Babetta, amelyre nem kell költeni

Őszintén reméljük, hogy Bigcsabika levelének utolsó mondata valóban igaz lesz - mi is így vettük Gyula bácsi Babettáját, aztán azóta ráborítottunk a kis mopedre még néhány tízezrest. A vásárlás alább olvasható története ettől függetlenül érdekes és tanulságos.

Sziasztok!

Két hónapja az jutott eszembe, hogy veszek egy Babettát, mert központban lakom, és felesleges kétliteres automata kocsival járnom. Meg persze nyáron jobb is motorozni. Gondoltam kapok én 5-10 ezerért... Gondoltam... Egy régi, valamire való Babetta legalább 30 ezer forint. Akkor olyan ötletem lett, hogy veszek egy nagyon jó állapotú kétsebességest.

Nézegettem a neten, olyan 45 körül hirdetgették. Találtam Pesten egy '97-es évjáratút küllős felnivel, hosszú üléssel. Ez végső szériás gép, szalonállapotban - ez volt a hirdetésben. Szép világoszöld kép volt fent, illusztrációként. Felhívtam. Az eladó azt mondta, hogy ugyanolyan, mint a képen, csak küllős a felnije, de gyári állapotú, ülése, kormánya, akár az újé. 45-re tartotta, én 40-et ajánlottam érte, ha akkor is tetszik, amikor megnézem. Beleegyezett, én pedig felmentem Kecskemétről Érdre.

Majdnem agyvérzést kaptam, amikor kitolta a fekete Babettát... Az ülése kiszakadva, a gumik szétrepedve, ütött-kopott volt az egész. Azért kipróbáltam: a motorja csörgött, és erő se volt benne. Elköszöntem, átmentem a XVIII. kerületbe, ahol egy '89-es Babettát néztem meg, amely nem akart kettesbe váltani. Hazamentem.

Tovább keresgéltem az interneten. Paks és Marcali volt a következő lehetőség; Pakson egy '91-es, hosszú üléses, piros, kétsebességest hirdettek 45-ért, Marcaliban pedig egy német piacos, küllős felnis, hosszú üléses, gyárilag indexes fehéret. Persze az extrásabbat néztem ki. Kecskemét-Marcali 220 kilométer, de nem baj, kitartó vagyok. Szombaton elindultam Paksra megnézni a pirosat: egy majdnem gyári állapotú motort találtam, kulcskészlettel, pumpával, hátul új gumival, alkatrészekkel, egy plusz első külső és belső gumival. 40-ért elvihetem mindenestül - szólt az ajánlat.

Nagyon tetszett, de azért irány Marcali. Odaértünk, a tulaj kitolta a jól felszerelt kis fehéret - hát igen, a képen tényleg szép volt... Csalódással jöttem el. Hívtam a paksi számot, hogy visszafele megyünk érte.

Ez is hosszú üléses, tizennyolc éves létére gyári állapotú. Még csak negyven kilométert mentem vele, de nagyon szeretem. Annyit költöttem rá, hogy vettem egy kosarat hátra. Ha összeszámolom, akkor mégsem volt olyan olcsó, mert a pesti utam 220 kilométer volt, a paksi és marcali 530.

De legalább olyan motorom van, amire nem kell költeni!