Helyszínelés: lassú rendőrök és agresszív autósok

Apróbb koccanásokból is hatalmas dugók alakulnak ki időnként, amiért sokan a helyszínelőket hibáztatják. Szembesítettük az ORFK-t ezzel a váddal, és azzal is, hogy a rendőrök állítólag sokszor lebeszélik a balesetek résztvevőit a feljelentésről. Tisztázzuk továbbá, mikor kell rendőrt hívni, és mi a dolguk pontosan.

Sokszor a rendőri helyszínelés miatt alakulnak ki dugók és torlódások. Gyakran morgolódnak is emiatt az autósok Ruszó László szerint, aki közölte: "Tudomásul kell venni azonban, hogy emberi sorsok, emberi életek múlhatnak egy-egy helyszínelésen, mentésen, valamint az, hogy börtönbe zárnak-e valakit vagy nem. Emellett adott esetben sokmilliós károk megítéléséhez kell nyomokat rögzíteni" - közölte az őrnagy. Szerinte ez gyakran időigényes lehet, hiszen meg kell nézni a nyomokat a helyszínen, mérni, fényképezni kell, helyszínrajzot készíteni és meghallgatni a baleset résztvevőit.

Komolyabb baleseteknél nyilvánvaló következmény az egyik sáv, vagy akár a teljes út lezárása, de arra is van példa, hogy kisebb baleseteknél helyszínelő rendőrök - sokak számára indokolatlannak tűnő - torlódást okoznak. Ruszó László szerint, ha nem tudnak megegyezni az autósok, kötelességük a rendőröknek a nyomok rögzítése, ugyanúgy, mint akkor, ha megsérült valaki az ütközés következtében.

Lezavarták a vitázókat az útról

"Két érdek ütközik egymással: a helyszín biztosítása és a közlekedők elengedése. Nem egyszerű helyzet, mérlegelni kell és dönteni a rendőrnek. Döntése során figyelembe kell vennie a közlekedés folytonossága melletti érveket, és a felelősség megállapításához szükséges nyomok rögzítésének szükségességét is" - fogalmazott Ruszó, aki elismerte, hogy ilyen helyzetekből nem ritkán alakulnak ki dugók.

Ugyanakkor azt állította, kollégái mindig igyekeznek a lehető leggyorsabban elvégezni a munkájukat. Erre felhozható példaként az egyik nemrég látott koccanás. A baleset után nem sokkal két motoros rendőr állt be az autóikkal az Oktogonnál a két sáv egyikét elfoglaló, vitázó sofőrök mellé, és egyikük széles karmozdulatokkal leparancsolta a kocsikat az útról.

A rendőrök igyekeznek, de halálos balesetnél nem ez a fő szempont, hanem a precíz nyomrögzítés

Gyorsítja a helyszínelők dolgát, hogy nem ott és nem nekik kell dönteniük a felelős személyéről. Ők csak adatokat rögzítenek. Kisebb balesetnél vagy nyolc napon belüli sérülés esetén szabálysértési eljárás indul ezt követően, amelyről első fokon az illetékes rendőrkapitányság dönt. Ez ellen természetesen fellebbezhetnek az érintettek. Nyolc napon túli sérüléssel járó baleset esetén vagy halálos balesetnél már a bíróság az illetékes.

Akár egy órát is várni kell a helyszínelőkre

Folyamatosan éri a vád a helyszínelő rendőrőket, hogy a baleseteknél megpróbálják lebeszélni az érintetteket a szabálysértési eljárás megindításáról. Ruszó szerint ez félreértés. Az őrnagy állította: a helyszínre érkező kollégái csak arra hívják fel a figyelmet, hogy hamarabb jutnak a pénzükhöz a károsultak, ha megegyeznek egymással, és ezt a bejelentő lapon egyértelműen dokumentálják. Ezzel szemben, ha eljárás indul, akkor az - belekalkulálva a fellebbezést is - könnyen több hónapig is eltarthat a vizsgálat.

