiztos meglátta, hogy felülök a motorra, elindulok, megfordulok, azt mondta, "Ne is menjen tovább." Így kaptam jogosítványt 1954-ben.

KS750-történelem

A Zündapp KS750-est kifejezetten katonai célokra tervezték. Az 1930-as években számos Zündapp-típust használt a Reichswehr, azonban ezek mind a polgári piacra készült gépek katonai változatai voltak. 1937-ben kapta a gyár feladatul, hogy az OKH (német szárazföldi haderő) igényeinek megfelelő prototípust készítsen. Előírták egyebek között, hogy a gép össztömege három katonával és azok felszerelésével nem haladhatja meg az 500 kg-ot, teljes terheléssel képes legyen tartósan 80 km/órával haladni, legnagyobb sebessége érje el a 90 km/órát, ugyanakkor tartani lehessen vele a gyalogos katona sebességét, 4 km/órát.

1939-ben kezdődtek a katonai próbák. A motor kezdetben 700 cm³-es volt, és a hengereket 5 fokkal megemelték a vízszinteshez képest, hogy ezzel is növekedjen a szabad magasság. A próbák 1940-ben fejeződtek be, és a 750 cm³-esre növelt motorú Zündapp KS750-est alkalmasnak találták hadi használatra. A motorerő 70 százaléka jut a hátsó kerékre, 30 százalék az oldalkocsikerékre, ami az országúti haladásnál könnyű kormányzást eredményez. Mindkét hajtott kereket hidraulikus fékrendszerrel látták el, a kiegyenlített fékerő érdekében a hátsó keréken 22 mm-es, az oldalkocsikeréken 19 mm-es munkahenger van.

A KS750 gyártása nem fejeződött be a háború végén, 1946 és 1948 között még közel háromszáz gépet állítottak elő, jobbára a szövetségeseknek jóvátételként, azokkal együtt összesen 18 695 ilyen motorkerékpár készült Nürnbergben. A magyar királyi honvédség nem használt jelentősebb számban KS750-eseket, az itthon felbukkanó gépek a Vörös Hadsereg zsákmányából származnak, illetve elhagyott német hadianyagként jutottak magyar kézbe.