Csak sima út kéne hozzá - Suzuki Intruder M1500 teszt

A Suzuki eminens tanuló módjára oldotta meg ismét a középkategóriás chopper munkacímű dolgozatot, csak sajnos a tervezési fázisban nem vették figyelembe, hogy még vannak olyan országok, ahol a jó minőségű úthálózat nem létező fogalom. Márpedig a közel 330 kilónyi Intruder nem szereti az úthibákat, a rajta hánykolódó motoros meg pláne nem.

A péntek délutáni elhozatal így utólag nem volt túlságosan szerencsés döntés, mivel a csúcsforgalomban sorok közötti lavírozásra gyakorlatilag alkalmatlan az Intruder. A kormány és a tükrök pont egy átlagautó visszapillantóinak magasságában vannak, de akkor sem érdemes nagyon furakodnunk, ha egy picit nagyobb helyre bukkannánk az autók között, 330 kilóval a lábunk között meglehetősen nehéz pár centire csorogni az autók mellett. Nem könnyíti meg a dolgunkat a hosszú tengelytáv és a kidöntött villa sem, így csak annyit tehetünk, hogy beállunk a sorba és elengedjük a többi motorost. Meglepő módon a hatalmas V2-es motor nem főzött meg a rekkenő hőségben abszolvált araszolgatás során, nem mondom, hogy kellemes klíma volt a nyeregben, de elmaradt a lábra és altestre ömlő forróság. Marokerősítőnek ellenben remekül használható az Intruder városban, a sok kuplungolástól garantáltan satuszerű lesz a kézfogásunk.

Természetesen egy cirkáló esetében nem hiba, hogy városban nem ő legpraktikusabb, arra ott vannak a robogók, ezért én is nekivágtam a fél országot keresztülszelni talppal előre. Bár a motor ereje bőséges, az autópályákat mégis jobb elkerülni, felsőtestünk vitorlaszerűen, védtelenül lobog a szélben, ráadásul a széles terpesz miatt a térdeinket is folyamatosan hozzá kell feszíteni a tankhoz, hogy ne spárgázzunk a motoron. Mellékutakon már egy teljesen új arcát mutatja az Intruder, 80 és 100 között cirkálva már nem tombol orkán a bukósisak körül, halljuk a kipufogó kellemes zakatolását és végre elernyeszthetjük izmainkat. A lazulás egészen addig tart, amíg jó minőségű aszfalt van alattunk, az úthibákat ugyanis nagyon nem szereti az Intruder feszesre hangolt futóműve, dühében hatalmasakat dob a hátán pöffeszkedő motoroson. Az üléspozíció miatt az összes út felöl érkező ütés a fenekünkre és onnan a gerincünkre érkezik, így igen hamar kialakul bennünk egy reflex, amellyel pánikszerűen kerülgetjük az úthibákat. Nem a motor hibája a hazai úthálózat katasztrofális állapota, de egy Várpalota környéki mellékúton voltak olyan kilométerek, ahol csak pillanatokat töltöttem a motor nyergében, a többit a levegőben, a széles kormányba csimpaszkodva.

Látszólag kényelmes, de hamar el lehet fáradni a nagy "lazulásban"

Az ötfokozatú váltó kiosztása sajnos érthetetlenül hosszúra sikeredett, a katalógusadatokat átböngészve azt gondoltam, hogy majd ötvennél berakom ötödikbe és onnantól kezdve a 80 lóerő és közel 126 newtonméteres nyomaték mindent megold majd, de nem így történt. 100 km/órás tempó alatt gyakorlatilag nem érdemes az ötödiket felváltani, mert a blokk csak darabosan ráz és érezhetően erőlködik alattunk, így a legtöbbet a hármast és a négyest használjuk. Felfoghatatlan, miért csináltak ilyen hosszú fokozatkiosztást a japánok, hiszen egy choppert 80 és 120 között használnak a leggyakrabban, így teljesen felesleges, hogy a hármas fokozat még 160 km/órás tempónál sem forog le. Egy rendes motoron az első és a hátsó lánckerék cseréjével orvosolható lenne a helyzet, az Intruder azonban kardánhajtást a kapott, így marad a sűrű kapcsolgatás. A váltó egyébként hatalmas klattyanásokkal veszi a fokozatokat, érezni, hogy hatalmas vasak dolgoznak odalent. A kormányra szerelt kis műszeren egy analóg mutatón lehet megtudni a sebességet és a benzinszint fogyását, a visszajelző LED-eket már a tankot találjuk, ami nem túl szerencsés, hiszen le kell néznünk az útról, hogy lássuk az indexek vagy éppen az üres fokozat visszajelzőjét. Kár volt így túlvariálni, nyugodtan építhették volna egybe az egészet, de manapság egy chopper már nem számít divatosnak, ha nincs valami kis műszer a tankján.

A motor megjelenése impozáns, főleg kávézók előtt letámasztva garantált a hatás

A kétdugattyús első fékek nem csak szemre tűnnek harmatosnak, teljesítményük sem az igazi. Meglehetősen erősen kell markolászni a fékkart ha igazán lassulni akarunk, amelyben az ugyancsak nyúlós és tompán fogó hátsó fék sem túl nagy partner. Bár nem kanyarvadászatra született, meglepően könnyen lehet a monstrumot döntögetni, a mókának csak a meglehetősen alacsonyra szerelt lábtartók szabnak határt, mert igen hamar leérnek a koptatók.

Amire kitalálták, arra viszonylag jól használható gép lenne az ezerötös Intruder, kár, hogy a hazai úthálózat erre nincs felkészülve, de az sem könnyíti meg az új jövevény dolgát, hogy árban nagyon közel van az 1800-as változathoz. Hősünkért 2,8 milliót kérnek, míg a minden paraméterében jobb és lényegesen erősebb 1800 köbcentis ára jelenleg 3,2 millió (a tavalyi, raktáron maradt példányoké pedig 3 millió), ami egy alapvetően megalomán motorpiacon nem tétel. Nem mellesleg a hazai piac a jelek szerint igencsak nyitott erre a műfajra, olyannyira, hogy tavaly a második legnagyobb darabszámban eladott nagymotor az 1800-as Intruder volt Magyarországon.

Hatalmasak, de hangjuk nem sok van a kipufogóknak

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1462 cm3. Furat/löket: 96/101 mm. Hengerek/szelepek száma: 2/8. Teljesítmény: 80 LE/4800. Nyomaték: 125,5 Nm/2700. Fékrendszer elöl/hátul: kétdugattyús féknyergek, 290 mm-es dupla tárcsával /kétdugattyús féknyereg, 275 mm tárcsával.
Méretek, tömegek. Ülésmagasság: 716 mm. Tengelytáv: 1690 mm. Önsúly: 328 kg. Üzemanyagtartály térfogata: 18 l.
Gumik: elöl120/70ZR18M/C (59W), 200/50ZR17M/C (75W)