"Nem tagadjuk, van, hogy várni kell félórát, vagy akár egy órát is a helyszínelőkre" - reagált Akács Zsolt, a VI-VII. kerületi rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője arra a másik kritikára, hogy nem mindig érnek ki időben az egyes balesetekhez. Az illetékességi területükön - Terézvárosban és Erzsébetvárosban - átlagosan naponta három-négy közlekedési baleset történik az egyéb bűncselekmények mellett, márpedig a rabláshoz, gyilkossághoz, vagy az egyszerű bolti lopáshoz is ugyanazok mennek ki helyszínelni a kapitányságról.

Annak ellenére kell várni a kerületi rendőrökre, hogy ők csak az anyagi kárral járó balesetekhez mehetnek ki, a sérüléssel járó esetekhez minden esetben a BRFK emberei indulnak. Akács szerint az ügyeletes dönti el, hogy a beérkező hívások között miként súlyozzon, hová küldje a helyszínelőket. Egy gyilkosság nyilván fontosabb szerinte, mint az egymással vitázó koccanók a Nagykörúton, hozzájuk ilyen esetben csak később indulnak. A VI.-VII. kerületben igen gyakoriak a különféle rendezvények, ez is sok embert leköt az alezredes szerint. Akács Zsolt hozzátette: "nem vagyunk végtelen számban a kapitányságon". Azt ugyanakkor a rendőrségi szabályokra hivatkozva nem árulta el, mennyi helyszínelő rendőre van a két nagy forgalmú kerületnek.

Másfélórás koccanás

A nemrég bemutatott Honda Accord Tourer tesztautónkkal éppen lefényképezése után szenvedett apróbb balesetet fotósunk a Pacsirtamező utcában. A piros lámpánál megállva a mögötte kettővel haladó autó meglökte az előtte fékezőt, amely nekicsúszott a Hondának. A vétkes elismerte a felelősségét, személyi sérülés nem történt, a tesztautón egy horzsoláson kívül nem látszott semmi. Nem volt senkinél betétlap, az Accordon keletkezhettek esetleges rejtett, de akár több százezer forintos sérülések - rendőrt hívtak.

A Lágymányosi híd lábánál lévő szerkesztőségünkből indulva mintegy fél óra alatt értünk a helyszínre, ezzel körülbelül negyven perccel előztük meg az egy utcányi távolságból érkező rendőröket. A három autó egy sávot foglalt el a kettőből, több százméteres sort duzzasztva ezzel.

A három alig sérült autó. Mellettük az üres járda, mögöttük a több százméteres dugó

Közeledett dél, nekünk tízre kellett volna Budaörsre visszavinni az autót. Abban bíztunk, a rendőrök gyorsan készítenek néhány képet, az autókat félreállítják, kollégánk indulhat Budaörsre, másikunk pedig ott marad a fotóssal kitölteni a papírokat.

A két fiatal helyszínelő beállt az autók elé villogó kék lámpával, az egyértelmű helyzet és a felelősségét elismerő vétkes jelenléte ellenére sem jutott eszükbe, hogy a járdára küldjék a járóképes autókat.

Papírok kitöltésével indult a procedúra, látszólag elég kényelmesen. Az egyik rendőr az autóban ülve jegyzetelt, a másik sétálgatott, és időnként leguggolva nézte a sérüléseket. - Nem lehet, helyszínelés folyik, még fotózni fogunk - felelte, amikor udvariasan emlékeztettük, vinnénk a Hondát az aggódó importőrhöz, persze úgy, hogy érintett fotósunk ott marad. Igaza lett - jó tíz perc múlva előkerült a fényképezőgépük, és csináltak pár fotót.

Nagyjából fél óra telt el. Mindhárom kocsiban csak a vezető utazott, mindenki kitöltött minden papírt, aláírt mindent, amit kellett. - Mehetünk? - kérdeztük reménykedve. - Még egy dolgot kell tisztázni - mondta az egyik helyszínelő: ki hol ült a kocsikban?

Pár másodperccel később megszűnt a másfél órája tartó forgalmi akadály.